A kullancsencephalitis vírus (TBEV; Flaviviridae család) az orvosilag legfontosabb kullancs által terjesztett vírus Európában és Ázsiában. Az Ixodes ricinus és az I. persulcatus kullancsokat a gerinces gazdákkal való sajátos ökológiai társulásuk miatt a természetben a TBEV fő vektoraiként tartják számon. Mindazonáltal a kullancsokon végzett legújabb TBEV-prevalencia-vizsgálatok arra utalnak, hogy a Dermacentor reticulatus kullancsok fontos szerepet játszhatnak a TBEV természetben való fenntartásában. E vizsgálat célja a D. reticulatus vektorkompetenciájának értékelése volt a TBEV-re vonatkozóan kísérleti kullancsfertőzések és D. reticulatus és I. ricinus kullancsok bevonásával végzett összehasonlító in vivo transzmissziós vizsgálatok révén.

Megfigyeltük, hogy transzcoxális mikrokapilláris beoltást követően a kifejlett nőstény D. reticulatus kullancsok hatékonyan replikálták a TBEV-t a megfigyelt 21 napos időtartam alatt. Az átlagos vírusterhelés elérte a 2,5 × 105 génkópiát és a 6,4 × 104 plakkképző egységet kullancsonként. A fertőzött D. reticulatus kullancsok képesek voltak a vírust egerekre átvinni. Az egerekben a fertőzés lefolyása hasonló volt az I. ricinus kullancscsípés utáni fertőzéshez, míg a vírus terjedése és kiürülése kissé gyorsabb volt. Ezen túlmenően a D. reticulatus kullancsok képesek voltak a TBEV kullancsról kullancsra történő nem-virémiás átvitelére a Haemaphysalis inermis nimfákra ugyanazon az állaton történő közös táplálkozás során. Az együttes táplálkozás átviteli hatékonysága összességében kissé alacsonyabb volt (54%-ig) az I. ricinushoz képest (94%-ig), és 1 nappal később, a 3. napon érte el a csúcspontját.

Összefoglalva, vizsgálatunk azt mutatta, hogy a D. reticulatus a TBEV biológiailag hatékony vektora. Összhangban a természetben való magas TBEV-prevalenciájáról szóló közelmúltbeli jelentésekkel, adataink azt jelzik, hogy egyes endémiás gócokban a D. reticulatus egy alulfelismert TBEV-vektor lehet, amely hozzájárul a TBEV-endémiás területek terjedéséhez.