Annak ellenére, hogy szinte minden gerinces fajban jelen van, egészen a közelmúltig nagyon keveset tudtak a habenuláról. Az elmúlt néhány évben azonban a habenula jelentős figyelmet kapott a kognícióban (pl. a jutalomfeldolgozásban) és az olyan rendellenességekben, mint a depresszió, betöltött lehetséges szerepe miatt. Ennek ellenére a habenula továbbra is egy kevéssé ismert struktúra, amelynek funkcióit még nem sikerült teljesen tisztázni.
Hol van a habenula?
A habenula a diencephalon része, és a tobozmiriggyel együtt az epithalamus nevű struktúrát alkotja. A tobozmirigy a thalamus hátsó oldalán található, és egy szárral kapcsolódik a diencephalonhoz. Ennek a szárnak a tövénél két kis duzzanat található (mindkét oldalon egy-egy); ezek a habenulae. A habenulát hagyományosan laterális és mediális szakaszra osztják.
Mi a habenula és mit csinál?
A habenula a stria medullaris nevű rostkötegen keresztül kap információt a limbikus rendszerből és a bazális ganglionokból. Információt küld a középagy dopaminfelszabadításban részt vevő területeire, például a substantia nigra és a ventrális tegmentális területre. A habenulának olyan neuronjai is vannak, amelyek olyan területekre vetülnek, mint a raphe magok, amelyek a szerotonin felszabadításában vesznek részt. Így a habenula egyike azon kevés ismert agyi struktúráknak, amelyek mind a szerotonerg, mind a dopaminerg neuronok nagy populációira hatást tudnak gyakorolni.
A habenula és a jutalomfeldolgozás
Az agy dopaminban és dopaminban gazdag területeiről, mint a substantia nigra és a ventrális tegmentális terület, úgy gondolják, hogy fontosak a jutalommal kapcsolatos információk feldolgozásában. Amikor jutalmat kapunk – ami egy szelet sajttortától kezdve egy sor kokainig bármi lehet -, megfelelő dopamin-aktivitás jelentkezik, ami úgy tűnik, összefügg azzal, hogy mennyire kielégítőnek várjuk a jutalmat. Ha a jutalom nagyobb, mint amire számítottunk (pl. egy nagy szelet sajttorta, sziruppal és jégkrémmel körítve), a dopamin neuronjaink olyan aktivitással gerjednek, amely úgy tűnik, segít emlékezni a jutalom megszerzésének részleteire. Ily módon a dopaminrendszerünk segít nekünk abban, hogy felidézzük, hogyan szerezzük meg újra a jutalmat. Ha a jutalomhoz kapcsolódó részletek ilyen kódolása hiperaktívvá válik, az a megszállott jutalomkereséshez vezethet, amit a függőségben látunk.
Amikor azonban a jutalom kisebb, mint amire számítottunk (pl. néhány morzsányi sajttorta egy egyébként üres tányéron), a substantia nigra és a ventrális tegmentális terület dopaminaktivitása gátlódik. A vártnál kisebb jutalmak azonban fokozott aktivitást okoznak a habenulában, míg a nagyobb jutalmak az ottani aktivitás gátlásához vezetnek.
Azt feltételezték tehát, hogy a habenula részt vesz a csalódást okozó (vagy hiányzó) jutalmakkal kapcsolatos információk kódolásában. Azt is megállapították, hogy a habenula aktiválódik büntetésre (pl. áramütés) és olyan ingerekre válaszul, amelyeket korábban negatív élményekkel társítottunk. Mindezen információk alapján úgy gondolják, hogy a habenula fontos szerepet játszik az averzív élményekből való tanulásban és a döntések meghozatalában, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen kellemetlen élményeket.
A habenula és a depresszió
A habenuláról kiderült, hogy stressz hatására aktiválódik, ezért talán nem meglepő – tekintettel a krónikus stressz és a depresszió közötti szoros kapcsolatra -, hogy a habenula feltételezhetően részt vesz a depresszió patofiziológiájában. A habenula neuronjai depresszióban hiperaktívak; egyesek szerint ez az aktivitás a pesszimizmusra való fokozott hajlamnak felelhet meg. A habenula strukturális rendellenességeit találták olyan betegek agyában, akik súlyos depressziós zavarban szenvedtek, és egy esetben egy beteg, aki nem reagált a depresszió tipikus kezelésére, reagált az oldalsó habenula mélyagyi stimulációjára. Ettől függetlenül, bár vannak bizonyos jelek a habenula érintettségére a depresszióban, a habenula és a depresszió közötti kapcsolat még mindig nem tisztázott. További kutatásokra lesz szükség annak megállapításához, hogy van-e ok-okozati kapcsolat, és ha igen, milyen jellegű ez a kapcsolat.
A habenula és az alvás
A habenula úgy tűnik, hogy az alvásban is szerepet játszik. Kölcsönös kapcsolatban áll a tobozmiriggyel, amely melatonint választ ki – egy olyan hormont, amely fontos a cirkadián ritmus szabályozásában és az alvás elősegítésében. Bizonyos bizonyítékok arra is vannak, hogy a habenula maga is termel melatonint. A habenula sérülése kísérleti állatokban a gyors szemmozgásos (REM) alvás zavarát eredményezi, és így a habenulának szerepe lehet mind az alvás elősegítésében, mind az alvás minőségében. Egyesek szerint a habenula alvásban betöltött szerepe összefügghet a depresszióban betöltött szerepével is, mivel a depressziós egyének gyakran szenvednek alvászavarokban.
A habenula funkcióit még csak most kezdjük megérteni. Egészen a közelmúltig a neuroimaging technikáink nem is voltak elég erősek ahhoz, hogy a habenulát megfelelő felbontással láthatóvá tegyük. Most, hogy ez megváltozott, az apró szerkezetet az agy fontos részeként ismerik el. A következő évtized valószínűleg érdekes új adatokat fog feltárni arról, hogy mennyire fontos ez az egykor homályos agyi régió valójában.