Egy 68 éves, mérsékelten szellemi fogyatékos férfi 4 napja fennálló anorexiával, székrekedéssel és hasi puffadással jelentkezett a sürgősségi osztályon. A kórelőzményben jelentős volt a 3 évvel korábbi, feltételezett bélelzáródás miatti részleges vastagbélrezekció (a műtét során nem azonosították az elzáródás valódi anatómiai okát). A vizsgálat során dehidratált és tachikardiás volt, a vérnyomása 90/60 mmHg, a hasa tágult, tompa és enyhén érzékeny. A metabolikus panel, az amiláz- és lipázvizsgálat eredményei egyébként normálisak voltak. A hasi röntgenfelvétel kifejezett gyomortágulatot mutatott, többszörösen kitágult vékony- és vastagbélhurokkal (1. ábra). A has kontrasztanyaggal végzett komputertomográfiája megerősítette a fenti leleteket, de nem azonosította a bélelzáródás mechanikai okát (2. ábra). A beteg tünetei jelentősen javultak az intravénás hidratálást, a gyomor dekompresszióját és az intravénás metoklopramid és eritromicin beadását követően. Az oesophagogastroduodenoszkópia nem mutatott gyomorkimeneti elzáródásra utaló jelet.
A hasi röntgenfelvétel a nyilakkal körvonalazott masszív gyomortágulatot mutatja.
Koronális komputertomográfia, amely a masszívan tágult gyomrot (nyilak) és a tágult bélhurkokat (nyílhegyek) mutatja.
A krónikus bélpszeudo-obstrukció (CIPO) a gasztrointesztinális motilitás ritka rendellenessége, amelyet a bélelzáródás ismétlődő/krónikus tünetei jellemeznek az elzáródás mechanikus vagy metabolikus okának hiányában.1,2 Sugárzás okozta bélgyulladás, gyógyszerek, például klonidin, ópiátok, szisztémás betegségek, például cukorbetegség, hypothyreosis, amyloidosis, scleroderma és sclerosis multiplex szintén hasonló klinikai képet eredményezhetnek. Ezért a fent említett másodlagos okok kizárása kötelező az idiopátiás CIPO diagnózisának felállításához. A bélrendszeri idegpályák, a Cajal-féle intersticiális sejtek és a gasztrointesztinális traktus simaizomsejtjei integritásának rendellenességei szerepet játszanak a CIPO okozásában.
Az akut kezelés magában foglalja a dekompressziót, a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást, valamint a táplálkozási támogatást.1 Az olyan prokinetikus szerek, mint a metoklopramid, az eritromicin, az oktreotid és a neostigmin bizonyítottan javítják a béltranszitációs időt.1,2 A gyomor vagy a bél pacemakolása és a bélátültetés kísérleti jellegűnek tekinthető. A CIPO-val kapcsolatos tudatosság növelése alapvető fontosságú a korai diagnózis és a megfelelő kezelés biztosítása, valamint remélhetőleg a szükségtelen hasi műtétek elkerülése érdekében ezeknél a betegeknél.1