A párolt zsemle vagy bao a kínai konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Egyes hatóságok a párolt bao eredetét egészen a Háborús Államok időszakáig (Kr. e. 475-221) datálják Kínában, bár mások szerint a bao néhány évszázaddal újabb keletű. A baónak számos ázsiai országban vannak rokonai, köztük a koreai mandu, a malajziai pau, a japán nikuman és a filippínó siopao.

A bao lisztből, vízből és élesztőből készül, akárcsak bármely más kenyér. A különbség az, hogy a tésztát nem sütik, hanem gőzölik, így lesz belőle meleg, pufók zsemle. A bao tésztát gőzölés előtt általában töltelék köré tekerik. Néha a bao-t töltelék nélkül tálalják, mártásokhoz. Ezt gyakran mantou-nak nevezik, bár egyes hatóságok másként határozzák meg ezeket a kifejezéseket. Ami a töltelékeket illeti, a regionális variációk és a kreatív lehetőségek száma végtelen.

A kissé édes bao tészta megbocsátó, könnyen összeállítható és rendkívül sokoldalú. Ez az egyszerű recept olyan tésztát hoz létre, amelyet számos különböző formává alakíthat, az egyszerű párolt mantou-tól a bonyolultabb csomózott hua juan (vagy “virágos zsemle”) és a töltött zsemlékig, mint például a hum bao. Bár a tényleges zsemle aprócska, mégis bőségesen dúsnak kell lennie, nem pedig a túlpárolástól leeresztettnek. A héjának szinte láthatatlanul ultravékonynak és fényesnek kell lennie a zselatinizált keményítőtől. A morzsának puhának kell lennie, finoman rágós textúrával, amely elég puha ahhoz, hogy könnyen szét lehessen húzni.

A párolt zsemlét melegen kell fogyasztani, ideális esetben a párolás után minél hamarabb. A zsemléket a gőzölőben is felfrissíthetjük vagy megsüthetjük, ha nem azonnal fogyasztjuk el őket.

– Adaptálva a Modernist Bread

című könyvből.