RED Hydrogen One felülvizsgálat: minden hype

Written by on in Articles

A RED debütáló okostelefonja olyan zűrzavaros, hogy megkérdőjelezte bennem, milyen alapvető részei vannak egy telefonnak, amire valóban szükségünk van. Egy nagyszerű telefonhoz valóban nagyszerű kijelzőre, nagyszerű dizájnra és csúcskategóriás specifikációkra van szükség? Mi lenne, ha mindezeket elhagyná, és valami sokkal egyedibb és különlegesebb dologra törekedne?

A Hydrogen One-t az ambíciói határozzák meg. Nemcsak a telefonokat, hanem az egész médiát forradalmasítani hivatott “holografikus” kijelzőjével és egy olyan kamerarendszerrel, amely képes ebben a 3D formátumban rögzíteni. A telefon bővíthető is, és a RED – a digitális képalkotás egyik legelismertebb neve – egy olyan kiegészítő kameraérzékelőt tervez kiadni, amely képes a telefont teljes értékű mozifilmes kamerává alakítani.

Ez egy izgalmas kilátás, de az egész egy hatalmas hiba miatt összeomlik: a holografikus kijelző egyszerűen nem túl jó. Ez egy újdonság. És bár időnként láthatjuk a RED által ebben a technológiában látott potenciál felvillanásait, ez a telefon jelenlegi generációjában biztosan nincs jelen, és nehéz elképzelni, hogy ez a potenciál a közeljövőben megvalósulna.

A Hydrogen One “telefonos” részeiről később fogok beszélni, de most rögtön a kijelzőre ugrok – mert itt csak ez számít.

A Hydrogen One előlapján egy 5,7 hüvelykes, WQHD felbontású LCD képernyő található, amely a RED rendkívül hypeolt hologramjainak létrehozásához használt varázslatot tartalmazza. Normál kijelzőként ez nem nagyszerű – különösen világosabb háttereken, a pixelrács még kényelmes betekintési távolságból is jól látható, és a kijelző háttérvilágítása a felső és alsó széleken is kiszivárog.

De ami fontos, hogy az üveg alatt egy Leia nevű cég által készített különleges technológia található, amely képes a kijelzőt 3D módba kapcsolni. A Leia a technológiát “Diffractive Lightfield Backlighting”-nek nevezi, és azt mondja, hogy úgy működik, hogy egy “nanoszerkezetű fényvezető lemezt” helyez az LCD alá. Szerintem ez a szóösszetétel csak annyit jelent, hogy képes irányítani az egyes pixelek fénykibocsátásának irányát, így a szemed különböző dolgokat láthat, és a mélység illúzióját keltheti.

Nem ez az első alkalom, hogy valaki megpróbál 3D-t építeni egy telefonba, de van itt néhány különleges dolog. Először is, nincs szükséged szemüvegre ahhoz, hogy lásd. De a nagyobb előrelépés az, hogy a képeken egy kicsit több minden történik: míg a normál 3D sztereoszkópikus – két kép van, egy-egy szemnek -, a RED 3D-je négy képet tartalmaz, így egy kicsit több mozgás van, ahogy körülnézel. Emiatt a RED a 3D formátumot “4V”-nek, azaz “4 View”-nak nevezi.”

A RED az elmúlt évet azzal töltötte, hogy a “holografikus” képernyő köré várakozásokat épített. A telefont csak néhány embernek mutatta meg – köztük J.J. Abrams rendezőnek, aki állítólag azt mondta, hogy a telefon “úttörő, határokat áttörő, a lécet felemelő és vagány”. De leginkább olyan RED-rajongóknak mutatták meg, akik látatlanban előrendelték a készüléket, valamint egy maroknyi újságírónak. Egyiküknek sem volt szabad lefényképezni vagy más módon megörökíteni, hogyan néz ki a képernyő, így a világ nagy része számára igazi rejtély maradt. Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de én a kijelző felett lebegő ikonokat képzeltem el.

