A NewYork Presbyterian Hospital/Weill Cornell Medical Center kutatói szerint a Losartan a bal kamrai hipertrófia (LVH) nevű veszélyes szívizom-megnagyobbodásban szenvedő betegek esetében a szív egészségesebb méretűre csökkentésében felülmúlja a hagyományos béta-blokkoló terápiát.
A Circulation szeptember 14-i számában megjelent tanulmány szerint a Losartan LVH-ra gyakorolt hatása túlmutat a vérnyomáscsökkentő képességén – ami arra utal, hogy további mechanizmusok is működhetnek.
“Összességében a Losartan,” az angiotenzin II receptor antagonisták családjába tartozó szív- és érrendszeri gyógyszer, előnyben volt, mondta a tanulmány vezető kutatója, Dr. Richard B. Devereux, a Weill Cornell Medical College Greenberg Kardiológiai Osztályának orvosprofesszora és a NewYork-Presbyterian/Weill Cornell főorvosa.
“Ez a legnagyobb jól kontrollált, jól megtervezett vizsgálat, amely összehasonlítja két, ma már standard vérnyomáscsökkentő kezelés képességét a bal kamra súlyának echokardiogrammal mért csökkentésére – mindkét gyógyszer lényegében azonos vérnyomáscsökkentést eredményez. A Losartan azonban jelentősen javította az LVH csökkenését a béta-blokkoló Atenololhoz képest” – mondta Dr. Devereux.
A vizsgálat része a nagyobb Losartan Intervention For Endpoint Reduction in Hypertension (LIFE) tanulmánynak, amely egy multicentrikus vizsgálat, amelyben 9193 európai és amerikai beteg vett részt magas vérnyomással és az echokardiogramon kimutatott LVH-val.
A LVH szorosan összefügg a magas vérnyomással, mivel a szív idővel megvastagszik, hogy megbirkózzon a megnövekedett vérnyomással. A megnagyobbodott szívizom a szívroham és a stroke súlyos kockázati tényezője is.
A LIFE vizsgálat ezen ágában Dr. Devereux és munkatársai 960 beteg LVH-ját hasonlították össze 1, 2, 3, 4 és 5 évvel azután, hogy randomizálták őket, hogy Atenolol vagy Losartan terápiában részesüljenek.
“A vizsgálat egyik erőssége az volt, hogy a betegek vérnyomását átlagosan 15 alkalommal ellenőrizték az orvosi rendelőben, így sok információ áll rendelkezésre a magas vérnyomásról” – mondta Dr. Devereux.
A kutatók megállapították, hogy mindkét gyógyszer hasonlóan csökkentette a vérnyomást az 5 éves időszak alatt.
A Losartanos betegeknél azonban a béta-blokkolót kapó betegekhez képest szignifikánsan jobban csökkent az LVH. “A szívük fala vékonyabb lett a Losartannal” – magyarázta Dr. Devereux.
Magyarázta, hogy az Atenololhoz hasonló béta-blokkolók “lelassítják a pulzust, így a szív minden egyes szívveréskor egy kicsit több vért pumpál, így a szív gyakran hajlamos kissé megnagyobbodni, amikor béta-blokkolókat használnak.”
A Losartan viszont más mechanizmus alapján működik, így “valamivel jobban elvékonyítja a szívfalakat, mint az Atenolol, és megakadályozza a szív méretének növekedését, amit azzal a gyógyszerrel láttunk.”
A tanulmány azt is megállapította, hogy míg mindkét gyógyszer vérnyomáscsökkentő előnyei az első egy-két év után kiegyenlítődtek, a Losartan egészséges hatása a bal kamra méretének csökkentésében az évek során tovább nőtt. “Úgy tűnik, hogy a Losartan halmozódó előnyökkel jár” – mondta Dr. Devereux.
Ez a tanulmány a LIFE vizsgálat korábbi eredményeire épül, beleértve a Dr. Devereux által vezetett és tavaly a The Annals of Internal Medicine-ben megjelent tanulmányt is. Az a vizsgálat megállapította, hogy a Losartan az Atenolollal összehasonlítva jobban megelőzi a szív- és érrendszeri eseményeket az LVH-s hipertóniás betegeknél.
“A szívizomzat túlzott mennyisége nagyon erős előrejelzője a szív- és érrendszeri események, például a szívroham vagy a stroke magas kockázatának” – jegyezte meg Dr. Devereux. “Tehát annak a megállapításnak, hogy az egyik kezelés jobban csökkenti a szívizomtömeget, mint egy másik, nagyon fontos klinikai következményei vannak.”
A tanulmányt a Merck & Co. által nyújtott támogatásból finanszírozták.
A társkutatók között van Dr. Kristian Wachtell, szintén a Weill Cornell Medical College és a Glostrup University Hospital munkatársa, Glostrup, Dánia; Dr. Bjorn Dahlof, a Sahlgrenska University Hospital és University of Goteborg, Svédország; dr. F. Eva Gerdts, Haukeland Egyetemi Kórház, Bergen, Norvégia; Dr. Kurt Boman, Skellefteå Lasarett és Umea Egyetem, Skelleftea, Svédország; Dr. Markku S. Nieminen, Helsinki Egyetemi Központi Kórház, Helsinki, Finnország; Dr. Vasilios Papademetriou, Veterans Administration Hospital, Washington, DC; és Dr. Jens Rokkedal, Glostrup University Hospital, Glostrup, Dánia.