1450-től kezdve, a könyveket kéziratos példányokban adták ki az írók, akik közül sokan szerzetesek és szórólapok voltak, akik tisztán az imádságnak és az újranyomtatásnak szentelték magukat a papság vagy a királyok és nemesek nevében. A közhiedelem ellenére nem minden másoló szerzetes tudott írni és olvasni. A másolók, a sokszor általuk nem is értett jelek meghökkentői voltak, ami elengedhetetlen volt a tiltott, belgyógyászatról vagy szexről szóló könyvek másolásához. Az illusztrációk és a nagybetűk magának a másolónak a dekoratív és művészi termékei voltak, aki minden egyes példányt saját ízlése vagy elképzelése szerint díszített. Egy-egy munkája akár tíz évig is eltarthatott.

A korai középkorban a fametszést Európában reklám- vagy politikai röpiratok, címkék és kisebb művek kiadására használták; ehhez a szöveget fából készült fatáblára dolgozták fel, a rajzokkal együtt – nehéz mesterség. Miután összeillesztették, egy szintén fából készült munkaasztalra erősítették, és fekete, kék vagy színes tintával fedték be (ezek a színek nem mindig állnak rendelkezésre). Ezután a papírt felhordták, és a tintát hengerrel ledörzsölték. A fa kopása jelentős volt, ezért nem lehetett sok példányt készíteni ugyanazzal a formával. Ezt a fajta nyomtatást nevezik fametszetnek.

Minden nyomdász saját papírt készített, és vízjelet bélyegzett, amely a nyomdász aláírása volt. Ezekről a vízjelekről ismerjük munkájukat.

Gutenberg ebben a körben arra játszott, hogy a keresztény világ egyik leggyorsabb másolójának kevesebb mint fele annyi idő alatt képes másolatot készíteni a Bibliáról, mint amennyi idő alatt az egyik leggyorsabb másolónak kellett, és hogy azok egyáltalán nem fognak különbözni a kéziratoktól.

Pénzt kért Johann Fusttól, és anélkül kezdett munkához, hogy tisztában lett volna azzal, hogy találmánya mit fog jelenteni az egész emberiség jövője szempontjából.

A szokásos, használat közben lombozott fa lécek helyett nádból készített fából formákat az ábécé betűiről, majd a formákat ólommal töltötte meg, létrehozva ezzel az első mozgatható betűtípust. Több modellt kellett készítenie ugyanarról a betűről, hogy azok mind egybeessenek egymással: összesen több mint 150 típust, amelyek olyanok voltak, mint egy kézirat írása. A vésendő betűket egyenként kellett összeilleszteni egy atelit hordozóra, ami sokkal gyorsabb volt, mint a fametszés, és lényegesen jobban ellenállt a kopásnak.

Nyomdalapként egy régi borsajtót formázott, amelyhez mozgatható betűkkel ellátott tartót erősített, a nagybetűk és a rajzok számára kialakított dobozzal. Ezeket aztán a régi xilográfiai rendszerhez adták volna hozzá, és kézzel díszítették volna.

Amivel Gutenberg nem számolt jól, az az volt, hogy mennyi időbe telik új találmánya beüzemelése, és mielőtt befejezte volna a munkát, elfogyott a pénze. Ismét Johann Fustot kérte fel egy új alkotásra, és a vállalkozó súrlódása láttán felajánlotta, hogy társulást kötnek. Johann Fust elfogadta a javaslatot, és unokaöccsére, Peter Schöfferre bízta Gutenberg munkájának felügyeletét, aki szorosan együtt kezdett dolgozni vele, aminek ő volt az egyedüli befektetője.

Két évnyi munka után Gutenberg ismét nincstelen maradt. Már közel járt ahhoz, hogy befejezze a kitűzött 150 bibliát, de Johann Fust nem akarta bővíteni hitvallását, és lemondott a korábbiakról, maradt az üzletnél, és unokaöccsét bízta meg a vezetéssel, aki Gutenberg társ-tanítványaként már jártas volt az új nyomdászat művészetében.

