Oxigénvegyületek

A kvarc egy gyakori kristályos ásvány, amely szilícium-dioxidból, azaz szilícium-dioxidból (SiO
2)

A földkéreg többi része is oxigénvegyületekből, elsősorban kalcium-karbonátból (a mészkőben) és szilikátokból (a földpátokban) áll. A vízben oldódó szilikátok Na
4SiO
4, Na
2SiO
3 és Na
2Si
2O
5 formájában mosószerként és ragasztóként használatosak.

A peroxidok megőrzik az oxigén eredeti molekulaszerkezetének egy részét ((-O-O-). Fehér vagy világossárga nátrium-peroxid (Na
2O
2) keletkezik, ha fémes nátriumot oxigénben elégetnek. A peroxidion minden egyes oxigénatomja 4 elektronpárból álló teljes nyolcas elektronpárral rendelkezhet. A szuperoxidok a peroxidokhoz nagyon hasonló vegyületek osztálya, de minden oxigénatom-párhoz csak egy párosítatlan elektron tartozik (O-
2). Ezek a vegyületek nagyobb ionrádiuszú alkálifémek (K, Rb, Cs) oxidációjával keletkeznek. Például a kálium-szuperoxid (KO
2) egy narancssárga szilárd anyag, amely a kálium és az oxigén reakciójában keletkezik.

A hidrogén-peroxid (H
2O
2) úgy állítható elő, hogy 96-98% hidrogént és 2-4% oxigént tartalmazó térfogatot elektromos kisülésen vezetünk át. Kereskedelmi szempontból életképesebb módszer, ha egy szerves intermedier, a szerves oldószerben oldott 2-etilantrahidrokinon autoxidációját hagyjuk H
2O
2-vé és 2-etilantrahidrokinonná oxidálódni. A 2-etilanthrakinon ezután redukálódik és visszakerül a folyamatba.

Vízben oldva sok fémoxid lúgos oldatot, míg sok nemfém oxidja savas oldatot képez. Például a nátrium-oxid oldatban az erős bázisú nátrium-hidroxidot, míg a foszfor-pentoxid oldatban foszforsavat képez.

Az oxigénezett anionok, például a klorátok (ClO-
3), perklorátok (ClO-
4), kromátok (CrO2-
4), dikromátok (Cr
2O2-
7), permanganátok (MnO-
4) és nitrátok (NO-
3) erős oxidálószerek. Az oxigén heteropolysavakat és polioxometalát-ionokat képez a volfrámmal, a molibdénnel és néhány más átmeneti fémmel, mint például a foszfovolframsav (H
3PW
12O
40) és az oktadekamolibdofoszforsav (H
6P
2Mo
18O
62).

Egy váratlan oxigénvegyület a dioxygenil-hexafluoroplatinát, O+
2PtF-
6, amelyet a platina-hexafluorid (PtF
6) tulajdonságainak tanulmányozása során fedeztek fel. A színváltozás, amikor ezt a vegyületet légköri levegőnek tették ki, arra utalt, hogy a dioxigén oxidálódik (az oxigén oxidációjának nehézsége viszont ahhoz a hipotézishez vezetett, hogy a xenon is oxidálódhat PtF
6 által, ami az első xenonvegyület, a xenon-hexafluoroplatinát Xe+
PtF-
6 felfedezéséhez vezetett). Az oxigén kationjai csak az oxigénnél erősebb oxidálószerek jelenlétében képződnek, ami a fluor és bizonyos fluorvegyületek hatására korlátozódik. Egyszerű oxigén-fluoridok ismertek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.