Sir,

Egy 45 éves nőt utaltak be hozzánk további kezelésre primer hyperparathyreosis és bal felső mellékpajzsmirigy adenoma miatt. Felvételkor a szérum kalcium-, foszfor-, alkalikus foszfatáz- és D-vitaminszintje 12,6 mg/dl, 2,8 mg/dl, 676 IU/ml, illetve 40 ng/ml volt. A szérum mellékpajzsmirigyhormon 220 pg/ml volt, és a technécium-szesztamibi vizsgálat bal felső mellékpajzsmirigy-adenomára utalt. Elektrokardiogramja (EKG) jelentős ST-depressziót mutatott az alsó és oldalsó elvezetésekben . Ismételt EKG-t végeztek, amely hasonló változásokat mutatott, valamint alkalmi kamrai korai összehúzódásokat (VPC). A kardiológiai osztályt kérték fel további értékelésre. Tekintettel arra, hogy a kórelőzményben nem szerepelt koszorúér-betegség, az EKG-változásokat hypercalcaemiának tulajdonították. A dobutamin terheléses echokardiográfia negatív volt az indukálható iszkémiára. A későbbi EKG a hypercalcaemia hidratálással és loop diuretikummal történő korrekciója után az ST-szakasz depresszió visszafordulását mutatja, bár a rövid QT-intervallum változásai továbbra is fennállnak. A koszorúér-angiogramot nem végezték el, tekintettel a negatív klinikai anamnézisre, a dobutamin terheléses echokardiográfiára és a későbbi normális EKG-ra. A beteget később mellékpajzsmirigy adenoma miatt műtétnek vetették alá.

Elektrokardiogram, amely ST-depressziót mutat a II., III. és aVF elvezetésekben

A ST-depresszió visszaesése a hypercalcaemia korrekciója után, bár a rövid QT-intervallum megmarad

Az EKG-változások gyakoriak hypercalcaemiában, és utánozhatják a myocardialis ischaemiát vagy infarktust. Fontos különbséget tenni e két állapot között, mivel ez további vizsgálatok sorozatához vezethet, ami növeli a kezelés költségeit, és jelentős stresszt jelent a betegek számára. A rövid QT-intervallum a leggyakoribb lelet, és ehhez elsősorban az ST-szegmens rövidülése járul hozzá. Az ST-szegmens teljesen hiányozhat, és helyébe közvetlenül az R-hullám után invertált kis T-hullám léphet. A <0,18 s Q-oTc (a QRS-komplexus kezdetétől a T-hullám kezdetéig tartó intervallum) és a <0,30 s Q-aTc (a QRS-komplexus kezdetétől a T-hullám csúcsáig mért intervallum) megbízhatóan jelzi a klinikai hiperkalcémiát. Csökkenő T-hullám amplitúdó és T-hullám bevágás figyelhető meg. Gyakori megfigyelés az ST-szegmens emelkedésként imitált J-pont emelkedés. Néhány vizsgálatban, különösen súlyos hiperkalcémiában szenvedő betegnél, átmeneti ST-szegmens emelkedés figyelhető meg. Súlyos hiperkalcémiában Osborn-hullám is megfigyelhető, amely általában a hipotermia jellemzője. Úgy tűnt, hogy a hiperkalcémia csökkenti a pitvari aktivitást és növeli a kamrai aktivitást, amit a bradikardia, a szinuszmegállás és a korai ektopikus ütések megjelenése bizonyít. A hiperkalcémia csökkenti a kamrai vezetési sebességet és lerövidíti az effektív refrakter periódust. Súlyos fokú hiperkalcémia esetén a VPC-től az őszinte kamrafibrillációig terjedő kamrai aritmiák figyelhetők meg. Egyéb gyakori változások közé tartozik a PR-meghosszabbodás és a QRS-komplex amplitúdójának növekedése.

Összefoglalva, az elektrokardiográfiás változások gyakori leletek hypercalcaemiában, és gyakran utánozzák az akut myocardialis infarktuséit. Ezeknek a változásoknak az ismerete alapvető fontosságú, mivel segít a diagnózis és a kezelés javításában, és jelentősen csökkenti az egészségügyi ellátórendszer pénzügyi terheit.