Ez azonban nem így van. A legtöbbször csak egy sima, 2D-s képernyőt nézel. A teljes Android-felület, a web és az összes szokásos alkalmazásod ugyanúgy jelenik meg, mint eddig. Csak akkor lép 3D-s üzemmódba, amikor a kiválasztott néhány holografikus alkalmazás egyikét használja.

És ez eléggé megrázó, amikor megtörténik. Nem azért, mert annyira feltűnő, hanem mert a kijelző hirtelen elmosódottá válik. Többen mondták nekem, hogy megszédültek tőle.

A holografikus módban soha semmi nem ugrik be, annak ellenére, amit a név sugall. Ehelyett az üzemmód egy kis mélységet ad a képernyőnek.

Sajnos nehéz megosztani, hogy ez hogyan néz ki egy fotón vagy videón, mert a kamerák nem veszik fel túl jól. De ha használtál már Nintendo 3DS-t, akkor ismered a hatást: ez egy eléggé szokványos lencsés 3D típus, és szerintem a 3DS valójában jobban csinálja. Találóbb összehasonlítás lenne a képeslapokhoz és uzsonnás dobozokhoz hasonlítani, amelyeknek olyan lencsés kijelzői vannak, amelyek úgy tűnnek, mintha változnának, amikor oldalra mozgatod őket.

A tipikus élmény itt egy papírkivágás, amelyet egy sima háttérre helyezünk. Ez némi mélység illúzióját kelti, de ez a legtöbb esetben nagyon egyértelműen mesterséges.

A nagyobb probléma az, hogy a képernyő egyszerűen homályos. Úgy néz ki, mintha az egész kijelzőt összemaszatolták volna, amikor a holografikus mód bekapcsol. A mélységhatásból adódó plusz realizmust bőven elveszi az, hogy nem látod tisztán, mit nézel.

Ezt a holografikus kijelzőt nagyon kevés módon tudod használni. A RED tartalmaz egy alkalmazásboltot a holografikus alkalmazásokhoz, de abban kevés van – összesen körülbelül egy tucat játék és alkalmazás. Kétlem, hogy sokkal több lesz, mivel a fejlesztőket nem sok ösztönzi arra, hogy holografikus alkalmazást készítsenek, csak azért, hogy eladhassák annak a, gondolom, kisszámú embernek, aki megveszi ezt a telefont.

Kipróbáltam néhány játékot, remélve, hogy azok feldobják a holografikus képernyőt. De úgy találtam, hogy a hatás minimálisan észrevehető, és gyanítom, hogy a 3D működéséhez szükséges extra renderelés végül lelassítja őket. Az egyik játék, amivel játszottam, a Subway Surfers holografikus, Paddington-témájú lenyúlása, mindig akadozott, amikor gyors akció zajlott, ami gyakorlatilag mindig megtörtént. A Modern Combat 5 holografikus változata úgy nézett ki, mintha a fegyveremet a háttér tetejére nyomtatták volna ki.

A RED összeállított egy könyvtárat olyan videókból, amelyeket ebben a holografikus formátumban is meg lehet nézni, de engem eléggé összezavartak. Az egyik, amit megnéztem, a Mars felszínének átrepülése, megerőltette a szememet, és egyfajta hányingert okozott, anélkül, hogy annyira 3D-snek tűnt volna. Egy másik, amely olimpiai sportolók csúcspontjait mutatta, egyáltalán nem tűnt 3D-snek. Végül állítólag valódi műsorokat és filmeket is le lehet majd tölteni, de számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy a RED rendelkezik-e a megfelelő megállapodásokkal ahhoz, hogy ez megtörténjen. A telefon AT&T verziója tartalmazza a Fantastic Beasts és a Ready Player One ingyenes 3D-s példányait.

