Kommentár
A retina traumájának fő helye az OCT-n a fotoreceptor külső szegmens/PEPE határfelület szintjén jelent meg. Az OCT-felvételek összhangban vannak a fotoreceptor külső szegmensek fragmentációjával és a sérült sejttestekkel, ahogyan azt Sipperley és munkatársai1 a főemlősök commotio retinájában bekövetkező szövettani változásokról szóló tanulmányukban javasolták.
A makula lyukak pontos patogenezise továbbra is bizonytalan. Ho és munkatársai2 felvázolták az etiológiára vonatkozó három alapvető történeti elméletet – a traumás elméletet, a cisztás degeneráció és az érelméletet, valamint az üvegtesti elméletet. Ezek közül az utóbbi gyűjtötte a legtöbb támogatást az idiopátiás makulalyukakkal összefüggésben.
A mi esetünkben az OCT-képalkotás azt mutatja, hogy a makulalyuk szélei elliptikusak és szabálytalanok, társuló PVD, kortikális üvegtest-sűrűsödés vagy fedő prefovealis opacitás nélkül. A jellemzők a lyuk kialakulásának az idiopátiás szenilis makulalyukaknál javasoltól eltérő mechanizmusára utalnak. Úgy véljük, hogy ebben az esetben a retina mechanikus torzulása az üvegtesthez és az alatta lévő sclerához képest a fotoreceptor külső szegmenseinek megszakadását és egy FTMH kialakulását okozta. A fovea és a fotoreceptor külső szegmensek szintjén a retina a Müller-sejtek által a legkevésbé támogatott, és ezért valószínűleg a legnagyobb deformáción megy keresztül.
A traumás makulalyuk OCT-képalkotásáról szóló egyetlen korábbi jelentésben egy enyhe commotio retinae esetet írtak le, amelyben nem észleltek kiterjedt külső retinaszakadást3. Volt néhány biztató beszámoló, amely szerint a vitrectomia sok esetben sikeresen lezárhatja a traumás makulalyukakat, és javíthatja a látásfunkciót.4, 5 Azonban valószínűtlennek tűnik, hogy a súlyos commotio retinae és az ehhez kapcsolódó fotoreceptor/RPE károsodással járó esetekben, mint ahogyan azt a mi esetünkben kimutatták, a traumás FTMH spontán zárásával szemben a műtéti beavatkozás bármilyen előnyt jelentene. A végső látásprognózist súlyosan korlátozza a kezdeti fotoreceptorkárosodás mértéke, valamint az azt követő túlzott pigmentsorvadás és csomósodás.
Hiszünk abban, hogy az OCT-képalkotás további információkat nyújt mind a commotio retinae patogeneziséről, mind a szemsérülést követő külső retina károsodásának értékelésében. Ez az információ segíthet azon betegek kiválasztásában, akik valószínűleg profitálnak a sebészeti beavatkozásból.