Gutenberg romokban hagyta nyomdáját, és a város püspöke fogadta, aki néhány évvel későbbi haláláig az egyetlen volt, aki elismerte munkáját.

Peter Schöffer befejezte a mestere által megkezdett megbízást, és a Bibliákat hamarosan jó áron eladták magas rangú klerikusoknak, köztük a Vatikánnak. Ezután újabb és újabb megrendelések érkeztek új művekre. A kivitelezés gyorsasága kétségtelenül kiváltó oka volt a terjedésnek, hiszen korábban egy-egy könyv leszállítása akár évekig is eltarthatott.

Egy évvel később már nagyon kevés “Gutenberg-bibliát” – vagy 42 soros Bibliát – nyomtattak, és még kevesebb volt teljes.

A Gutenberg-biblia nemcsak az első nyomtatott könyv volt, hanem a legtökéletesebb is. Képe semmiben sem különbözik a kéziratétól. A gondosság, a részletesség és a részletekre való odafigyelés, amellyel készült, nem a feltalálójától származhatott.

Korai nyomtatott művekSzerkesztés

Gutenberg, mint nyomdász, Juan Balbu de Janna híres incunabulum Catholiconját készítette. Néhány évvel később mindkét oldalra szeriuszokat és az 1448-as évre vonatkozó naptárakat nyomtatott. Ezen kívül barátja, Fust nyomdájában több könyvet és engedménykönyvet adott ki, és különösen a kezdetleges nyomtatás emlékművét, a 42 soros Bibliát, két dupla fólió kötetben, 324, illetve 319 oldal terjedelemben, fehér terekkel, hogy később kézzel festhesse a Biblia minden egyes oldalát színesen illusztráló fejléces betűket, allegóriákat és vignettákat.

Mivel több tanú vallomása szerint kiderült, hogy miközben látszólag tükröket készített, Gutenberg birtokában volt a titkos nyomdához szükséges összes kellék, anyag és eszköz: ólom, prések, tégelyek, stb…, azzal a feltételezett céllal, hogy Speculum címmel kis latin nyelvű áhítatokat készítsen, amelyeket Hollandiában és Németországban Speculum, Speculum humanae salvationis, Speculum vitae humanae, Speculum salutis stb. címmel gyártottak fatáblákból. De egyesek kijelentették, hogy a nyomdatükrök eszméjével “Gutenberg mintegy három év alatt mintegy 100 florint keresett a nyomdai dolgokon.”

Magyarország viszont Itália után az első királyság lesz Európában, amely a reneszánszot befogadja, és így a 16. században Corvin Mátyás uralkodása alatt 1472-ben felavatja az első magyar nyomdát. Hess Andrást Olaszországból hívják Magyarországra, aki a Gutenberg-rendszer segítségével felállítja a magyar nyomdát, és két művet ad ki: Cronica Hungarorum (A magyarok krónikája) és Magnus Basilius: De legendis poëtis – Xenophon: Apologia Socratis (két klasszikus görög mű egy kötetben). Az 1493-tól 1946-ig tartó időszakban Montenegróban működött az első nyomda, a Crnojević-nyomda néven ismert, amelyet a világ első állami nyomdájának tartanak.

Egy évvel később, 1500-ban Németországban megváltozott a társadalmi helyzet, és a mainzi polgárháború miatt a nyomdászok elmenekültek, hogy ne essenek bele a háborúba. A nyomdászok nehezen tudták megtartani a titkot, és a nyomdászat egész Európában elterjedt.

A nyomdászat a spanyol hódítás után Amerikában is ismertté vált. Az első Új-Spanyolországban nyomtatott mű az Escala espiritual para xubir al Cielu de San Juan Clímaco volt 1532-ben.

