1803-ban, 20 évesen Christoffer Wilhelm Eckersberg Koppenhágába ment, hogy a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémián tanuljon. Egy párizsi tartózkodás után, ahol Jacques-Louis Davidnál (1748-1825) és Rómában tanult, ahol a plein air festészet gyakorlatával foglalkozó nemzetközi művészcsoport tagja lett, visszatért a Holland Királyi Akadémiára, először professzorként, majd igazgatóként. Eckersberget gyakran a dán festészet atyjaként emlegetik, mivel hatással volt a fiatal művészek azon generációjára, akiket a 19. század első felében a dán festészet aranykorával hoztak összefüggésbe.

Az Eckersberg munkamódszereiről tudható információk nagy része magától a művésztől származik. A külföldről írt számos levele mellett két könyvet írt a perspektíváról, és kiterjedt személyes naplót vezetett. Római tartózkodása alatt Eckersberg így írt munkájáról barátjának, J. F. Clemensnek írt levelében: “Szándékomban áll egy gyűjteményt készíteni Róma és környéke számos festői részének legszebbjeiből. Egész tavasszal ezeken dolgoztam. Már majdnem fél tucatnyi kis vázlatom van készen, amelyek mindegyike a helyszínen, a természet után készült el. Különösen az építészeti dolgokra szorítkozom.” Az 1814-ben festett View of the Cloaca Maxima, Rome a közvetlen megfigyelésből való festés e tapasztalatából származik. Bár a művész maga is vázlatoknak nevezi az ilyen festményeket, e festmény rendkívül kidolgozott felülete és aprólékos ecsetkezelése mást sugall. A közelmúltban végzett tudományos vizsgálat kiterjedt grafitrajzot tárt fel a festékréteg alatt. Mindazonáltal a festmény a plein air gyakorlathoz jellemzően társított közvetlenség, frissesség és helyérzet érzetét közvetíti.

A részletekre való odafigyelés és a szokatlan nézőpont miatt figyelemre méltó View of the Cloaca Maxima, Rome című festményen a hangsúly inkább az építészeti vonalakra és azok képi térben való artikulációjára, mint magukra a híres épületekre látszik helyeződni. A tájékozódási pontokat nehéz észrevenni – a középső előtérben a domboldalak alatt megbúvó ókori római csatornarendszert, a középső képen balra a Janus-ív és jobbra a San Giorgio-templom, a háttérben pedig a Campidoglio. A feszültséget, amelyet Eckersbergnek a lineáris perspektíva és a természettanulmányok iránti érdeklődése, a 18. és a 19. századi gondolkodás között egyfajta hidat képezve, a jelenetet beborító csendes mediterrán fény enyhíti.

Eckersberg 1828-ban állította ki ezt a képet a Panorama of Rome through Three Arches of the Colosseum (Statens Museum for Kunst, Koppenhága) című művének függelékeként. Azzal a híres művével együtt, a Nézet a Cloaca Maxima-ra, Róma a tájképfestészet egyik igazi remekműve.