Rekedt hang

A hang rekedtsége vagy megváltozása:

David Howard professzor

A rekedtség szót általában a hangunk megváltozására használjuk. A változás betegenként nagyon eltérő lehet. Előfordulhat, hogy a hang megváltozott a hangerejében (hangosságában) és gyengébb lett. A hang minősége megváltozhatott, magasabbá vagy alacsonyabbá válhatott (hangmagasság). Lehet, hogy feszültebbé vált, nagyobb erőfeszítést igényel a beszéd, és változhatott a hang jellege. A betegek különböző leírásokat használnak a hangjukban bekövetkezett változások leírására, amely lehet, hogy “durvább”, “reszelős”, “nyikorgó”, “nyikorgó”, “lihegő” stb. lett.

Mi okozza a rekedtséget?

A rekedtségnek számos oka lehet, de a legtöbbjük nem komoly probléma, és néhány egyszerű tanáccsal gyorsan javul. A rekedtséget az okozza, hogy valami megváltoztatja a gégénkben (hangszalagok) lévő hangszalagokat (gyakran hangszalagoknak is nevezik), így azok nem működnek megfelelően. A gége a nyakunkban, a tüdőnkből nyíló légcső (trachea) tetején fekszik.

Normális esetben, amikor beszélünk vagy énekelünk, a hangszalagok összeérnek és rezegnek, miközben kilélegzünk. A hangszalagok rezgése hangot hoz létre, amelyet a torok, a nyelv, a fogak és az ajkak (együttesen a hangszalagok néven ismert) többi részének segítségével beszéddé alakítunk. Így, bár a hangszalagok problémája által okozott rekedtség gyakori, más struktúrák, például a nyelv megváltozása is megváltoztathatja a hangunkat. Ha komoly légzési problémáink vannak, az hatással lehet a hangunkra, mivel a hangképzéshez szükséges normális kilégzés (a tüdőből való kilégzés) a hangszalagok rezgésének működtetéséhez.

Gyermekek

A hangváltozás természetes a gyermekeknél, ahogy idősödnek, különösen a fiúknál a pubertáskorban (általában 10 és 15 éves kor között), amikor a gége és annak hangszalagjai megnőnek.

Az idősek

Idősebb korban, 70 év felett és tovább, beszéd- és énekhangunk természetesen megváltozhat és gyengülhet, de ez fokozatosan történik. A hirtelen változás a legtöbb esetben orvoshoz fordulást igényel.

Az okok: Mi a gégegyulladás?

Bár a rekedtségnek számos oka van, a leggyakoribb az orrunk, a torkunk, a gége és a légcső egyszerű vírusfertőzése (ezeket a területeket együttesen felső légutaknak nevezzük). A leggyakoribb vírusok azok, amelyek az általunk “megfázásnak” nevezett betegséget okozzák. Ezeknek a náthavírusoknak számos típusa létezik, és vannak mások is (például az influenza és a mumpsz), amelyek mind megfertőzhetik a felső légutakat. Amikor a gégében lévő hangszalagok megduzzadását okozzák, az megváltoztatja a hangunkat, és ez a gégegyulladás.

A hang túlzott használata, a kiabálás vagy az ismételt torokköszörülés a hangszalagok megduzzadását és rekedtséget okozhat. Ez a duzzanat gyakoribb azoknál az embereknél, akik dohányoznak és isznak is. A duzzanat a gégében a hangszalagok bizonyos területeire lokalizálódhat, csomókat, polipokat vagy Reinke-ödémát hozva létre. Ezek a duzzanatok hosszan tartó és súlyosabb rekedtséget okozhatnak, ami kórházi beutalót, valamint logopédus és gégész által végzett vizsgálatot és kezelést igényel.

A gyomorsav refluxa, amelyet gyakran gasztro-oesophagealis vagy gége-fül-gégészeti refluxnak neveznek, feltételezhetően fontos tényező a hangszalagok és a gége irritációjában, ami rekedtséget okoz (különösen a túlsúlyos betegeknél, akik hajlamosabbak a refluxra).

