Biológiai minták folyamatosan bocsátanak ki ultragyenge fotonemissziót (UPE, vagy “biofotonok”), amely az oxidatív anyagcsere és a stressz során kémiailag létrehozott elektronikus gerjesztett állapotokból származik. Így az UPE potenciálisan az oxidatív folyamatok nem invazív diagnosztikai módszereként szolgálhat, vagy ha felfedezik, akkor más, elektrongerjesztésre képes folyamatok nem invazív diagnosztikájaként is. Míg az UPE alapvető keletkezési mechanizmusai az intenzitások és spektrumok hozzávetőleges tartományaival együtt meglehetősen tisztázottak, az UPE statisztikai tulajdonságai még mindig nagy kihívást jelentenek. Itt áttekintjük az UPE nem triviális statisztikai tulajdonságaira vonatkozó állításokat, mint például a koherencia és a fény összenyomott állapotai. A szükséges elmélet bemutatása után az összes szerző kísérleti munkáit kategorizáljuk a szilárd, konvencionális értelmezésű és a nem konvencionális, sőt spekulatív értelmezésű munkákra. Áttekintésünk következtetése kettős: míg a biológiai rendszerekből származó UPE jelensége kísérletileg bizonyítottnak tekinthető, addig az UPE koherenciájára vagy nem-klasszikus voltára eddig ténylegesen nem sikerült megbízható bizonyítékot szerezni. Továbbá perspektivikus utakat javasolunk a biológiai UPE statisztikai tulajdonságainak kutatására.