Ez volt a kezdete a nyomtatás legnagyobb hatásának az emberiség kultúrájára. Az írott szó most már a világ minden szegletébe eljuthatott, az emberek több könyvhöz jutottak hozzá, és elkezdhették érezni a fájdalmat, hogy gyermekeiket olvasni tanítsák. Az ötletek átlépték a határokat, és a tipográfia művészete volt a közzétételük eszköze.

A 19. század végén a folyamatot Ottmar Mergenthaler 1885-ös találmányának, a linógépnek köszönhetően tökéletesítették.

Könyvek, inkunábulák, fametszetekkel illusztrált kiadások: a nyomdatechnika és a nyomdai anyagok tökéletesítése négy évszázadon át tartott. A tipográfiai művészet fejlődött és remekműveket alkotott a könyvek és a különleges nyomtatott kiadások kialakításában és szerkezetében. Napjainkban a nyomdatechnikák minőségükben és mennyiségükben drámaian javultak, némelyikük a számítógépek segítségével, maguk mögött hagyva a tipográfiai művészetet, amelynek megváltoztatásához világszerte sok tipográfusnak kellett elviselnie a változást.

Kevés találmány volt olyan hatással az emberiségre, mint a nyomdagép megalkotása, az az ősi művészet, amely a tipográfus munkájával és egy jó író írott művével kombinálva teljes műalkotást hoz létre, készen arra, hogy irodalmi szépséget és tipográfiai esztétikát hozzon az olvasónak, ami a nyomdászat első és utolsó célja.

A nyomtatás az elektronikábanSzerkesztés

A felgyorsult változások és a gyorsabb kommunikáció idején jelentek meg az új médiumok, amelyek az információ és a szórakozás iránti megnövekedett igényre adtak választ. Az új rendszerek és struktúrák soha nem törlik el teljesen a régieket, hanem átfedik azokat. Így az új információ tárolási és visszakeresési technikák megkövetelték, hogy a nyomtatott sajtó ezen a területen átcsoportosuljon, és új, specializáltabb, minőségi médiumokat egyesítsen.

Az audiovizuális forradalom magával hozta a nyomtatott reklámanyagok áradatát. Mindez olyan változásokat hozott magával, amelyek hatással vannak a könyvre; például a hagyományos szedés ma már olyan drága, hogy csak nagyon nagy sávokban indokolt, de számos olcsóbb nyomtatási módszer létezik, például a fénymásolás és az elektrosztatikus sokszorosítás.

Digitális nyomtatásSzerkesztés

A digitális nyomtatás megjelenésével új távlatok nyílnak meg. Az új digitális technológiák által elért idő- és költségmegtakarítás a kiadói ágazatra is vonatkozik, amely profitál a digitális nyomtatás által kínált gyorsaságból és széleskörű lehetőségekből:

• optimalizált befektetés: a kiadói ágazat egyik legnagyobb problémája, hogy ha egy könyv nyomdai példányszáma nem nyereséges, akkor az a könyv soha nem jelenik meg. Most, a digitális nyomtatással még a rövid szalagok is nyereségesek lehetnek, ami nagyobb “kiadói demokráciát” tesz lehetővé.
• Újranyomtatás: ez azt jelenti, hogy nemcsak az újranyomások esetében lehet majd nagyon alacsony költséget elérni, hanem az igény szerinti utánnyomások esetében is. Ez további nagy előnyt jelent: kevesebb könyvet készíthetünk, hogy költséget takaríthassunk meg, és továbbiakat adhatunk ki, ha azok elkelnek.
• A közvetlen előnyök mellett a digitális nyomtatás egy új világot nyit meg előttünk: ennek köszönhetően lehetővé válik a megrendelések e-mailben történő elküldése, az online nyomtatás, a tesztek másodpercek alatt történő másolása, a gyors kommunikáció és az univerzális formátumok, például a PDF használata.