Projekt célja:
A projekt célja a Rhode folyó különböző típusú üledékeiben élő szervezetek faji összetételének, élőhelyhasználatának és időbeli változásainak meghatározása.
Infaunális bentikus gerinctelen szervezetek
Az “infaunális” kifejezés olyan vízi állatokra utal, amelyek egy víztest aljzatában élnek, és amelyek különösen gyakoriak a puha üledékekben. A “bentikus” kifejezés mindarra utal, ami egy víztest fenekén vagy annak alján fordul elő. Az “infauna” az üledékben élő élőlények.
A Chesapeake-öbölben a bentikus infauna, mint például a kagylók, csigák, polichéták, laposférgek és kis rákfélék, nagy számban fordulnak elő, és létfontosságúak az egészséges ökoszisztéma szempontjából.
Segítenek a víz szűrésében, a szerves anyagok újrahasznosításában, és fontos táplálékot (zsákmányt) jelentenek a halak, hüllők, kétéltűek és nagyobb rákfélék (például kék rákok és patkósrákok) számára. A fenékben található élőlények közül sokan szuszpenziós táplálékot és lerakódási táplálékot fogyasztanak. A szuszpenziós táplálkozók, más néven “szűrőtáplálók” a vízoszlopban lebegő részecskéket dolgozzák fel. A lerakódással táplálkozók az üledéken vagy az üledékben lévő szerves anyagokat fogyasztják.
A fajok szezonális ingadozását és abundanciájukat okozhatja a toborzás (egyedek hozzáadása egy populációhoz), a ragadozás, a rossz élőhelyi feltételek (például az alacsony oldott oxigénszint), az emberi hatások, például a partvidék keményítése és a meteorológiai események, például a hurrikánok.
Bentikus infauna a Rhode folyóban
A Rhode folyó a Chesapeake-öböl egyik reprezentatív mellékfolyója. Makrogerinctelenek, például rákok, férgek és puhatestűek alkotják a Rhode folyó lágyfenéki közösségét. A folyó fenekén vagy annak alján élnek iszapban, homokban, agyagban, mocsári törmelékben, levélszemétben vagy ezen üledéktípusok kombinációiban. Az infaunális fajok jelentős kölcsönhatásokért felelősek a benti környezetben, amelyek viszont hatással vannak a biológiai sokféleségre és a funkcionális folyamatokra a teljes torkolati ökoszisztémában. Az ezekre a fajokra vonatkozó hosszú távú adatok 1) információt nyújtanak számunkra ezen élőlények fajösszetételéről és ingadozó abundanciájáról az idők folyamán és a különböző élőhelyeken, valamint 2) jobb megértést nyújtanak a közösségük és populációik dinamikáját szabályozó folyamatokról. Ilyen dinamika a ragadozó-zsákmány kölcsönhatások, a toborzás, az élőhelyhasználat és az olyan környezeti tényezőkre adott válaszok, mint a sótartalom, a hőmérséklet és az oldott oxigén. A benthosz infaunális adatok integrálása más hosszú távú mintavételi programjainkkal betekintést nyújt a Rhode folyó ökoszisztéma kölcsönhatásait strukturáló folyamatokba
A komplex táplálékhálózat részeként az infaunális közösségek ragadozókból és zsákmányállatokból is állnak. E fajok trófaszintje (a táplálékhálózatban elfoglalt helyük) életciklusuk során változhat, ahogy az élőlény növekszik, és változik a mérete, táplálkozási mechanizmusa és táplálkozási igénye.
Az olyan folyamatokat, mint például a bioturbáció (az üledék zavarása) az infaunák ásása és táplálkozása okozza, különösen az olyan lerakódást tápláló fajok, mint a férgek vagy bizonyos kagylófajok. A bioturbáció többek között befolyásolhatja az üledék oxigénszintjét, a szerves anyagok újraeloszlását és bomlását okozhatja, és megváltoztathatja a vízben lévő lebegő részecskék mennyiségét. Ez viszont negatívan vagy pozitívan befolyásolhatja a vízminőséget, a búvóhelyeket és az élőlények táplálkozási viselkedését.
A Rhode folyó benthoszának mintavétele
Laboratóriumunk 1979 óta követi a benthosz fajösszetételének és abundanciájának változását szezonális mintavételezéssel. A Rhode folyóban öt helyen veszünk mintát a fenéklakó szervezetekből. Két helyen homokos, három helyen pedig iszapos az aljzat. Helyenként hét magmintát veszünk. Évente négy-nyolc alkalommal veszünk mintát. Az üledékmagmintákat egy csőmagmintavevő eszközzel vesszük, amelyet vagy egy rúd végére erősítenek (iszapos állomások), vagy egy SCUBA búvár kezel (homokos állomások). A csőmaggal 35 cm mélységű magmintát vesznek. Ezután minden magmintát 500 μm-es szitán szitálnak, hogy eltávolítsák a homok/iszap kisebb részecskéit. Az >500 μm-es állatokat megőrzik és megfestik, hogy később a laboratóriumban feldolgozzák.
A laboratóriumban az élőlények szétválogatása, megszámlálása és fajszintű azonosítása boncmikroszkóp alatt történik. A puhatestűeket megmérik. Minden adatot rögzítenek, és elemzés céljából beviszik egy adatbázisba.
A Rhode folyó homokból és iszapból álló puha fenéküledékében hatvan fenéklakó fajt azonosítottak.
(itt adjon meg néhány eredményt)