“Tudósok, akik megváltoztatták a világot” sorozat

Niklós Kopernikusz egy érdekes reneszánsz ember volt, aki a Földet a Naprendszer középpontjába helyező paradigmát meghaladva egy új paradigmát, a heliocentrikus nézetet alakított ki, amely szerint a Föld és a bolygók a Nap körül keringenek. Ez a szemlélet vezetett a kopernikuszi forradalomhoz, amely Kopernikusz 1543-ban bekövetkezett halála és De revolutionibus orbium coelestium (Az égi szférák forgásáról) című könyvének kiadása után következett be.

Nicholas Copernicus egy gazdag rézkereskedő negyedik gyermekeként született 1473-ban a lengyelországi Toruńban, a Visztula folyó mentén. Kopernikusz szülei viszonylag fiatalon haltak meg; apja tízéves korában, anyja pedig húszéves korában halt meg. Szerencsére anyai nagybátyja gondoskodott róla, és őt és idősebb testvérét, Andrást a Krakkói Egyetemre (ma Jagelló Egyetem) küldték a Lengyel Királyság fővárosába, Krakkóba. A krakkói egyetemen töltött négyéves tanulmányai során Kopernikusz megismerkedett a csillagászattal és a matematikával.

Nicolaus Copernicus portréja 1580-ban, Toruń óváros városháza. Forrás: Forrás: Toruńa, Toruńa, Toruńa: Wikipedia.

Kopernikuszt ezután a világ legrégebbi egyetemére, az olaszországi Bolognai Egyetemre küldték, ahová 1497-ben iratkozott be. Észak-Lengyelországból Olaszországba nem lehetett vonattal, repülővel vagy autóval eljutni, így Kopernikusz gyalog és lóháton szelte át az Alpokat. Miklós a bolognai egyetemen jogot tanult, de egy csillagász, Domenico Maria Novara da Ferrera tanítványa lett. Kopernikusz megfigyelte az Aldebaron csillag fedését (a Hold árnyéka eltakar egy csillagot), ami arra ösztönözte, hogy kidolgozza a bolygómozgás modelljét, amely összhangban volt ezzel a megfigyeléssel.

1500-ban Kopernikusz Rómába utazott a keresztény jubileum alkalmából, ahol nyilvános előadássorozatot tartott a csillagászatról. Rómában tartózkodva egy holdfogyatkozást is megfigyelhetett. Kopernikusz visszautazott Lengyelországba, hogy átvegye egyházi tisztségviselői feladatait, de sikerült kiharcolnia szabadsága meghosszabbítását, hogy visszatérhessen Itáliába további oktatás céljából. Ezúttal Kopernikusz a padovai egyetemre ment orvostudományt tanulni. Kopernikusz a közeli Ferrerába is elutazott, ahol letette a kánonjogi doktori (PhD-vel egyenértékű) vizsgákat. Amikor 1503-ban visszatért Lengyelországba, ahol élete hátralévő részét töltötte, már egy nagyon jól képzett, nőtlen 30 éves férfi volt.

Térkép arról, hogy hol született, hol járt egyetemre, hol dolgozott és hol halt meg Nikolaus Kopernikusz.

Amikor Kopernikusz megkezdte pályafutását, Kolumbusz Kristóf 1492-ben “felfedezte” az új világot, Vasco da Gama pedig 1497-ben megtalálta az Indiába vezető utat. Magellán 1519-ben indult el a Föld megkerülésére. Luther Márton a római katolikus egyház alternatíváját dolgozta ki. Az észak-lengyelországi régió, ahol Kopernikusz élete nagy részét töltötte, a Német Lovagrend és a Lengyel Királyság között harcban állt. A világ legnagyobb városa Konstantinápoly volt, az Oszmán Birodalom fővárosa. A legtöbb ember kis falvakban élt, és a templom volt a fő építmény és gyülekezőhely.

Ebben a környezetben Kopernikusz egyházi tisztségviselőként sokféle feladatkörrel kezdte pályafutását, amely magában foglalta az orvoslás irányítását, a pénzrendszer reformját, a jogi viták rendezését, a teuton betolakodók elleni védelem biztosítását. E feladatok ellátásához, amelyeket nagybátyja szerzett neki, Kopernikusznak cölibátusi fogadalmat kellett tennie, így soha nem nősült meg. Megfenyítették azonban, amiért kapcsolatot tartott házvezetőnőjével, Anna Schillinggel, és bár gyermekei nem voltak, nővére halála után öt unokahúga és unokaöccse gyámságát vállalta.

