ConferenceEdit
A konferenciatolmácsolás egy konferencián vagy nagyszabású találkozón történő tolmácsolást jelent, akár egyszerre, akár egymás után. A többnyelvű találkozók megjelenése az elmúlt 20 évben csökkentette az egymást követő tolmácsolás mennyiségét.
A konferenciatolmácsolás két piacra oszlik: az intézményi és a magánpiacra. A többnyelvű üléseket tartó nemzetközi intézmények (EU, ENSZ, EPO stb.) gyakran több idegen nyelv tolmácsolását részesítik előnyben a tolmácsok anyanyelvére. A helyi magánpiacokon általában kétnyelvű üléseket tartanak (a helyi nyelv és egy másik nyelv), és a tolmácsok az anyanyelvükre és az anyanyelvükről is dolgoznak. Ezek a piacok nem zárják ki egymást. A Konferenciatolmácsok Nemzetközi Szövetsége (AIIC) a konferenciatolmácsok egyetlen világméretű szövetsége. Az 1953-ban alapított szervezetnek több mint 2800 hivatásos konferenciatolmács a tagja, több mint 90 országban.
JudicialEdit
Az igazságügyi, jogi vagy bírósági tolmácsolás bíróságokon, közigazgatási bíróságokon és mindenütt történik, ahol jogi eljárást tartanak (pl. rendőrőrsön kihallgatás, tárgyalóteremben tanúvallomás, vagy eskü alatt tett vallomás felvételének helyszíne). A jogi tolmácsolás lehet például a tanúvallomások konszekutív tolmácsolása, vagy a teljes eljárás szinkrontolmácsolása, elektronikus úton, egy személy vagy az összes jelenlévő számára. Jogi környezetben, ahol a téves tolmácsolás súlyos következményekkel járhat, a pontosság a legfontosabb. Két vagy több tolmácsból álló csapatokat lehet alkalmazni, amelyek közül az egyik aktívan tolmácsol, a másik pedig a nagyobb pontosság érdekében felügyel.
A bíróság nyelvét nem értő személyek (különösen a büntetőeljárás során a vádlott) számára a hozzáértő tolmácshoz való jogot általában az igazságszolgáltatás alapvető szabályának tekintik. Ezért ezt a jogot gyakran a nemzeti alkotmányok, jognyilatkozatok, az igazságszolgáltatást létrehozó alaptörvények vagy a legfelsőbb bíróságok által hozott precedensek garantálják. Ugyanakkor (az Egyesült Államokban) nem alkotmányosan előírt eljárás, hogy a rendőrségi kihallgatáson hitelesített tolmács legyen jelen. Ez különösen ellentmondásos volt olyan esetekben, amikor angolul nem tudó illegális bevándorlókat vádolnak bűncselekményekkel.
Az Egyesült Államokban, az államonként és helyszínenként betartott előírásoktól és szabványoktól függően a bírósági tolmácsok általában egyedül dolgoznak, ha egymás után tolmácsolnak, vagy csapatban, ha egyszerre tolmácsolnak. A bírósági tolmácsoktól a forrás- és a célnyelv gyakorlati elsajátítása mellett a jog, valamint a jogi és bírósági eljárások alapos ismerete is elvárás. Gyakran megkövetelik tőlük, hogy az állam hivatalos engedélyt adjon nekik a bíróságokon való munkavégzésre – ekkor nevezik őket hitelesített bírósági tolmácsoknak. Sok joghatóságban a tolmácsolást a bizonyítás lényeges részének tekintik. A nem megfelelő tolmácsolás vagy egyszerűen a tolmács eskütételének elmulasztása téves tárgyalást eredményezhet.
Kísérő tolmácsSzerkesztés
A kísérő tolmácsolás során a tolmács elkísér egy személyt vagy küldöttséget egy körútra, látogatásra, üzleti találkozóra vagy interjúra. Az ilyen szerepet betöltő tolmácsot kísérő tolmácsnak vagy kísérő tolmácsnak nevezik. A kísérő tolmács munkamenete az ügyfél látogatásának időtartamától függően napokig, hetekig vagy akár hónapokig is tarthat. Erre a fajta tolmácsolásra gyakran van szükség üzleti kontextusban, prezentációk, befektetői találkozók és üzleti tárgyalások során. Mint ilyen, és a kísérő tolmácsnak rendelkeznie kell bizonyos üzleti és pénzügyi ismeretekkel annak érdekében, hogy a legjobban megértse és közvetítse az üzeneteket oda-vissza.
