A törvényszéki orvostan a tudományos orvosi ismereteknek a jogalkalmazásban, az igazságszolgáltatás előmozdításában és az orvos jogviszonyokban való alkalmazásával foglalkozik.
A törvényszéki orvostan a haldoklás fiziológiájával, a halál okával és időpontjával, valamint a halál utáni jelenségekkel foglalkozik. Az orvostudomány ezen ágának gyakorlói segítséget nyújtanak a jognak az orvosok felelősségének megítélésében olyan kérdésekben, mint a kezeléshez való hozzájárulás, a terápiás beavatkozás, a sürgősségi ellátás, a jogi eljárások, a szövet- és szerveltávolítás és -átültetés, a szükségtelen műtétek, a kozmetikai műtétek, a tudományos kísérletek és a szexuális eljárások, valamint az anyaság, az apaság, a gyilkosság, a műhiba, a bizonyítékok kidolgozása és gyűjtése, valamint a törvényes jog alkalmazása az orvoslásra.
Az igazságügyi orvoslás foglalkozik a személy vagy a beteg ellen elkövetett bűncselekményekkel. Az igazságügyi orvosszakértők az orvosi-jogi vizsgálatokban úgy nyújtanak segítséget, hogy szakértői véleményekkel segítik a jogilag felhatalmazott személyeket a patológiai vizsgálatok orvosi vonatkozásainak megértésében, beleértve a testek, szövetek, szervek és laboratóriumi minták boncolását (autopszia). Tudományos szakvéleményt adnak a halál okáról és időpontjáról. A DNS-elemzések (genetikai szövetek) értelmezését is elvégezhetik. Büntetőügyekben a halottkém (gyakran orvos) szakértői véleményt ad a nyomozóknak és a bíróságnak a sebekről, sérülésekről, mérgezésről, mérgezésről, fertőzésekről és a kórtani minták megfelelő kezeléséről.
A pszichiátriai igazságügyi orvosszakértők szakértői véleményt adnak a bíróságnak a mentális betegségekről, a diagnózisról, a kezelésről és a mentális kompetenciáról, a tárgyalóképességről, valamint a törvény szerinti cselekményekért való felelősség kérdéseiről. Az igazságügyi orvosszakértők az orvostudományt használják fel a jogi tájékoztatáshoz. Véleményt nyilvánítanak az orvosi vizsgálatok és tesztek érvényességéről és értelmezéséről.
A törvényszéki orvostudomány legkorábbi előzményeit Hammurabi törvénykönyvében (Babiloni Birodalom, i. e. 2200 körül) jegyezték fel. Ennek a dokumentumnak a 19. paragrafusa egy rabszolga haláláért járó kártérítés kérdésével foglalkozik, akit állítólag egy kezelőorvos ölt meg. Több ezer évig nem léteztek hasonló feljegyzések. Aztán a XIV. században az orvosok elkezdtek boncolásokat végezni, hogy az elhunyt személy testének gondos boncolásával és vizsgálatával kiderítsék a halál okát. Az Egyesült Államokban 1635-ben a Massachusetts állambeli New Plymouthban került sor az első hivatalos orvos-jogi vizsgálatra egy személy halálával kapcsolatban. A törvényszéki orvostudomány hosszú utat tett meg a kezdetek óta. A mai boncolás a bűnügyi nyomozás szerves részét képezi, és magában foglalja a szervek és szövetek durva és mikroszkópos elemzését a jogi dokumentáció elkészítése és – ha indokolt – a bíróság előtti tanúvallomás céljából.
A törvényszéki orvostan kifejezést gyakran összekeverik az orvosi jogtudomány kifejezéssel. Valójában a kifejezések egyes országokban ugyanazt jelentik. Az Egyesült Államokban a kifejezések nem szinonimák. Az orvosi jogtudomány az orvosi gyakorlat jogi aspektusait foglalja magában, mivel azok a társadalomra jelentett kockázatokat, a gondatlanságot és a jogellenes és/vagy etikátlan gyakorlatokat foglalják magukban. Az orvosi jogtudomány az orvosi gyakorlatot irányító kódexekkel, etikával és törvényekkel foglalkozik. Az igazságügyi fogászat és az igazságügyi antropológia szorosan kapcsolódik az igazságügyi orvostudomány területéhez. Az igazságügyi orvosláshoz hasonlóan ezek is speciálisan képzett és tapasztalt szakemberekre támaszkodnak, akik a speciális vizsgálatok vizsgálati eredményeinek értelmezésével segítenek tájékoztatni a jogot.
Lásd még: Exhumálás; Gyilkosság, meghatározások és osztályozások; Emberi maradványok
Bibliográfia
Camps, Francis E., szerk. Gradwohl’s Legal Medicine, 3. kiadás. Chicago: Year Book Medical Publishing Company, 1994.
Meyers, David W. Medico-Legal Implications of Death and Dying: A haldokló és végstádiumban lévő beteg halálával és/vagy gondozásával kapcsolatos orvosi és jogi következmények részletes tárgyalása. Rochester, NY: The Lawyers Co-Operative Publishing Co., 1981.
Spitz, Werner U. és Russell S. Fisher, szerk. A haláleset orvosjogi kivizsgálása: Útmutató a patológia alkalmazásához a bűnügyi nyomozásban. Springfield, IL: Thomas, 1980.
WILLIAM M. LAMERS JR.