A boltban található egy Holopix nevű alkalmazás is, amely állítólag olyan, mint az Instagram a Hydrogen One-on készített holografikus fotókhoz. Sajnos a Holopix minden alkalommal összeomlott, amikor megpróbáltam bejelentkezni, így nem tudom megmondani, hogy mások jobb fotókat készítenek-e, mint én.

A telefon másik nagy dobása a kamerák. A készülék előlapján lévő kettős kamera (egyenként 8 megapixeles) és a hátlapján lévő kettős kamera (egyenként 12 megapixeles) lehetővé teszi, hogy holografikus fényképeket készítsünk és holografikus videókat rögzítsünk közvetlenül a telefonról. A RED végül is egy fényképezőgépgyártó cég, és reméli, hogy lehetővé teszi a rajongók egy újabb hullámának, hogy olyan dolgokat hozzanak létre, amelyek a hagyományos fényképezőgépekkel nem voltak lehetségesek.

De ahogy mostanra már sejthető, az eredmények nem lenyűgözőek. Az emberekről készült fotók általában nagyon hülyén néznek ki, a személy egy papírkivágásként jelenik meg annak tetején, ami mögötte van. Néhány munkatársam rájött, hogy a karjukat kinyújtva mélységet tudnak teremteni, és érdekesebbé tudják tenni a fotókat, de a legtöbbször csak úgy éreztem, mintha egy újabb papírréteg lenne a tetején. Inkább hátborzongató, mint 3D-s.

A tájképek fotói finomabb hatást keltenek, mivel nincsenek rajtuk nyilvánvaló kivágások, és tisztább benyomást kelt a tér fokozatos távolodása. Úgy tapasztaltam, hogy ez általában a videóknál is így van – a saját felvételeimnél a 3D hatás számomra a legnyilvánvalóbbnak és legmeggyőzőbbnek tűnt. Itt kezdtem igazán megérteni, hogy mit gondolhatott a RED, hogyan kezdhette el a 3D-t a világ megragadásának e gazdag új módjaként látni.

Ezek ellenére a videókat még mindig fájdalmas nézni. Az effekt hajlamos ki-be villódzni, és rengeteg furcsa műalkotás van benne. Fájhat a szemed, ha nézed, és kicsit szédítő minden alkalommal, amikor túl sok a mozgás, és a mélységrétegek folyamatosan változnak. Ráadásul, mint minden más, a képernyő még mindig teljesen maszatos.

A fényképek és videók rögzítése is eléggé fájdalmas. A RED csak akkor találta ki, hogyan működjön, ha a kamerasor egymás mellett van, így a hátsó kamerákról csak akkor lehet holografikus felvételeket készíteni, ha a telefon oldalra van fordítva, az elülső kamerákról pedig csak akkor, ha a telefont függőlegesen tartjuk. Ha túlságosan elfordítod a telefont, a holografikus felvételi módból kiugrik, majd a megfelelő pozícióba való visszatéréskor ismét visszaáll. Szerettem volna egy tájképes holografikus szelfit készíteni, hogy egy másik személyt is felvehessek a képbe, de a kamera nem engedte.

Ha később 3D-ben szeretné megtekinteni a fényképeket és videókat, akkor a RED Player alkalmazást kell használnia, amelynek felülete úgy néz ki, mintha az Android korai időszakában tervezték volna – vagyis vaskos, csúnya és praktikus. Működik, csak nem a legkönnyebben navigálható alkalmazás. Az összes 3D-s fotó 2D-ben is megtekinthető, így megoszthatja azokat másokkal, akiknek nincs Hydrogen One-ja (azaz a bolygó többi részével).

Ha megveszi ezt a telefont, nagyon valószínű, hogy csak úgy tudja majd megmutatni másoknak a 3D-s fotóit és videóit, ha átadja nekik a készüléket. Ezek csak a Hydrogen One-on tekinthetők meg, és bár a RED vezetése szerint ez a technológia előbb-utóbb laptopokra, tévékre és mozikba is el fog kerülni, én nem bíznék abban, hogy ez egyhamar vagy valaha is megtörténik.