KözszféraSzerkesztés
A közösségi tolmácsolásként is ismert tolmácsolás az olyan területeken előforduló típus, mint a jogi, egészségügyi, valamint a szövetségi és helyi kormányzati, szociális, lakásügyi, környezet-egészségügyi, oktatási és jóléti szolgáltatások. A közösségi tolmácsolás során léteznek olyan tényezők, amelyek meghatározzák és befolyásolják a nyelvi és kommunikációs produkciót, mint például a beszéd érzelmi tartalma, az ellenséges vagy polarizált társadalmi környezet, az általa létrehozott stressz, a résztvevők közötti hatalmi viszonyok, valamint a tolmács – sok esetben a szélsőségesnél is nagyobb – felelősségének mértéke; egyes esetekben akár a másik ember élete is függ a tolmács munkájától.
MedicalEdit
Az orvosi tolmácsolás a közszolgálati tolmácsolás egy alcsoportja, amely az egészségügyi személyzet és a beteg, illetve családtagjai, illetve a különböző nyelveket beszélő egészségügyi személyzet közötti kommunikációt jelenti, amelyet egy általában formálisan képzett és az ilyen tolmácsolási szolgáltatások nyújtására képesített tolmács segít elő. Bizonyos helyzetekben a több nyelven beszélő egészségügyi dolgozók belső nyelvi bankok tagjaiként részmunkaidőben is részt vehetnek. Az ország/állam-specifikus követelményektől függően a tolmácsnak gyakran rendelkeznie kell bizonyos ismeretekkel az orvosi terminológiáról, az általános eljárásokról, a beteginterjú és a vizsgálat folyamatáról. Az orvosi tolmácsok gyakran kulturális összekötők azok számára (nyelvtől függetlenül), akik nem ismerik vagy kényelmetlenül érzik magukat a kórházi, klinikai vagy orvosi környezetben.
Kínában például 2012-től nincs kötelező bizonyítvány az orvosi tolmácsok számára. Kínában a kórházakban a legtöbb tolmácsolást olyan orvosok végzik, akik a szakterületükön mind kínaiul, mind angolul (többnyire) jól beszélnek. Ők inkább tudományos környezetben tolmácsolnak, mint az orvosok és a betegek közötti kommunikációban. Ha egy betegnek angol nyelvi szolgáltatásra van szüksége egy kínai kórházban, a legtöbbször a kórház olyan munkatársához irányítják, akit a kollégái elismerten jól beszél angolul. A tolmácsközösség nem ismeri a betegeknek nyújtott ilyen szolgáltatások tényleges minőségét, illetve a különböző nyelveket beszélő orvosok közötti kommunikációhoz szükséges orvosi fordítást, mivel az egészségügyi háttérrel nem rendelkező tolmácsok ritkán kapnak akkreditációt orvosi fordításra az orvosi közösségben. Az egészségügyi környezetben dolgozó tolmácsok szövetséges egészségügyi szakembereknek tekinthetők.
