Átláthatóság (1998-2004)Edit
Lorenzo Tomatist, az IARC 1982 és 1993 közötti igazgatóját 2003-ban állítólag “kitiltották az épületből”, miután egy 2002-es cikkében “az IARC-ot az ipari vegyi anyagok kockázatainak elpuhításával vádolta”. 2003-ban harminc közegészségügyi tudós írt alá egy levelet, amelyben az összeférhetetlenséget és az átláthatóság hiányát kifogásolták. Tomatis “rendkívül szabálytalan” szavazási eljárásokkal vádolta az IARC-ot, ipari beavatkozást állítva, és felszólította az ügynökséget, hogy a független ellenőrzés érdekében tegye közzé a szavazási eljárásokat és a neveket részletesen.
Az IARC elutasította ezeket a kritikákat, kiemelve, hogy a munkacsoport 410 résztvevője közül csak 17-en voltak az ipar tanácsadói, és ezek az emberek soha nem voltak elnökök, és nem is szavazhattak. A szavazó nevek részleteit azért nem hozták nyilvánosságra, hogy elkerüljék a munkacsoportban részt vevő tudósokra nehezedő politikai nyomást, és hogy megvédjék a tanácskozási folyamat integritását.
Glifozát-monográfia (2015-2018)Edit
2015. március 20-án az IARC a Monsanto által Roundup márkanév alatt forgalmazott, a világon legszélesebb körben használt gyomirtó anyagot, a glifozátot “valószínűleg rákkeltő hatásúnak” (2A csoport) minősítette.
Ezt követően számos nemzeti szabályozó hatóság átértékelte a glifozátnak való kitettség által jelentett kockázatot. Az európai (ECHA, EFSA), kanadai, japán és új-zélandi szabályozó hatóságok arról számoltak be, hogy a glifozát valószínűleg nem jelent rákkeltő kockázatot az emberre nézve. Kalifornia felvette a glifozátot a nem biztonságos vegyi anyagok listájára.
A közzététel óta az IARC azt állította, hogy példátlanul nagyszabású támadások érik a hírnevét az agrárkémiai ipar részéről.
Ipari reakciókSzerkesztés
Az Amerikai Kémiai Tanács (ACC), az amerikai vegyipar kereskedelmi csoportja. vegyipari vállalatokat tömörítő szakszervezet, kijelentette, hogy az IARC az alapján értékeli egy anyag veszélyességét, hogy az anyag “bármilyen körülmények között rákot okozhat-e az emberekben, beleértve az átlagosnál magasabb expozíciós szintet is.”
Az amerikai kongresszus reakcióiSzerkesztés
2016 elején a glifozátot 2015-ben felülvizsgáló tudományos testület tagjai jogi megkereséseket kaptak az Egyesült Államokban a munkájukkal kapcsolatban. 2016 áprilisában az IARC belső tisztviselői azt mondták szakértőinek, hogy ne adjanak ki dokumentumokat, és ne tegyenek eleget a glifozát felülvizsgálatával kapcsolatos jogi kéréseknek.
2016 őszén az amerikai képviselőház felügyeleti és kormányreform-bizottsága tájékoztatót tartott, amelyen a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) tisztviselőit kérdezték az NIH által az IARC-nak nyújtott támogatásról. Az NIH támogatási adatbázisából kiderült, hogy 2016-ban több mint 1,2 millió dollárt adott az IARC-nak. Jason Chaffetz (republikánus) arra kérte az NIH-t, hogy adjon a bizottságának részleteket a támogatások odaítélésére és a támogatásra jelöltek ellenőrzésére vonatkozó normákról. Emellett Robert Aderholt (republikánus) képviselő, a képviselőház mezőgazdasági előirányzatokkal foglalkozó albizottságának elnöke 2016 júniusában levelet írt a NIH vezetőjének, amelyben megkérdőjelezte az IARC finanszírozását. Jason Chaffetz republikánus kongresszusi képviselő azzal érvelt, hogy az IARC túlságosan hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy az anyagok rákkeltőek. Az IARC azonban azt válaszolta, hogy a munkacsoportok módszerei “széles körben elismertek tudományos szigoruk, szabványosított és átlátható eljárásuk, valamint az összeférhetetlenségtől való mentességük miatt”. Chris Wild, az IARC igazgatója hozzátette továbbá, hogy az IARC csak olyan anyagokat választ ki értékelésre, amelyekről már létezik olyan tudományos szakirodalom, amely szerint rákkeltő kockázatot jelentenek az emberre nézve. Wild elmondta, hogy mivel az IARC nem véletlenszerűen választja ki az anyagokat, alacsony az aránya annak, hogy egy anyagot nem minősít rákkeltőnek.
A monográfiák módszertanának kritikájaSzerkesztés
2015. október 26-án egy 10 ország 22 szakértőjéből álló munkacsoport értékelte a vörös hús és a feldolgozott hús fogyasztásának rákkeltő hatását, és a vörös hús fogyasztását “valószínűleg rákkeltőnek minősítette az emberre (2A csoport)”, elsősorban a vastagbélrák, valamint a hasnyálmirigy- és prosztatarák vonatkozásában. A feldolgozott húsokat is “az emberekre nézve rákkeltőnek (1. csoport)” értékelte, mivel “elegendő bizonyíték van arra, hogy az emberekben a feldolgozott húsok fogyasztása vastagbélrákot okoz.”
Marcel Kuntz, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont kutatási igazgatója bírálta a besorolást, mert nem értékelte az expozícióval kapcsolatos kockázatokat (annak valószínűsége, hogy bizonyos expozíciótól rákos megbetegedés alakul ki): például a vörös húsokat valószínűleg rákkeltőnek minősítették, de nem határozták meg, hogy az elfogyasztott vörös húsok mekkora mennyiségtől válhatnak veszélyessé. Ed Yong, egy brit tudományos újságíró bírálta az ügynökséget és annak “zavaros” kategóriarendszerét, amiért az félrevezeti a nyilvánosságot. Az IARC sajtóközleményében azt válaszolta, hogy küldetésük nem a hatáserősség értékelése vagy a kockázatok felmérése, hanem csak a glifozát rákkeltő hatásával kapcsolatos bizonyítékok erősségének tudományos meghatározása.
Az IARC által osztályozott elemek közül néhány, például a mobiltelefonok (2B csoport) és a feldolgozott húsok (1. csoport) vitát váltottak ki. Többször is ellentmondások törtek ki, amikor az IARC számos dolgot a 2a (valószínű rákkeltő) vagy 2b (lehetséges rákkeltő) osztályba sorolt, köztük a mobiltelefonok jeleit, a glifozátot, a forró italok fogyasztását és a borbélyként való munkát.
Toxic tort law firmsEdit
2019-ben az IARC-ot azzal vádolták, hogy együttműködik a “toxic tort law firms”-ekkel, amelyek abból profitálnak, hogy az IARC osztályozásán alapuló állítólagos egészségügyi problémák miatt kártérítésért perelnek cégeket. Az IARC-ot azzal vádolták, hogy eltitkolja a néhány meghívott szakértőt érintő összeférhetetlenségeket, különösen azokat, amelyek az amerikai ügyvédi irodáktól származó nagy összegű pénzmozgásokkal kapcsolatosak.