Az SS-26 Stone vagy “Iskander” egy közúti mozgó rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta (SRBM), amelynek hatótávolsága eléri az 500 km-t. Egy közös szállító-emelő-indító rakéta (TEL) és támogató járművek segítségével a rendszer képes a 9M728 (R-500, SSC-7) és 9M729 (SSC-8) cirkálórakéták kilövésére is.

Iskander fejlesztése

Oroszország az 1980-as évek végén kezdte meg az SS-26 fejlesztését az OTR-23 “Oka” SRBM leváltására. Miután a Közbenső Nukleáris Erőkről szóló szerződés (INF) 1987-ben betiltotta az OTR-23-at, a szovjet gépipari tervezőiroda Kolomnában (KBM) a rakéta szilárd rakétamotorját újrahasznosította a rakéta tervezéséhez.1 A KBM 1993-ban kezdte meg az Iszkander komplexum fejlesztését.2 1998-ban Oroszország megkezdte a rakéta állami tesztelését, és 2005-ig 13 repülést hajtott végre a Kaszputyin Jar tesztpályán. 3 Az Iszkander rendszer végül 2006-ban állt orosz szolgálatba. 2010-ben Oroszország tesztelt egy korszerűsített rakétát – a 9M723-1-et – és 2012-ben szolgálatba állította.4

Változatok

Az OTR-23 “Oka” és az OTR-21 “Tochka-U” SRBM-eket egyaránt felváltó Iszkander egy ballisztikus és cirkálórakéták indítására alkalmas taktikai rakétarendszer.5 Az “Iskander” elnevezést jellemzően mind a kilövőrendszer, mind a hozzá tartozó ballisztikus rakéták, az Iskander-M (9M723) kizárólag orosz katonai felhasználásra, az Iskander-E (9M720) pedig exportra szánt rakéták jelölésére használják. Egy harmadik változat, az Iskander-K az Iskander szállító-emelő-indító rakétát (TEL) használja az SSC-7 (9M728) cirkálórakéta kilövésére.

A 9M723 ballisztikus rakéta

9M723 SRBM 7,3 méter hosszú, 0,92 méter átmérőjű és 3800 kilogramm indítótömegű.6 A rakéta maximális hatótávolsága 500 km és 480 és 700 kg közötti hasznos terhet hordoz. Az exportváltozat, a 9M720 csökkentett, 280 km-es hatótávolsággal rendelkezik, miközben 480 kg hasznos terhet hordoz.7

Ezek a rakéták nyomott röppályán repülnek, és repülés közben 30 g-ig képesek manőverezni. Ezenkívül a 9M723 a jelentések szerint egy szétválasztó robbanófejjel rendelkezik, amely a végfokozatban önállóan képes manőverezni. Az inerciális, GLONASS és radaros terepkorrelációs irányítás kombinációját használva a rakéta 2-5 méteres körkörös hibavalószínűségen (CEP) belül képes célpontokat eltalálni. A 9M720 exportmodell inerciális irányítást alkalmaz a középrepüléshez és elektrooptikai terminális irányítást az 5 és 10 m közötti CEP pontosság eléréséhez. Több egységet fel lehet szerelni a DSMAC (Digital Scene Matching Area Correlation) terminális vezetési rendszerrel is, amelyet először 2011-ben teszteltek, és 2012-ben állt szolgálatba.8

A 9P78 szállító-emelő rakétavető

Minden rakétavető (9P78) páncélozott tetővel van felszerelve a két ballisztikus vagy cirkáló rakéta védelmére. A TEL kabinját a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) veszélyek és a szélsőséges hőmérsékletek ellen edzett. A jármű kétéltű is, és akár 70 km/h (43 mph) sebességgel is képes haladni 1100 km (684 mérföld) hosszan. Minden TEL önállóan is képes működni. A két rakétát és egy darut szállító átrakodó járművek lehetővé teszik a hosszabb harctéri műveleteket.9

Cirkálórakéta-fejlesztések

A 2000-es években Oroszország az Iskander TEL-eket földi indítású cirkálórakétákkal szerelte fel. A két SSC-7 (9M728) cirkálórakétát hordozó – állítólag a 3M54 “Klub” változata – rendszert néha “Iskander-K” harcászati rendszerként emlegetik. Oroszország először 2007-ben hajtott végre repülési teszteket ezzel a változattal, amely állítólag 2013-ban állt szolgálatba.10 2019-ben a Kreml bemutatott egy új hordozórakétát, amely négy SSC-8 (9M729) cirkálórakétát hordoz. Az amerikai kormányzati jelentések szerint az orosz hadsereg először 2014-ben tesztelte az Iskander/SSC-8 rendszert, megsértve ezzel az INF-szerződést, amely tiltja az 500 km-nél nagyobb hatótávolságú földi indítású cirkálórakétákat.11 Egy 2019-es nyilatkozatában az Egyesült Államok az SSC-8 orosz fejlesztését az INF-szerződésből való kilépésről szóló döntésének egyik fő tényezőjeként említette.12

Export

Oroszország először 1999-ben állította ki az Iskander-E-t értékesítésre. 2005-re arról számoltak be, hogy az Egyesült Arab Emírségek, Szíria és Irán tárgyaltak a lehetséges vásárlásokról, amit később orosz tisztviselők tagadtak.13 2008-ban orosz védelmi szakemberek azt állították, hogy Kuvait, Dél-Korea, Szíria, az Egyesült Arab Emírségek, Malajzia és India érdeklődést mutatott az Iskander-E megvásárlása iránt.14 A 2014-ben jelentett ellátási hiányosságok ellenére Oroszország állítólag 2015-ben Szaúd-Arábiával tárgyalt az Iskander-E eladásáról, amit később más tisztviselők tagadtak.15

2016-ban Örményország lett az Iskander-E első vásárlója, és még abban az évben felvonultatta őket.16 Algéria aztán 2017-ben 4 Iskander-E ezredet vásárolt – összesen 48 TEL-t és 120 támogató járművet.17

Iskander szolgálati múlt

Oroszország 2019-től 11 harci dandárt üzemeltet Iskander-M rendszerekből.18 Egy standard Iskander-dandár 12 TEL-t és a hozzájuk tartozó támogató járműveket tartalmaz. 2019 áprilisában a Kolomnai Gépgyártó Tervezőiroda megkezdte az Iszkander-M rendszerekből álló utolsó dandárkészlet építését, amelyet 2019 novemberében szállított le az orosz 448. rakétadandárnak.19 Orosz médiajelentések szerint a Kreml azt tervezi, hogy az Iszkander-dandárokat 12-ről 16 rakétaindítóra bővíti egyenként.20

Az orosz fegyveres erők először 2008-ban alkalmazták a rendszert Grúzia elleni harcban. A Kreml 2016-ban Szíriába is telepített egy egységet, de nem használta a rakétákat harcban.21 Tádzsikisztán és Oroszország először 2017 júniusában indított Iszkander-M rakétát orosz területen kívül egy hadgyakorlat során.22

Oroszország rutinszerűen telepítette az Iszkander-M-et Kalinyingrádba, ahol a fegyver a lengyelországi, balti államokbeli és svédországi NATO-erők ellen irányulhat. Ezek a telepítések az orosz kényszerdiplomácia kulcsfontosságú elemei. Oroszország 2009-től kezdve többször fenyegetőzött azzal, hogy Iszkander-M rakétákat telepít válaszul az Egyesült Államok rakétavédelmi telepítéseire a térségben. 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban küldött egységeket Kalinyingrádba.23 Oroszország 2018 óta állandó jelleggel telepíti az Iszkander-M-et Kalinyingrádban.24