Az Egyesült Államokban a nyelvi hozzáférés társadalmi-gazdasági egyenlőtlenséget jelent, és a szövetségi finanszírozású egészségügyi szolgáltatásokhoz való nyelvi hozzáférést törvény írja elő. Az 1964. évi Polgári Jogi Törvény VI. címe tiltja a faji, bőrszín vagy nemzeti származás alapján történő megkülönböztetést minden olyan programban vagy tevékenységben, amely szövetségi támogatásban vagy egyéb szövetségi pénzügyi támogatásban részesül. A szövetségi programok, például a Medicare által finanszírozott kórházi rendszereknek és klinikáknak e törvény értelmében ésszerű lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a korlátozottan angolul beszélő betegek számára méltányos hozzáférést biztosítsanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
JelnyelvSzerkesztés
A jelnyelvi tolmácsnak két különböző nyelv között kell pontosan közvetítenie az üzeneteket. A tolmács mind a siketek, mind a hallók számára ott van. A tolmácsolás akkor történik, amikor egy halló személy beszél, és a tolmács a beszélő jelentését átülteti a siket fél(ek) által használt jelnyelvre vagy más formákra. A tolmácsolás fordítva is megtörténik: amikor egy siket személy jelez, a tolmács a halló fél számára a jelekben kifejezett jelentést a halló fél szóbeli nyelvére adja vissza, amit néha hangtolmácsolásnak vagy hangosításnak neveznek. Ez történhet szimultán vagy konszekutív tolmácsolásként. A képzett jelnyelvi tolmácsok olyan helyiségben vagy térben helyezkednek el, amely lehetővé teszi, hogy a siket résztvevők lássák őket, a halló résztvevők pedig tisztán hallják, valamint olyan helyzetben legyenek, hogy a beszélőt vagy beszélőket tisztán hallják és/vagy lássák. Bizonyos körülmények között a tolmács tolmácsolhat egyik nyelvről a másikra, legyen szó angolról brit jelnyelvre, angolról amerikai jelnyelvre, spanyolról angolról amerikai jelnyelvre és így tovább.
A siketeknek is lehetőségük van tolmácsként dolgozni. Ha rendelkeznek tanúsítvánnyal, akkor CDI-nek (Certified Deaf Interpreter) nevezik őket, ha nem, akkor DI-nek (Deaf Interpreter). A siket személy egy halló kollégával dolgozik együtt, hogy tolmácsolást biztosítson olyan siket személyek számára, akik esetleg nem ismerik az adott országban használt jelnyelvet, minimális nyelvtudással rendelkeznek, fejlődésükben elmaradottak, egyéb mentális és/vagy fizikai fogyatékossággal rendelkeznek, ami a kommunikációt különleges kihívássá teszi, vagy ezt kérik. Más esetekben a halló tolmács tolmácsolhat a jelnyelvre, bármilyen jelnyelvet is ismer a csapat, és a siket tolmács ezt követően tolmácsol a siket csoportnak arra a nyelvre, amelyen az egyén megérti. Az egyik nyelvi médiumból egy másikba is tolmácsolnak információt – például, ha egy személy vizuálisan jelez, a siket tolmácsot fel lehet bérelni, hogy másolja át ezeket a jeleket egy siketvak személy kezébe, és egészítse ki vizuális információval.
Néhány tolmácsot formálisan kiképeztek egy tolmácsképzési programban (ITP), bár ez nem mindig kötelező. Az ITP hossza változó, és általában két vagy négy év alatt szereznek diplomát vagy bizonyítványt. Felsőfokú programok is rendelkezésre állnak.
Az Egyesült Államokban a jelnyelvi tolmácsok nemzeti, egyes államokban pedig állami szintű képesítéssel rendelkeznek. A Registry of Interpreters for the Deaf (RID), egy nonprofit szervezet, az országos elismerési és tanúsítási folyamatáról ismert. A képzési követelmények és a szigorú minősítési tesztek mellett a RID tagjainak be kell tartaniuk a szakmai magatartási kódexet, a panaszeljárást és a továbbképzési követelményeket. Az Egyesült Államokban számos tolmácsképző program létezik. A Collegiate Commission on Interpreter Education az a testület, amely akkreditálja a tolmácsképző programokat. Az akkreditált programok listája megtalálható a CCIE weboldalán.
Az európai és más országoknak saját nemzeti jelnyelvi tolmácsszövetségeik vannak. Néhány országban a regionális vagy nyelvi különbségek miatt egynél több nemzeti szövetség működik. A Jelnyelvi Tolmácsok Európai Fóruma (efsli) az európai jelnyelvi tolmácsok ernyőszervezete. Kanadában a jelnyelvi tolmácsokat elismerő és nemzeti szinten minősítő szakmai szövetség a kanadai jelnyelvi tolmácsok szövetsége (Association of Visual Language Interpreters of Canada, AVLIC). Az AVLIC alatt több tagszervezetet tart fenn, amelyek Kanada egy-egy meghatározott régióját képviselik.