A jóindulatú daganatok (kinövések) és a súlyosabb rosszindulatú daganatok (rák) általában a hang fokozatos romlását okozzák. A gége (hangszalag) rákja szinte kizárólag dohányosoknál fordul elő, és a lehető legkorábban kell kezelni. A korai kezelés kiváló eredményeket ad. A késleltetett kezelés sokkal nehezebb és kevésbé sikeres. Ez egy újabb jelentős életveszélyes rákos megbetegedés, amely szinte (több mint 95%-ban) elkerülhető, ha egyszerűen nem dohányzunk, vagy a lehető leghamarabb (30 éves kor előtt) abbahagyjuk a dohányzást. Bárkinek, akinek három hétnél hosszabb ideig tartó rekedtségi problémája van, fel kell keresnie a háziorvosát. Ez minden dohányos számára feltétlenül szükséges.

A rekedtségnek vannak más ritka okai is, mint például a gégét az agyból ellátó fontos idegek bénulása. Ezek kórházi kivizsgálást igényelnek, és a fül-orr-gégészen kívül más szakorvos, például neurológus felkeresését is szükségessé tehetik. A rekedtség része lehet neurológiai betegségnek, például Parkinson-kórnak, motoros neuronbetegségnek vagy stroke-nak.

A nyak és a gége közvetlen sérülése – mint amilyen néha súlyos közúti vagy ipari balesetben előfordulhat – rekedtséget és maradandó hangváltozást okozhat.

Az orvosi kifejezés diszfónia a hang megváltozását jelenti, beleértve a rekedtséget is, a hasonló kifejezés afónia pedig a hang teljes elvesztését jelenti (általában apró suttogásra csökken).

Hogyan értelmezi és értékeli a rekedtséget az orvos?

A háziorvos (GP) meghallgatja a rekedtség történetét és egyéb tüneteit, és gyakran ismeri a családi és kórtörténetét. Az orvos számos kérdést tehet fel Önnek, és megvizsgálhatja a fejét és a nyakát, valamint más területeket, például a mellkasát, ha ez relevánsnak tűnik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a legtöbb rekedtségi esetet vírusfertőzés (amely NEM igényel antibiotikumot) vagy a hang túlzott igénybevétele okozza. A probléma néhány nap alatt javulni fog, és orvosa azt tanácsolhatja, hogy:

  • pihentesse a hangját, és óvatosan és takarékosan használja
  • igyon sok folyadékot, különösen vizet, és kerülje az alkoholt, a teát és a kávét
  • hagyja abba a dohányzást (lehetőleg örökre !)
  • szedjen rendszeresen egyszerű fájdalomcsillapítókat, ha szükséges (paracetamol vagy oldódó aszpirin), és/vagy
  • kezdjen el vagy növelje a savlekötő gyógyszereket, ha úgy gondolja, hogy a savas reflux szerepet játszik az Ön esetében.

Miért utalna engem az orvos fül-orr-gégészhez?

A legtöbb rekedtségben szenvedő betegnek NEM a gége valamilyen károsodása vagy betegsége van, hanem a hanghasználatával, gyakran a hangjával való visszaéléssel vannak problémái. Gyakran valamilyen módon megerőltetik a hangjukat, és emellett a gégéjüket a cigaretta, az alkohol és/vagy a koffein hatásainak is kitehetik.”

A háziorvosát aggaszthatja az Ön kórtörténete, a tünetek hosszú ideje tartó fennállása és a rekedtség lehetséges okai, amelyek nem illeszkednek egy egyszerű, gyorsan javuló okhoz. Orvosa beutalja Önt a kórházba, hogy részletesebb vizsgálatot végezhessen, és szükség esetén speciális vizsgálatokat és teszteket végezhessen. Orvosa hajlamosabb lesz erre, ha dohányzik, ha túlzottan iszik, vagy ha munkája során a hangjára támaszkodik (például ha tanár, színész, énekes, eladó vagy hasonló munkakörben dolgozik).

A kórházba utalás fontos tényezői:

  • ha nem volt vírusfertőzése (pl.pl. megfázás vagy influenza)
  • ha dohányzik vagy iszik
  • ha a rekedtség három hétnél tovább tart
  • ha nyelési nehézsége vagy fájdalma van, bármilyen csomó van a nyakán, vagy nehezen lélegzik vagy vért köhög fel.

Mi történik, ha kórházba kell mennem szakorvoshoz?

