A hagyományos progresszív jackpot egyik változata a “must-hit-by” jackpot, amely lényeges különbségeket mutat a hagyományos jackpotokhoz képest.
Minden “must-hit-by” jackpot értékét közvetlenül az előző jackpot megnyerése után egy véletlenszám-generátor határozza meg, és egy játékgéphez (vagy gyakrabban egy géphálózathoz) csatlakoztatott, titkosított számítógépen tárolják, és nyilvánosan közzéteszik, hogy egy bizonyos tartományon belül van (például egy kis jackpotot úgy programozhatnak, hogy 1000 és 3000 dollár közötti összeget fizessen ki). A jackpot azon tét után fizet, amely miatt a jackpot eléri vagy meghaladja a küszöbértéket, és az ezen a tartományon belüli maximális érték a “kötelezően elérendő” összeg.
Az ilyen jackpotok gyakran különböző játékokat foglalnak magukban, és minden játék a tétek kis százalékával járul hozzá a jackpothoz. Ezért ezeket a jackpotokat gyakran “rejtélyes jackpotként” emlegetik, mivel a kifizetésükhöz vezető feltételek nem függnek attól, hogy a főjátékban milyen konkrét eredményt érnek el. Továbbá általában nem szükséges a lehető legnagyobb összeget feltenni (vagy gyakran még a szoftver által megengedett minimális tétet meghaladó minimális összeget sem) ahhoz, hogy megnyerjünk egy “rejtélyes jackpotot” – bár mivel minden egyes tét egy bizonyos százaléka kerül a jackpotba, a nyerési esélyek egy adott pörgetésnél általában arányosak a tét összegével. Vagy másképpen fogalmazva, egy húsz dolláros pörgetés ugyanolyan eséllyel nyerné meg a rejtélyes jackpotot, mint húsz pörgetés egyenként egy dollárért, és ugyanolyan eséllyel nyerné meg a jackpotot, mint négyszáz pörgetés egyenként öt centért.
Az ilyen játékoknak gyakran több “rejtélyes jackpotja” van, amelyek általában legalább egy nagyságrenddel különböznek egymástól mind a nagyságrendet, mind a kifizetés gyakoriságát tekintve, ami biztosíthatja, hogy a jackpotokat gyakran (a viszonylag kis jackpotok esetében gyakran naponta többször is) megnyerjék. E rendszer egyik változata (amelyet leggyakrabban a nagy földrajzi kiterjedésű, üzlethelyiségeket üzemeltető szerencsejáték-vállalatok alkalmaznak) az, hogy van egy fő jackpot, több, regionális szinten kifizetett köztes jackpot, kisebb, telephelyi szinten kifizetett jackpot és/vagy az egyes gépekhez kötött legkisebb jackpotok.
A ház szempontjából az ilyen jackpotok egyik legfontosabb pénzügyi szempontja, hogy a játékosok jackpotra tett tétjeinek a jackpotra fordított része lényegében csak a jackpotnak a meghatározott “tartományon” belüli részét finanszírozza. A szerencsejáték-üzemeltetőnek minden egyes jackpot minimális összegét a főjáték házelőnyéből kell finanszíroznia, ami általában legalább egyharmada a “must-hit-by” összegnek, különösen a több jackpotot tartalmazó játékok esetében, mivel ez biztosítja, hogy minden egyes jackpot mindig többszöröse lesz az “alatta” lévő jackpot értékének. Ha a véletlenszám-generátor a jackpot “tartományán” belül minden értéknek egyenlő esélyt ad arra, hogy a “nyerő” érték legyen, akkor ilyen körülmények között a ház “kezdőtőkéje” valószínűleg a jackpot teljes finanszírozásának több mint felét tenné ki, amit a háznak feltehetően a főjáték házelőnyének növelésével kellene kompenzálnia.
Azért, hogy ellensúlyozzák ezt a problémát, és növeljék az egyes jackpotok megnyerése előtt feltett átlagos összeget, az egyes jackpotok kiszámításához használt matematikai képletet gyakran úgy ferdítik el, hogy a tényleges átlagos és medián jackpotok valószínűleg jóval a közzétett minimális és maximális értékek átlaga felett lesznek. Egy egyszerű példa-képlet, amely ezt elérné (a fent említett példát kibővítve), egyszerűen az lenne, ha a jackpotot úgy számolnánk ki, hogy az 1000 dollár plusz egy nulla és négymillió közötti véletlen szám négyzetgyöke, ami azt eredményezné, hogy 75%-os valószínűséggel minden jackpot 2000 és 3000 dollár között van, és 25%-os valószínűséggel a jackpot 1000 és 2000 dollár között van.