Megbeszélés és következtetés
A rosszindulatú csírasejtes daganatok gyakrabban fordulnak elő fiatal betegeknél. A leggyakoribb altípusok a dysgerminoma, az éretlen teratoma és az endodermális sinus tumor. A dysgerminoma a seminoma megfelelője a férfi betegeknél. A betegeknél egy egyoldali, túlnyomórészt szilárd tömeg jelenik meg, különböző mértékű nekrózissal és vérzéssel. A csomós áttétek gyakoribbak, mint a peritoneális betegség. A betegeket egyoldali salpingo-oophorectomiával és kemoterápiával kezelik.7,8 A dysgerminomák az esetek 10-35%-ában kétoldaliak. Öt százalékban fenotípusos, rendellenes gonádokkal rendelkező nőkben fordulnak elő. Lehet 46XY kariotípusuk tiszta gonáddiszgenezissel vagy androgén-érzéketlenségi szindrómával, vagy 45X, 46XY kariotípusúak vegyes gonáddiszgenezissel.9,10,10
Az ismert vagy feltételezett adnexalis tömeggel rendelkező betegeknél az ultrahang igen pontos a daganat elhelyezkedésének megítélésében (pl. a méh és az adnexalis tömegek megkülönböztetése), valamint a jó- és rosszindulatú adnexalis elváltozás megkülönböztetésében. Az ultrahang optimális használatához a morfológiai jellemzők és a dopplerleletek elemzése szükséges.11-14 A 3 mm-nél nagyobb szeptumokkal, murális csomósodással és papilláris kivetülésekkel rendelkező petefészek-tömegek a petefészek rosszindulatú daganatának diagnózisára utalnak.15-17 A legjelentősebb jellemző a szilárd komponensek jelenléte a petefészek tömegén belül,18 a rosszindulatú etiológiára utaló egyéb jellemzők közé tartoznak a 3 mm-nél vastagabb érszeptumok, a szeptális csomósodás és a cisztás tömegben lévő egy vagy több, fokozódó szilárd komponens.19,20 A szilárd elváltozáson belüli nekrózis szintén a rosszindulatúság erős indikátora. Eseteinkben számos ilyen jellemző, mint a szilárd komponensek, a centrális nekrózis, a heterogenitás, a szabad folyadék és a centrális fokozott vszkularitás jelen volt.
A színes és impulzusdoppler-technikák segíthetik a petefészekrák diagnózisát. A központi színes Doppler-áramlás a petefészek tömör komponensein belül a malignitás pontos előrejelzőjének bizonyult.18,21,22 Brown és munkatársai18 211 adnexalis tömeget, köztük 28 malignitást vizsgáltak, hogy meghatározzák a jó- és rosszindulatúság legjobb megkülönböztetését szürkeárnyalatos és Doppler-technikával. A tömegen belüli nem hiperechós szilárd komponens, a színdoppler-képalkotáson látható központi véráramlás, a szabad intraperitoneális folyadék és a tömegen belüli szeptumok 93%-os szenzitivitást és 93%-os specificitást mutattak a malignitás diagnózisára.
A szonográfiailag meghatározhatatlan adnexális tömegek esetében az MR-képalkotás problémamegoldó eszközként használatos. Az MR-képalkotás fő előnye, hogy a szignáltulajdonságok alapján szöveti jellemzésre képes.23
Az adnexalis csomók megfelelő értékeléséhez az MR-képalkotáson a T1-súlyozott és T2-súlyozott felvételek alapvető fontosságúak a kismedencei anatómia és a tumor körülhatárolásában. A zsírral telített T1-súlyozott felvételek segítenek a zsír és a vérzés megkülönböztetésében. A gadoliniummal megerősített T1-súlyozott felvételek segítenek a cisztás elváltozások belső architektúrájának jellemzésében és javítják a szilárd komponensek kimutatását.24,25 Az MR-képalkotás bizonyítottan jobbnak bizonyult a Doppler-ultrahangnál és a hagyományos CT-nél a rosszindulatú petefészek-tömegek diagnózisában.26 Bár a CT-t hagyományosan nem használják az adnexális tömeg jellemzésére, vizsgálatok kimutatták, hogy a vékonyszelvényű többszeletes CT hasznossága egyenértékű az ultrahangéval. Az adnexális tömegek CT-jellemzése a morfológiai jellemzők ábrázolására támaszkodik, mint a szilárd elváltozáson belüli fokozódó muralis csomósodás vagy heterogenitás és nekrózis. Az olyan járulékos leletek, mint az ascites és a peritoneális carcinomatosis az ultrahang-, CT- vagy MR-képalkotáson az adnexalis tömeg rosszindulatú etiológiájának erős indikátorai.
Már több olyan család esetét dokumentálták, ahol mind a férfiaknál, mind a nőknél csírasejtes rákot diagnosztizáltak. A petefészek csírasejtes rákok alacsony előfordulási gyakorisága arra utal, hogy az egy családban történő többszöri előfordulás nem feltétlenül a véletlen műve. Inkább lehetséges, hogy legalább néhány ilyen családban jelen van egy olyan gén, amely hajlamot ad a petefészek csírasejtes daganataira, és esetleg a férfiak csírasejtes daganataira is.27
A radiológiai vizsgálat elsődleges célja a rosszindulatú daganatok megkülönböztetése a jóindulatú daganatoktól, nem pedig a szövettani altípus meghatározása. Néha azonban lehetséges a hámsejtes daganat szövettani altípusára utalni bizonyos képalkotó jellemzők alapján.
Végezetül a korai diagnózis felállítását szeretném javasolni. A legújabb képalkotó technikák rendelkezésre állásával teljes radiológiai vizsgálatot lehetne végezni az áttétek keresésére, a szomszédos szervek értékelésére, és korai beutalót lehetne adni az onkológiai központba, mivel a daganat kemo-érzékeny.