A jelnyelvi tolmácsok számos olyan nyelvi, környezeti, interperszonális és intraperszonális tényezővel találkoznak, amelyek hatással lehetnek arra, hogy képesek-e pontos tolmácsolást nyújtani. Tanulmányok megállapították, hogy a legtöbb tolmácsképzési program nem készíti fel kellőképpen a hallgatókat azokra az igen változó napi stresszhelyzetekre, amelyeket egy tolmácsnak kezelnie kell, és a tolmácsszakmában folyamatos vita folyik arról, hogyan lehet a hallgatókat megfelelően felkészíteni a munkával járó kihívásokra. A javasolt változtatások közé tartozik annak szilárdabb meghatározása, hogy mit kell tudnia egy képzett tolmácsnak, valamint egy olyan posztgraduális gyakornoki struktúra, amely lehetővé tenné az új tolmácsok számára, hogy tapasztaltabb tolmácsok felügyelete mellett dolgozzanak, hasonlóan az orvostudományban, a bűnüldözésben stb. működő programokhoz.
Izraelben Naama Weiss, a Malach, az Izraeli Jelnyelvi Tolmácsok Szervezetének elnökségi tagja egy általa készített videót reklámozott. Ez az ő parafrázisa volt a So-Low című videónak, és az ő álláspontját mutatta be az izraeli jelnyelvi tolmácsok munkájáról. Egy Finnországban készült tanulmány szerint az idegennyelv-tanárokkal és a nem nyelvi szakértőkkel összehasonlítva a szinkrontolmácsokra és a konszekutív tolmácsokra inkább a magas fokú együttműködési készség volt jellemző, és Weiss ezt mutatta be a videójában, bár azt állította, hogy komikus.
A jelnyelvi fordítási szolgáltatások nyújtásának egyik költséghatékony módszere a számítógépes animált jelnyelvi avatárok, például a SiMAX. A Siketek Világszövetsége támogatja az avatárok használatát “előre felvett statikus ügyfél-tájékoztatásra, például szállodákban vagy pályaudvarokon”, és nem az emberi tolmácsok helyettesítésére.
MediaEdit
A médiatolmácsolást természeténél fogva szinkron üzemmódban kell végezni. Különösen az élő televíziós közvetítések, például sajtótájékoztatók, politikai személyiségekkel, zenészekkel, művészekkel, sportolókkal vagy az üzleti élet szereplőivel készített élő vagy felvett interjúk esetében biztosítják. Ennél a tolmácsolási módnál a tolmácsnak egy hangszigetelt fülkében kell ülnie, ahol ideális esetben látja a beszélőket egy monitoron és a díszletet. A felvétel megkezdése előtt minden berendezést ellenőrizni kell. Különösen a műholdas kapcsolatokat kell kétszeresen ellenőrizni, hogy a tolmács hangját ne küldjék vissza, és a tolmács egyszerre csak egy csatornát halljon. A stúdión kívül felvett interjúk és néhány aktuálpolitikai műsor esetében a tolmács tolmácsolja azt, amit a TV-monitoron hall. A háttérzaj komoly problémát jelenthet. A médiának dolgozó tolmácsnak ugyanolyan dörzsöltnek és magabiztosnak kell lennie, mint egy televíziós műsorvezetőnek.
A médiatolmácsolás különösen az Öbölháború után vált ismertebbé és jelenvalóbbá. A televíziós csatornák elkezdtek alkalmazotti szinkrontolmácsokat alkalmazni. A tolmács tolmácsolja a sajtótájékoztatókat, telefonos sípszavakat, interjúkat és hasonló élő közvetítéseket a nézők számára. Ez stresszesebb, mint a tolmácsolás más fajtái, mivel a tolmácsnak a technikai problémák széles skálájával kell megküzdenie, párosulva a vezérlőterem nyűgével és veszekedésével az élő közvetítések során.