Aztán ott van a telefon többi része. Egy zártkörű rendezvényen a hónap elején a RED vezérigazgatója, Jim Jannard azt mondta: “Ha arra koncentrálsz, amit mi csinálunk, amit a többiek nem, akkor imádni fogod. Ha egy hibára vagy problémára vagy a Holopix összeomlására koncentrálsz, és azt írod, hogy szarok vagyunk, akkor meg fogok keseredni”. És ez igaz – a Hydrogen One nem sikeres, ha hagyományos okostelefonként ítéljük meg. Nem minden rossz. Többnyire működnek a dolgok, és a specifikációk sem szörnyűek. Csak a telefon közel sincs azon a szinten, amit akkor kaphatsz, ha máshol költöd el az 1300 dollárodat.

A legnagyobb dolog, amiről itt beszélni kell, a dizájn, mert ez nem hasonlít semmilyen más telefonra. A hátlapon két különböző textúra található, a telefon oldalai pedig bordázott textúrával merülnek be és ki, ami fogást kínál az ujjaidnak. Az összhatás olyan, mintha egy ᴛᴏᴜɢʜ ᴅᴜᴅᴇ-re tervezték volna, és engem nem igazán érdekel, de örülök, hogy a RED megpróbálkozik valami mással.

Az ujjmarkolatok elméletben szép ötlet, de nekem a gyakorlatban nem vált be. A telefon oldala nagyon jól tapad, ez jó. De egy telefont nem szokás ilyen precízen, hosszában szétterített ujjakkal fogni. Mivel a gombok némelyik markolatba be vannak ágyazva, a végén még véletlenül meg is ütöd őket.

A telefon emellett nagyon nagy – a keretek miatt minden dimenzióban nagyobb, mint a 6,5 hüvelykes iPhone XS Max – és nehéz. Mintha túl nehéz lenne. Miközben megmutattam a telefont a menyasszonyomnak, véletlenül leejtettem körülbelül két centivel, egyenesen az arcára, ami napokig megmaradt piros nyomot hagyott. Na, ez az én hibám (és nagyon rosszul érzem magam miatta!). De rengeteg embernek esett már le a telefon az arcára az ágyban, és nem hiszem, hogy emiatt hegesedésekkel járkálnának.

Mert a telefonnak tavaly kellett volna megjelennie, ezért tavalyi processzorral is rendelkezik – egy Snapdragon 835-össel egy olyan időszakban, amikor minden más zászlóshajó 845-össel rendelkezik. Egyrészt kit érdekel? A telefon jól fut, és a 835 még mindig egy remek processzor. Másrészt viszont ez egy 1300 dolláros telefon, és hiányzik belőle valami, ami a jelenleg kapható összes többi (határozottan olcsóbb) Android zászlóshajó telefonból hiányzik. Ez egy felesleges hiányosság egy olyan telefonon, amely már így is a lyukban van.

A Red néha úgy hivatkozik erre a telefonra, mint “médiagépre”, ami egy igazán ostoba módja annak, hogy azt próbálja mondani, hogy ez több, mint egy telefon. Médiafogyasztásra azonban nem különösebben alkalmas: világos háttér esetén gyakran látszanak a pixelek közötti vonalak, és a hangszórók hangja távoli és üreges. Alapértelmezés szerint be van kapcsolva valami “Audio 3D” nevű dolog, ami miatt a telefon összezavarodott, és csak zajokat üvöltött hol az egyik, hol a másik hangszóróból (gyakran váltott a hang közepén); ezt kikapcsoltam, és a probléma megszűnt, de a hangminőség nem lett sokkal jobb.

