“Nem a te hibád.”
Azok számára, akik már átélték és tanúi voltak traumáknak, ez olyasmi, amiről tudják, hogy igaz. Ki nem tudja? Ki gondolja, hogy egy fiatal gyerek vagy akár tinédzser képes lenne szembeszállni egy bántalmazó apával, aki fizikailag felülkerekedik rajta? Logikusan mindenki tudja, hogy egy feleség vagy barátnő, akit a párja megüt, nem vétkes. Bárki, aki tanúja és átélője volt egy traumának, tudja, hogy nem az ő hibája.”
De ez logika. Ez a helyzet valóságának racionális ismerete, de ez egy teljesen más tészta és sokkal egyszerűbb út, mint valóban elfogadni, hogy nem az ő hibájuk. A tudással az ember még mindig védekezik. A tudás a keménység és a szívósság látszatát kelti, azt színleli, hogy bármilyen trauma is ér valakit, az már nem zavarja. A tudással egyszerűen csak arról van szó, hogy tudatában vagyunk egy helyzetnek, és ez a határa.
Az elfogadás azt jelenti, hogy felismerjük, hogy a trauma még mindig hatással van ránk, véget vetünk a tagadásnak, és elindulunk azon az úton, hogy változtassunk a dolgokon. Az elfogadás egy olyan érzelmi lelkiállapot, amely megengedi a sebezhetőséget, és nem fogad el egy ragtapaszos megoldást válaszként. Az elfogadás olyasvalami, aminek soha nincs igazán vége, aminek elérése egy életen át tart.
Egy alkoholista például tudhatja, hogy problémája van, de mégsem akart semmit tenni ellene. De egy felépülő alkoholista elfogadhatja, hogy a jelenlegi állapota tarthatatlan, és felismerheti, hogy a dolgokon változtatni kell.
Ez egy zavaros megkülönböztetés, és természetesen nem egy fekete-fehér fogalomsorozat. De a valóságban a legjobb ábrázolása ennek a Robin Williams és Matt Damon “Good Will Hunting” című filmjének híres “Nem a te hibád” jelenete.”
Will találkozott a tanácsadójával, Seannal, aki végre rávette, hogy megnyíljon a kapcsolatáról és a gyermekkori bántalmazásáról. Ebben a jelenetben Will megkérdezi Seant, hogy “tapasztalt-e már ilyet”, utalva arra, hogy Sean személyesen is átélte-e a bántalmazást és verték-e a szülei, amire Sean igennel válaszol.
A következő, amikor Sean többször is elmondja Willnek, hogy “ez nem a te hibád”. Körülbelül hatszor vagy hétszer ismétlődik a folyamat, miközben Will minden alkalommal azt mondja, hogy “tudom”. Végül visszatámad, és azt mondja, hogy “ne baszakodj velem, Sean”. De Sean addig ismételgeti a mondatot, amíg Will megtörik, és zokogni kezd, végül elfogadja, hogy nem az ő hibája.
A jelenetet meg kell nézni ahhoz, hogy igazán megértsd és érzelmileg kapcsolódj hozzá, ezért kérlek, szánj rá pár percet, ha még nem tetted.