Általában beutalják Önt egy fül-orr-gégészeti klinikára, ahol egy esetleg torokproblémákra szakosodott fül-orr-gégész (gégész) fogja Önt megvizsgálni. Az Egyesült Királyságban manapság sok fül-orr-gégészeti osztályon a gégész egy logopédussal és nyelvterapeutával dolgozik együtt, és együtt látják Önt egy hangspecialista klinikán . Itt minden szükséges szakértelemmel és felszereléssel rendelkeznek ahhoz, hogy megvizsgálják az Ön torkát és gégéjét (hangszalagját), és általában már ezen az első látogatáson pontos diagnózist állítanak fel. A legtöbb esetben azonnal el tudják dönteni azt is, hogy mi a legjobb kezelés az Ön problémájára.

Ha az Ön kórházában nincs hangspecialista klinika, a fül-orr-gégész megvizsgálhatja Önt, és felállíthatja a diagnózist, mielőtt elküldi Önt vagy egy speciális központba, vagy egy logopédiai osztályra, ha erre a kezelésre van szüksége.

Mire van szükség a gégém (hangszalagom) vizsgálatához?

Kényelmesen ülve Önt a sebész vagy a logopédus egy kis keskeny, rendkívül hajlékony teleszkópot (száloptikás endoszkópot) vezet át az orrán keresztül a torka hátsó részébe. Ezáltal a legrészletesebb képet kapjuk az Ön torkáról és gégéjéről a hangszalagokkal együtt. Szinte minden páciens esetében azonnali és pontos diagnózis készül. Ez a vizsgálat azt is lehetővé teszi, hogy a logopédus és a sebész megkérje Önt, hogy beszéljen/beszéljen/nyeljen, hogy láthassák a gége működését. Ez a klinikán végzett vizsgálat minimálisra csökkenti a kórházi felvétel szükségességét (mint korábban), és a legtöbb embernek csak egy kis mennyiségű helyi érzéstelenítőre van szüksége, amelyet az orrba helyeznek. A vizsgálat NEM fájdalmas, és még a gyermekeket és a legidegesebb felnőtteket sem zavarja a vizsgálat.

A diagnózis felállítása után milyen kezelésekkel kezelik a rekedtséget?

A rekedtség vagy hangváltozás okától függően a következő kezelésekre lehet szükség, amelyeket a szakorvosok ismertetnek Önnel. A hangklinikán kezelt betegek többsége logopédus kezelését igényli, és csak alkalmanként van szükség műtétre, amelyet gyakran a logopédia után vagy azzal együtt végeznek.

Logopédia

A brit logopédusok és nyelvterapeuták részletes egyetemi és tudományos képzéssel rendelkeznek az emberi hang minden komplex aspektusáról. A terápia célja, hogy a páciens számára a lehető legjobb hangot állítsák helyre. Ez azzal kezdődik, hogy a páciensnek megtanítják, hogyan ápolhatja a hangját (hanghigiénia), és segítenek a páciensnek megérteni azokat az életmódbeli tényezőket és esetleges stresszhatásokat, amelyek a rekedtséghez vezettek. Ezeknek a tényezőknek a csökkentése vagy megszüntetése gyakran elengedhetetlen a jó hang helyreállításához, és a terapeuta a terápia során folyamatosan figyelemmel tudja kísérni és mérni a páciens fejlődését.

A hangterápia magában foglalhat további tanácsadást a testtartással és testhelyzettel kapcsolatban, valamint légzőgyakorlatokat is. A problémától függően az egyes páciensekre szabott hanggyakorlatok is adhatók. Alkalmanként a gége körüli nyakizmok közvetlen masszírozását (manuális terápia) alkalmazzák az e területen lévő túlzott feszültség oldására.

A terápia sikeréhez a páciens megértésére és együttműködésére van szükség, különösen azoknál a betegeknél, akiknek már hosszú hónapok vagy évek óta problémáik vannak, és akiknél olyan tényezők, mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás is fennállnak.

Mikrolaringoszkópia (a gége vizsgálata és műtétei)

Ha a fül-orr-gégészeti vagy hangklinikai vizsgálat duzzanatot vagy daganatot mutat a gégében, általában az egyik vagy mindkét hangszálon, akkor általános érzéstelenítésben történő vizsgálatra és műtétre lehet szükség. Ezt mikrolaryngoszkópiának nevezik. Ezt a vizsgálatot és az esetleges műtétet akkor célszerű elvégezni, ha a beteget felmérték és tájékoztatták a műtét előtti és utáni teendőkről, beleértve a műtét utáni közvetlen és a hosszú távú időszakot is.

