Egy hatalmas halom rambutan eladó a piacon.
A rambutan kapja az én szavazatom a világ legfurcsább gyümölcsének. Gömbölyű vagy hosszúkás, élénk cseresznyepiros héjjal. Ami annyira furcsává teszi, azok a zöld “szőrszálak”, amelyek körülbelül egy hüvelyknyire nyúlnak ki a héjból, és néha apró levelekben végződnek. Ezek a szárak nem merevek, mint a tüskék, hanem puhák és hajlékonyak. A gyümölcs inkább hasonlít egy gyermekjátékra, mint valami ehetőre. Folyton arra számítok, hogy valamilyen sci-fi műsorban látom majd felbukkanni a földönkívüliek táplálékaként, de talán még a televízió számára is túl hihetetlen a kinézete. Azonban II. Rama király (1809-1824) “Óda a gyümölcshöz” című művében így fogalmaz: “A ‘ngoh’ külső megjelenése csúnya, de a gyümölcs belül gyönyörű. Soha ne tévesszen meg senkit a látszat.”
A gyümölcs másik neve a “szőrös ligetszépe”, ami a kinézetét és ízét tekintve logikus. A rambután thaiföldi neve, ngoh, egyben a Thaiföld déli részén élő néger őslakos népcsoport neve is. Az azonos szó használata nem véletlen. A ngoh – a nép – szintén sötét bőréről és merev hajáról ismert, akárcsak a gyümölcs. A gyümölcs és a népcsoport összekapcsolása gyakori a thaiföldiek körében, akiknek a szó említése a Sang Tong legendát juttatja eszébe. II. Rama király megírta e legenda aktualizált változatát is, amely részben próza, részben vers, és minden thaiföldinek kötelezően tanulnia kell az iskola ötödik évében. Kicsit olyan, mint a “Hamupipőke” és a “Szépség és a szörnyeteg” együtt.
Sang egy herceg volt, aki anyja méhéből egy kagylóhéjban jött világra, ami rossz ómen volt, és amiért őt és anyját száműzték a királyi házból. Kisfiúként elvették az anyjától, és végül egy óriásnő kezébe került, aki fiává fogadta. Tíz év elteltével a fiatalember felfedezett egy pár üvegcipőt, egy arany botot és egy mágikus ngoh maszkot, valamint egy kutat, amely folyékony aranyat tartalmazott. Sang elhatározta, hogy elhagyja az óriásnőt, ezért megmártózott az aranykútban, felvette a repülő cipőt, és meglépett a botjával és a maszkkal. Ezután lett belőle “Sang Tong”, a Sang jelentése kagylóhéj, a Tong pedig arany.
Az óriásnő könyörgött Sang Tongnak, hogy jöjjön vissza, de a férfi visszautasította, és a nő összetört szívvel halt meg. Felvette a ngoh maszkot, ami csúnya, sötét és szőrös emberré változtatta, akárcsak a gyümölcs. Sang Tong eljutott egy távoli országba, ahol a királynak hét lánya volt, akik közül hatan férjhez mentek. A legfiatalabb lány minden kérőt visszautasított, aki arra járt. Csalódottságában a király összehívta a királyság összes agglegényét, köztük az immár csúnya Sang Tongot is, és megparancsolta a lányának, hogy válasszon. Természetesen, mint minden tündérmesében, a hercegnő a legvalószínűtlenebb jelöltet választotta, a sötét és szőrös Sang Tongot.
A király a lánya választása miatt feldühödve száműzte őt és Sang Tongot az erdőbe, ahol végül levette a maszkot, és felfedte valódi, jóképű arany alakját a lány előtt. További megpróbáltatások és megpróbáltatások következtek a pár számára, de természetesen igazi tündérmesei módon végül boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
A rambután külső héja meglehetősen vastag és kissé bőrszerű. Belül fehér a hús, közepén egyetlen nagy maggal. A hús íze nagyon hasonlít a lichee vagy a longan ízére. A gyümölcsnek két fajtája létezik, melyek közül messze a legnépszerűbb a rohng rian, ami thai nyelven “iskolát” jelent. A név mögött az a történet áll, hogy egy nap egy mélyen délen élő iskolamester a malajziai Penang szigetéről származó rambutánt evett, és a magokat kiköpte az iskola udvarán. Az egyik magnak sikerült gyökeret eresztenie, és gigantikus fává nőtt – a faj elérheti a 60 láb vagy még magasabb magasságot is. Ennek a fának sikerült kereszteződnie a helyi fajtával, és megszületett az új rambutánfajta.
A rambutánnak a korai esős időszakban, körülbelül áprilistól augusztusig tart a szezonja. A szezon csúcspontján nemcsak a piacon láthat rambutánhalmokat, hanem egész teherautók cirkálnak a környéken, amelyek fillérekért árulják a gyümölcs kilóját. A rambutánt Thaiföld egész területén termeszthetik, de két fő terület a legismertebb. Az egyik a keleti partvidéken, Rayong tartomány környékén. A másik Surat Thani tartományban, a középső déli részen. A gyümölcs olyannyira népszerű, hogy az ország minden szegletében izgatottan várják a megérkezését.