Az embereknek jó okuk van arra, hogy a szóját felcseréljék a tejtejjel. A szójatej szén-dioxid-, víz- és foszfátlábnyoma töredéke az utóbbinak. De úgy tűnik, a szójatej növekvő népszerűségének fő oka az egészségügyi aggályok, például a gyulladásos bélbetegségek és a laktózintolerancia.

Először is nézzük meg, mik ezek a tejek. A tehén (vagy kecske, vagy juh) teje teljes értékű táplálék a fiatal állat növekedéséhez és fejlődéséhez. Tartalmazza az összes esszenciális aminosavat (a fehérje építőköveit, amelyeket a szervezet nem képes magának előállítani), valamint zsírok, szénhidrátok, vitaminok és ásványi anyagok összetett keverékét, beleértve a kalciumot, a foszfátot és a B12-vitamint.

A szójabab szintén teljes értékű táplálék – a szójapalánták növekedéséhez és fejlődéséhez. A növények tápanyagszükséglete nyilvánvalóan egészen más, mint az állatoké, és ennek megfelelően a hamisítatlan szójatej tápanyagprofilja is nagyon különbözik az állati tejekétől.

A friss szójatej, amelyet a beáztatott szárított szójabab őrlésével, majd szűrésével állítanak elő, kevesebb zsírt és szénhidrátot tartalmaz, mint az állati tejek, és csak kis mennyiségű kalciumot. És hiányzik belőle néhány, az állati tejekben található vitamin is.

A szójatej fehérjetartalma hasonló a tehéntejéhez, és az összes esszenciális aminosav megtalálható benne, de kisebb mennyiségben, mint a tehéntejben. Mivel növényi táplálék, a szójatej kis mennyiségben tartalmaz rostot, és kétszer annyi folsavat, mint az állati tejek.

A két termék közötti különbség jelentősen csökken, ha összehasonlítjuk a szója- és tehéntej általánosan kapható kereskedelmi márkáit. Mindkét tejfajtát hőkezelik az előállítás részeként, hogy elpusztítsák az egészségre káros vagy az eltarthatóságot megrövidítő baktériumokat és enzimeket. Táplálkozási szempontból is hasonlóak.

A szupermarketekben kapható szójatejtermékek többnyire szójafehérje-izolátum porból készülnek (nem pedig őrölt teljes szójababból), amelyet vízzel állítanak helyre, és olajjal és gyakran cukorral állítanak be, hogy a zsír- és szénhidráttartalmat a teljes tehéntejhez hasonló szintre hozzák. Hasonló vitamin- és ásványianyag-tartalmat érnek el vitaminok (beleértve a B12-t) és kalcium hozzáadásával.

Ha ez megtörtént, a termékek közötti fő különbségek a szénhidrát, a fehérje és a zsír típusában (és nem a mennyiségében) vannak.

A tehéntej szénhidrátja a laktóz, a tejcukor, amelyet a laktáz enzim emészt meg. A legtöbb állatnál (beleértve az embert is) a laktáz mennyisége a bélben természetes módon csökken az elválasztás után. Ha ez megtörtént, a tej nem emészthető meg megfelelően, ami puffadást vagy hasmenést okoz.

Az embereknél, akik egész életük során továbbra is fogyasztanak laktózban gazdag tejtermékeket, a laktáz enzimek megmaradnak a bélben. Néhány szerencsétlen ember azonban laktózérzékeny lesz, és számukra a szójatej hasznos alternatíva, mivel nem tartalmaz laktózt.

Mindenki más számára azonban a laktóznak van némi előnye más cukrokkal szemben, mivel nagyon alacsony a glikémiás indexe. Ez azt jelenti, hogy lassan kerül a vérbe, elkerülve a vércukorszint hirtelen megugrását.

A szója és a tejtej egyaránt jó fehérjeforrás, különböző egészségügyi előnyökkel. Úgy tűnik, hogy a szójafehérjének saját védőhatása van a szív egészségére, ami valószínűleg a fitokemikáliák (jótékony növényi anyagok) tartalmának köszönhető. Ezek között vannak olyan fitoösztrogének, amelyek gyenge ösztrogénszerű hatása segíthet a menopauza alatti hormonális ingadozások enyhítésében.

A tehéntej két fehérjéből, kazeinből és tejsavóból áll, mindkettő népszerű a testépítők körében, mint hatékony izomépítő fehérjék. Úgy tűnik, hogy ellenőrzött diétában a tejtermékek elősegítik a zsírégetést, valószínűleg a tejfehérjékkel és a tejben lévő egyéb anyagokkal együtt a kalciumtartalmuk hatására. Ez a hatás nem jelentkezik, ha ugyanazokat a tápanyagokat étrend-kiegészítőként fogyasztják.

A tehéntej és a szójatej zsírtartalma hasonló, és mindkettőből kapható alacsony zsírtartalmú vagy “light” változat. A teljes tehéntej zsírtípusa a vajzsír, amely magas telített zsírtartalmú, míg a szójaolaj többnyire többszörösen telítetlen. A szójatejhez hozzáadott zsírok általában repce- vagy napraforgóolaj, amelyek szintén többszörösen telítetlen és egyszeresen telítetlen zsírokban gazdagok. Ez azt jelenti, hogy a szójatej a “jó” zsírok forrása.

A Szív Alapítvány azt ajánlja, hogy kerüljük a telített zsírokat a koleszterinszintünk ellenőrzése érdekében, de érdekes módon úgy tűnik, hogy a teljes zsírtartalmú tejtermékek nem növelik ugyanúgy a szívbetegségek kockázatát, mint a telített zsírok más forrásai. Ennek oka lehet a tejben lévő egyéb komplex elemek (például a fehérjék vagy az ásványi anyagok) vagy a benne lévő telítetlen zsírok védő hatása.

A friss, nyers szójatej és a friss, nyers állati tej nagyon különböző élelmiszerek. A szupermarketben általában vásárolt formában azonban alig van különbség a tápanyagprofiljukban. Így nyugodt lehetsz, hogy ha úgy döntesz, hogy a tejtejfogyasztásod egy részét vagy egészét környezetvédelmi okokból szójatejjel helyettesíted, táplálkozási szempontból nem leszel hátrányos helyzetben.