A mikrolaringoszkópiát a beteg kényelmes alvása közben, teljes általános érzéstelenítésben végzik. (Ezt a kórházba való felvételkor elmagyarázzák a betegnek.) Miközben az általános érzéstelenítést beadják, a gégész speciális távcsöveket és laringoszkópokat vezet a szájon keresztül a beteg torkán keresztül a gégébe. Ezeknek a finomra hangolt műszereknek a használata lehetővé teszi a gége tiszta látását; ez a látvány egy speciális műtéti mikroszkóp további használatával jelentősen felnagyítható, innen ered az elnevezés: mikrolaringoszkópia. Ez az eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a gégész pontosan felmérje az esetleges duzzanatokat és betegségeket, és sok esetben további speciális műszerekkel vagy lézerrel teljesen eltávolítsa azokat. Az alábbiakban néhány olyan duzzanatot és betegséget sorolunk fel, amelyeknél szükség lehet a mikrolaringoszkópiára:

  • Vokális csomók. A hangszalagok ezen gyakori és viszonylag egyszerű duzzanatai általában a járóbeteg-rendelőben végzett vizsgálat során kerülnek diagnosztizálásra. Általában NEM igényelnek műtétet. Javulnak és eltűnnek, ha a beteg követi a logopédus utasításait és tanácsait. A páciensnek a terapeuta tanácsára műtétre kell mennie, ha a konzervatív intézkedések nem oldották meg a csomókat, vagy kétség merül fel, hogy a helyes diagnózisról van-e szó.
  • Hangszálpolipok: Ha egyszer polip alakult ki a hangszalagokon, ritkán fordul elő, hogy magától megszűnik, még akkor is, ha a beteg követi a logopédus tanácsait. Emiatt a polipokat a gégészorvosnak a mikrogaratszkópia során el kell távolítania. A polipot és minden más, a mikrogaratszkópia során eltávolított szövetet elküldünk a kórház szövettani laboratóriumába, hogy egy patológus szakorvos pontosan megvizsgálhassa, és így megbizonyosodhasson a helyes diagnózisról.
  • Jóindulatú ciszták, papillómák és daganatok: A ciszták és a jóindulatú daganatok egyaránt ritkák (különböző típusok fordulnak elő gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt), de általában eltávolításra van szükség a patológiai vizsgálathoz és a hurut sikeres kezeléséhez.
  • A gége rosszindulatú daganata (rák): Mikrolaringoszkópia során a gégész egy kis darabot vehet bármely daganatból, hogy azt a pontos diagnózis felállítása céljából a szövettani laboratóriumba küldje. ezt nevezik biopsziának. Ha a rák elég kicsi (általában azért, mert a beteg korán orvoshoz fordult, amikor rekedt lett), akkor lehetséges, hogy az egészet el lehet távolítani ennél a műtétnél.

Ha a rák nagyobb, sajnos szükség lehet sugárkezelésre (gyakran 4-6 hetes kezelés) vagy a nyak bőrén keresztül végzett nyílt műtétre a gége egy részének (részleges gégemetszés) vagy egészének (teljes gégemetszés) eltávolítására. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a 3 hétnél hosszabb ideig tartó rekedtséggel küzdő betegeknek sürgősen orvoshoz kell fordulniuk.

Összefoglaló: Hogyan előzhetem meg a rekedtséget?

  • Ne használja túl sokáig vagy túl hangosan a hangját. Ne kiabáljon és ne kiabáljon, különösen háttérzaj ellen
  • Használjon mikrofont, ha lehetséges, ha ki kell vetítenie a hangját, hogy sokan hallhassák, különösen, ha hivatásos hanghasználó, például tanár, előadó, énekes, színész vagy hasonló szakmában dolgozik
  • Kérjen szakmai hangképzést
  • Ne terhelje tovább a hangját, ha az rekedt vagy sérült
  • Ha dohányzik – HAGYJA EL!!
  • Kerülje a dehidratáló dolgokat, mint például a koffeint (túlzott mennyiségű tea/kávé) vagy az alkoholt. Igyon sok vizet (különösen, ha hosszú ideig használja a hangját, például tanárként, énekesként, színészként, eladóként)
  • Kerülje a passzív dohányzást
  • Száraz éghajlaton párásítsa az otthonát

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.