Tetszik? Oszd meg!
- Megosztás
- Tweet
- Pin
Görgess végig ezen a cikken, hogy további információkat szerezz a parameciumról, és annak mozgásmechanizmusáról.
A Paramecium az egyik legegyszerűbb egysejtű élőlény, amely szinte minden víztesttel kapcsolatos környezeti viszonyok között megtalálható.
Klasszifikáció
Szívesen írna nekünk? Nos, jó írókat keresünk, akik szeretnék terjeszteni az igét. Vedd fel velünk a kapcsolatot, és megbeszéljük…
Munkálkodjunk együtt!
Az alábbiakban a paramecium tudományos besorolását közöljük. Ez az egysejtű az élőlények állatvilágnak nevezett csoportjába tartozik. A Protista törzs Ciliatea osztályába tartozik. Paramecium a nemzetségneve, és ennek a protisztának több faja is létezik, nevezetesen aurelia, bursaria, caudatum, trichium stb.
leírás
A parameciumok ovális, papucs alakú, egysejtű élőlények, és általában édesvízi környezetben fordulnak elő. Testük karcsú és nagyjából hengeres, hátsó vége vastag és hegyes, elülső vége tompa vagy lekerekített. Hosszuk a fajtól függően 50 és 300 µm között mozog. Az egész testet egy vékony védőhártya, az úgynevezett pelikula borítja. Ez a merev külső borítás adja a mikroorganizmus sajátos papucsformáját. A pelliculát apró és vékony szőrszerű struktúrák, az úgynevezett csillók borítják. Ezek a struktúrák a Ciliata osztályba tartozó összes tag jellegzetes tulajdonságai. A csillók kulcsszerepet játszanak a papucsállatok mozgásában.
A sejtmembrán alatt egy vékony és tiszta ektoplazmaréteg található, amely a citoplazmát zárja körül. Ebben a rétegben egyéb struktúrák, például szemcsék, vakuolumok és orsó alakú trichociszták vannak jelen. A parameciumnak két különböző sejtmagja van, amelyek különböző funkciókért felelősek. A protista rendelkezik továbbá egy határozott emésztőrendszerrel és egy peristomiális szájbarázdával, amelyet körös-körül csillók borítanak. Ez segíti a holozoikus típusú táplálkozást. A paramecium mind az ivaros, mind az ivartalan szaporodási típusokra képes.
A Paramecium mozgása
Az egész testét finom protoplazmás csillók borítják, amelyek határozott hosszanti sorokba rendeződnek; ezek a struktúrák szolgálnak a mozgásszerveként. A csillók egy bizonyos irányban egyhangúan ütögetik a vizet, akárcsak az evezők a csónakban. Ha például a szervezetnek előre kell haladnia, a csillók egy bizonyos szögben, hátrafelé ütnek. Ez segíti őket abban, hogy előre haladjanak, egy láthatatlan tengely körül spirálisan haladva a vízben, táplálék után kutatva.
A paramecium általában előrefelé tolja magát, egyenes vonalban haladva a vízben. Képes azonban irányt változtatni, ha szilárd tárgyakkal vagy ragadozóval érintkezik. Ilyenkor a csillók azonnal az ellenkező irányba kezdenek dobogni. Ez segít a papucsállatkának hátrálni, és a ragadozótól távolodó irányba fordulni. A spirális mozgás vagy a pörgő jelleg lehetővé teszi számára, hogy összegyűjtse a táplálékot, amelyet a csillók a szájbarázdába tolnak. Rendelkeznek bizonyos kémiai érzékelőkkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felkutassák a táplálékforrásokat.