A lutheri egyház hitvallása

1530-ban V. Károly császár augsburgi diétára hívta össze a német fejedelmeket, hogy véget vessenek az egyházi viszályoknak. Minden fejedelmet arra kértek, hogy írásban, németül és latinul fejtse ki vallási nézeteit és az orvosolandó egyházi visszaéléseket. Szászország választófejedelme Melanchtont bízta meg a feladattal, mivel tudta, hogy a férfi mérsékelt, és még mindig remélte, hogy megegyezésre jut a katolikus fejedelmekkel. Ezután Luther elé terjesztették, aki ezekkel a szavakkal adta teljes jóváhagyását: “Nagyon tetszik, és nem kívánnám sem kijavítani, sem módosítani. Ráadásul nem is lenne helyénvaló, mivel nem tudok ilyen gyorsan lépni.”

A többi evangélikus fejedelem és a városok küldöttei egy-egy hitvallási tervezetet hoztak. Elhatározták, hogy egy nyilatkozatot akarnak, és így Melanchton hitvallását az összes lutheránus fejedelem aláírta és az összes evangélikus német állam nevében benyújtotta. Az előszó a császárhoz intézett beszéd volt, amelyben az evangélikus fejedelmek kívánságát fejezték ki, hogy megegyezésre jussanak a katolikus fejedelmekkel, és egy keresztény zsinat összehívását kérték.

Az első rész a tanbeli kérdésekkel foglalkozik. Bemutatja, hogyan állítják vissza a protestánsok az egyetemes keresztény egyház valódi tanítását a Szentírás és az egyházatyák segítségével. A második rész az újonnan reformált államokban módosítandó vagy már módosított gyakorlatokkal foglalkozik – nevezetesen az Eucharisztiával, a papi házassággal, a misével, a gyónással, az étkezési utasításokkal, a szerzetesi fogadalmakkal, a püspökök hatalmával.

A megbékélés és a fontosabbak hangsúlyozása érdekében nem említették a bűnbocsánatot, a zarándoklatot, a pápa hatalmát és a tisztítótűz tanát.

A katolikus fejedelmek pedig elutasították hitvallásuk benyújtását. Azt állították, hogy nem kell igazolniuk álláspontjukat, mivel hűek maradtak a keresztény hithez. Kényszerítették V. Károlyt, hogy melléjük álljon. Így ahelyett, hogy bíróként lépett volna fel, katolikus teológusokat kért fel az “augsburgi hitvallás” megdorgálására.”

A protestáns fejedelmek pedig Melanchtont kérték fel, hogy írjon egy apológiát az “augsburgi hitvallásról”, amelyet a császár nem fogadott el.

1530. november 19-én az augsburgi diéta” a következő ítéletet hozta : a lutheri tanítás a Szentírás által megcáfoltatik. A protestáns fejedelmeknek hat hónapon belül alá kellett vetniük magukat.

Melanchton átdolgozta Apológiáját, hogy bebizonyítsa, hogy az augsburgi rendelet hazugság volt. Ez 1531-ben jelent meg, és Luther két katekizmusa és az Augsburgi Hitvallás mellett a lutheri egyház negyedik szimbolikus könyve lett.

Melanchton egész életében nem hagyta abba a munkát a Hitvalláson és az Apológián. Az 1540-es kiadást még Kálvin is aláírta.

Az Augsburgi hitvallás 1530-as változata már 1555-ben a lutheránus egyház hivatalos hitvallása lett.