A változékony időjárási viszonyok, az egyházi kötelességeivel járó kiterjedt helyi utazások, a teuton lovagok fosztogatásai és a kezdetleges felszerelés (a távcsövet még nem találták fel) ellenére Kopernikusz folytatni tudta égi megfigyeléseit egy általa épített csillagvizsgáló segítségével. Elsősorban Fromborkban, a Balti-tenger melletti Visztula-lagúnában fekvő Fromborkban állomásozott. Nem sokkal azután, hogy visszatért Lengyelországba, elkészített egy 40 oldalas kéziratot Commentariolus címmel, amelyben felvázolta a heliocentrikus rendszer hét feltételezését vagy alapelvét (ami nem különbözik a korábbi blogban felvázolt környezeti műveltségi elvektől).

Kopernikusz tornya Fromborkban, ahol élt és dolgozott. Forrás: Forrás: Wikipedia.

A Kopernikusz által felvázolt hét feltevés a következő volt:

1. Nincs egyetlen középpontja az összes égi körnek vagy szférának.
2. A Föld középpontja nem a világegyetem középpontja, hanem csak a gravitációé és a holdgömbé.
3. Minden szféra a Nap, mint középpontja körül forog, ezért a Nap a világegyetem középpontja.
4. A Földnek a Naptól való távolsága és a mennybolt (a csillagokat tartalmazó legkülső égi szféra) magasságának aránya olyannyira kisebb, mint a Föld sugarának és a Naptól való távolságának aránya, hogy a Föld és a Nap távolsága a mennybolt magasságához képest észrevehetetlen.
5. Minden mozgás, ami a mennybolton megjelenik, nem a mennybolt bármilyen mozgásából, hanem a Föld mozgásából ered. A föld a körülötte lévő elemekkel együtt naponta egy teljes forgást végez rögzített pólusai körül, miközben a mennyboltozat és a legmagasabb ég változatlanul megmarad.
6. Ami számunkra a Nap mozgásának tűnik, az nem az ő mozgásából, hanem a Föld és a mi gömbünk mozgásából ered, amellyel a Nap körül keringünk, mint bármely más bolygó. A Földnek tehát több mozgása van.
7. A bolygók látszólagos retrográd és direkt mozgása nem az ő mozgásukból, hanem a Föld mozgásából ered. A Föld mozgása önmagában tehát elegendő az égbolt oly sok látszólagos egyenlőtlenségének magyarázatára.”

1532-re Kopernikusz kifejtette ezeket a feltevéseket, és befejezte De revolutionibus orbium coelestium című könyvét, de barátai biztatása ellenére nem volt hajlandó kiadni. Félt a könyvével járó visszhangtól. Német tanítványa, Georg Rheticus segítségével és bátorításával azonban végül megenyhült, és a könyvet 1543-ban nyomdába adta. Egy lutheránus teológus egy nem engedélyezett előszót fűzött hozzá, és Kopernikusz a könyvet a pápának ajánlotta, mindkettő célja az volt, hogy tompítsa e forradalmi mű hatását az egyház által képviselt intézményre.

Nikolaus Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium című művének címlapja. Forrás: C: Lehigh University.

Kopernikusz 1543-ban, halálos ágyán kapta meg a De revolutionibus orbium coelestium egy példányát. A fromborki székesegyházban temették el, és lábjegyzetként jegyezzük meg, hogy nemrég exhumálták a holttestét, és DNS-elemzéssel igazolták, hogy valóban Kopernikusz volt. 2010-ben egy második temetéssel együtt újratemették.

A De revolutionibus orbium coelestium című könyv megjelenése nem keltett azonnali feltűnést, de mélyreható hatása volt. Csak évtizedekkel később, különösen amikor Galielo Galilei a kopernikuszi tant vallotta, vált a heliocentrikus elmélet ellentmondásossá az egyházi tanítással. Közben olyan dolgokat írtak Kopernikuszról, mint “egyesek szerint csodálatos teljesítmény, hogy olyan őrült dolgot magasztalnak, mint az a lengyel csillagász, aki a Földet mozgatja, a Napot pedig mozdulatlanul állítja. Valóban, a bölcs kormányoknak el kellene fojtaniuk a szemtelenséget”. És 1616-ban a katolikus egyház rendeletet adott ki a De revolutionibus felfüggesztéséről, amelyet csak 1835-ben oldottak fel.

Kopernikusz 16. század közepi portréja. Forrás: K: Wikipédia.

Kopernikusz tiszteletére számos emléktábla és szobor található, különösen Lengyelországban és Olaszországban. Az 1945-ben alapított Kopernikuszi Egyetem a lengyelországi Toruńban található. Thomas Kuhn 1957-ben publikálta “A kopernikuszi forradalom” című könyvét, amelyben a kopernikuszi esettanulmányt felhasználva elméletet állít fel a tudományos fejlődésről a paradigmaváltások sorozatán keresztül. A Kopernikusz tiszteletére 2010-ben elnevezték a Kopernikusz kémiai elemet (Cn: 112-es atomi szám).