Discussion

A szemgolyó luxációja akkor következik be, amikor a szemgolyó egyenlítője a szemhéjnyílás előtt előrenyúlik. Ekkor az orbicularis izom összehúzódik, ami további elülső elmozdulást okoz, és a szemgolyó a szemhéjnyíláson kívülre kerül. Két típusa lehet – avulsio incompleta – olyan állapot, amikor csak a látóideg sérül, vagy avulsio completa – olyan helyzet, amikor a látóideg sérülése mellett az extraokuláris izmok is sérülnek, ami a szemgolyó ficamához vezet. A leggyakoribb oknak a trauma tűnik, amely lehet véletlen vagy okozott – mint például a brutális sportban, az úgynevezett gougingban, ahol a harcos a hüvelykujjával próbálja kinyomni az ellenfél szemgolyóját. Továbbá beszámoltak egy oedipizmusnak nevezett pszichológiai betegségről, ahol az alanyról ismert, hogy önként vájja ki a saját szemét. Nem traumás vagy spontán szemgolyó ficamról számoltak be floppy eyelid szindrómában és Crouzon-kórban szenvedő betegeknél, ahol a szemüreg sekélysége az etiológia. Azt is megkísérelték már férfiak és nők egyaránt, hogy önkéntesen létrehozzák a “szem kipattintásának” Guinness-rekordját.”

A traumás glóbuszluxáció általában jelentős lendületű, lassuló sérüléssel jár. A sérülés konkrét oka változatos. A gépjármű- és kerékpáros balesetek a leggyakoribbak, amelyeket az esések követnek. A látóideg kitörésének mechanizmusa a sérülés típusától függ. Nem áthatoló trauma esetén a legvalószínűbb mechanizmusnak a látóideg rostjainak nyíródását okozó szélsőséges rotáció és a szemgolyó előrefelé történő elmozdulása tekinthető. Ez leggyakrabban a lamina cribrosa-nál történik, mivel a myelin elvesztése és a támogató kötőszöveti szepta hiánya miatt az axonok ezen a helyen különösen érzékenyek a sérülésre.

A trauma súlyosságától függ, hogy milyen mértékben érinti az extraokuláris izmokat. Leggyakrabban a medialis rectus érintett, ezt követi a rectus inferior, a rectus superior és az obliques a gyakoriság csökkenő sorrendjében. Az extraokuláris izomsérülés gyakran társul súlyos maxillofaciális sérülésekkel és egy- vagy többszörös orbitális törésekkel. Életveszélyes neurológiai szövődményekről is beszámoltak, mint például orbitális fertőzés, meningitis, intracranialis vagy subarachnoidalis vérzés és liquorszivárgás.

Az ilyen esetek sebészeti kezelését illetően két kérdés válik fontossá – egyrészt a földgömb sikeres visszahelyezése a szemüregbe, másrészt a sérült extraokuláris izmok felismerése és helyreállítása. A legtöbb szaktekintély a gömb megtartását javasolja, hogy csökkentse a betegre nehezedő pszichológiai trauma terhét. Ezenkívül az ép szemgolyó jelenléte megakadályozza a jövőben a szemgödör összehúzódásának kialakulását. Az enukleáció ezért az utolsó eljárás, amelyhez folyamodni kell, ha a szemgolyó épségét minden lehetséges erőfeszítés után sem lehet helyreállítani. Az elveszett extraokuláris izom keresése és visszahelyezése általában nehéz és gyakran hiábavaló. Ezt a lehető legkorábban meg kell kísérelni, és minden ilyen kísérlet 7-10 nap elteltével elkerülhetetlenül kudarcot vall a kialakuló fibrózis miatt.

Az irodalomban közölt traumás glóbuszluxációs esetek többségétől eltérően nála nem sérültek az orbitális csontok vagy a maxillofaciális struktúrák, bár az oldalsó rectus kivételével szinte az összes extraocularis izom kiesett .5]. A látóideg is elszakadt, ami sajnos akadályozta a látás helyreállításának minden kilátását. Az időben történő beavatkozás azonban megmentette őt az enukleáció traumájától, ami végső soron egy olyan egyszerű napi tevékenység, mint a kerékpározás következménye lett volna.

Státusz a műtét utáni első hét végén

Státusz a harmadik posztoperatív hét végén

Pénzügyi támogatás és szponzorálás

Nincs.

Érdekütközések

Erdekütközések nem állnak fenn.