A telefon furcsa kialakítása kiterjed a szoftverre is, ahol egy sötét felületet látunk, nagy, képernyőforgató animációkkal. A RED még egyedi, szürkített ikonokat is készített egy csomó alkalmazáshoz, de furcsán következetlen, hogy melyikben van ilyen, és melyikben nincs:

Az egyik terület, amit a RED jobban csinál, a hagyományos, 2D-s fotók. Nos, itt nem egészen a RED színtudományát kapod – Jannard elmondta nekem, hogy a telefonban egyszerűen nincs annyi lóerő, hogy ugyanazt a fajta színezést alkalmazza, amit a cég mozifilmes kameráinál végeznek – és nem is RED gyártmányú érzékelőt kapsz. De jó megvilágításban nagyon szép, gazdag és természetes színekkel rendelkező fotókat kapunk, amelyek nagyon tetszettek.

Sajnos ez nem terjed ki a legtöbb fotóra, és egyértelmű, hogy a RED nem rendelkezik olyan szoftveres képességekkel, mint a versenytársak, amikor egy apró érzékelő jó kihasználásáról van szó. A Hydrogen One gyenge fényviszonyok mellett szétesik, és még jó fényviszonyok mellett sem tudja elérni a legújabb iPhone-ok vagy Pixelek dinamikatartományát. Gyakran láttam, hogy a telefon kifújja a fénypontokat, amelyeket a Pixel 2 képes megörökíteni. Tényleg úgy érzem, hogy elszalasztott lehetőség – csodálatos lett volna egy zsebben elférő RED kamera, de a RED fotózási erőfeszítései ehelyett a 3D felvételek készítésére irányultak.

A telefon jobb oldalán, a markolatba ágyazva egy apró fizikai kameragomb is található. Szuperül szeretem a dedikált zárgombokat, de ez egy kicsit apró; és a telefon nagy súlya és mérete miatt kényelmetlen helyzetben van. A gombot lenyomva tartva indíthatja el a kamerát, ami szép, de nálam nem mindig működött.

Van egy utolsó nagy funkció ezen a telefonon, amiről még nem beszéltem, és ez egy sor kis arany tű a hátlapon. Ez a Hydrogen One tartozékbővítő felülete, és állítólag mindenféle dolgot lehet majd csatlakoztatni a telefon átalakításához, hasonlóan a Motorola Moto Mod-okhoz.

A legizgalmasabb ezek közül egy teljes értékű, RED gyártmányú kameraérzékelő, valódi objektívek csatlakoztatását lehetővé tevő objektívtartóval. Ez gyakorlatilag a telefont egy apró mozirendszer monitorává alakítja, és Jannard szerint RED-minőségű filmet lehet rajta forgatni. “Ha egy 8K-s fegyvert forgatnál a forgatáson A-kameraként, ez minden bizonnyal a B-kamerád lehetne” – mondta nekem. “Nem kérdés.”

Sajnos ez a kiegészítő még nem létezik. Ahogyan más sem. A RED még csak nem is jelentette be a teljes részleteket az érzékelőről, nem is beszélve az áráról – és el kell képzelni, hogy többe fog kerülni, mint maga a telefon, tekintve, hogy a RED kamerái 12 000 dollár felett kezdődnek. Tekintettel arra, hogy a Hydrogen One már egy évet késik, egyáltalán nem biztos, hogy ezek a kiegészítők hamarosan piacra kerülnek.

És így a Hydrogen One-t megkülönböztetni hivatott három nagy dolog – a holografikus kijelző, a 3D-s fotó- és videófelvétel, valamint a nagy teljesítményű tartozékport – mind kudarcot vall, és végső soron a telefon leggyengébb pontjai.

Ezt a telefont nem az iPhone-ok, Pixelek és Galaxyk ellenében kell összehasonlítani. Saját magának kell lennie: durva néhány “telefonos” helyen, hogy a maga egyedi módján lenyűgözzön. Nem mindenki számára készült. A RED-rajongóknak és a 3D-rajongóknak szól, akik szerint az okostelefonoknak többet kellene nyújtaniuk.

De akármilyen szempontok alapján is értékeljük ezt a telefont, nem találja el a célt. És az 1300 dolláros árcédulával lehetetlen megindokolni, hogy mennyire melléfog.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.