Kérdés:
Válasz: “Mi volt Elihu üzenete Jóbnak?”
Válasz: “Mi volt Elihu üzenete Jóbnak? Elihu Jób egyik barátja volt – nem a három közül az egyik, aki a könyv elején Jób vigasztalására érkezett, hanem az, aki később érkezik, és az utolsó és leghosszabb egyetlen beszédet intézi Jóbhoz. Elihu csak úgy van azonosítva, mint “a buzitai Barakel fia, aki Rám családjából való” (Jób 32:2). A Jób 32-37-ben Elihu olyan választ ad Jóbnak, amely felemeli az Urat, elítéli Jób három barátját, és joggal szembesít Jóbot.
A Jób 32-ben Elihu válaszában Jób három barátjának, Elifáznak, Bildádnak és Zofárnak a megrovására összpontosít. A 12. versben megjegyzi: “Teljes figyelmemet nektek szenteltem. / De egyikőtök sem bizonyította, hogy Jóbnak nincs igaza, / egyikőtök sem válaszolt az érveire”. Mivel Elihu fiatalabb volt Jób többi barátjánál, addigi beszélgetésük során hallgatott (Jób 32:4-7). De végül nem bírta tovább. Elihu megszólal, mert “nagyon haragszik Jóbra, amiért inkább önmagát igazolja, mint Istent”, és Jób három barátjára, “mert nem találtak módot Jób megcáfolására, mégis elítélték őt” (Jób 32:2-3) (Jób 32:2-3).
A Jób 33-ban Elihu Jób felé fordítja figyelmét. Kijelenti, hogy Jób tévedett, amikor azt állította, hogy nincs bűne, és hogy Isten nem fog válaszolni. Elihu ezt mondja: “De mondom neked, ebben nincs igazad, / mert Isten nagyobb minden halandónál” (Jób 33:12).
A Jób 34-ben Elihu áttér Isten igazságosságának kinyilvánítására. A 12. vers konkrétan kimondja: “Elképzelhetetlen, hogy Isten rosszat tegyen, / hogy a Mindenható elferdítse az igazságot.”
Jób 35-ben Elihu ismét Jóbhoz fordul elítélően. A 13-14. versekben Elihu ezt mondja: “Valóban, Isten nem hallgatja meg az üres könyörgést, / a Mindenható nem figyel rá. / Mennyivel kevésbé hallgatja meg hát, / ha azt mondod, hogy nem látod őt, / hogy ügyed előtte van, / és várnod kell rá.”
A Jób 36-37-ben Elihu kiemeli Isten nagyságát. Ez a hosszú rész Isten számos tulajdonságát hirdeti. A Jób 36:26-ban Elihu kijelenti: “Milyen nagy Isten – túl a mi értelmünkön! / Éveinek számát nem lehet kideríteni”. Elihu helyesen mutat rá Jóbnak Isten hatalmára, mondván: “Hallgasd meg ezt, Jób, / állj meg, és fontold meg Isten csodáit.” (Jób 37:14)
Röviden: Elihu elítéli Jób barátait és Jób állítását, hogy bűntelen, kijelenti Isten igazságosságát, elítéli Jób hozzáállását Istenhez, és felmagasztalja Isten nagyságát. Elihu négy részből álló beszédét az követi, hogy Isten megtöri csendjét, és közvetlenül válaszol Jóbnak. A Jób 42:7-ben az Úr elítéli Elifázt, Bildádot és Zofárt. Elihu a beszéde befejezése után nem kerül többé említésre, de jelentős, hogy Isten nem dorgálja meg.”
Elihu élete és beszéde sok tanulsággal szolgál napjaink számára. Először is, a helyzet valódi problémáival foglalkozott, ahelyett, hogy emberi szemszögből nézte volna a helyzetet. Másodszor, Istent és az Ő nagyságát hangsúlyozta ahelyett, hogy a problémákra adott emberi válaszra összpontosított volna. Harmadszor, tisztelettel válaszolt, hagyta, hogy mások szólaljanak meg először, mielőtt a saját válaszát adta volna. Ezek a tulajdonságok ma is segíthetnek nekünk, amikor megpróbáljuk megérteni, hogy Isten miért engedi meg a szenvedést, és amikor megpróbálunk segíteni másoknak, akik szenvedéssel szembesülnek.