Majdnem minden toxikológiai tankönyv tiszteleg Paracelsus, a XVI. századi alkimista előtt. Miért? Mert ő vezette be azt a gondolatot, hogy “csak az adag teszi a mérget”. Paracelsus szerint nincs értelme egy anyag toxicitásáról beszélni anélkül, hogy az expozíció mértékéről beszélnénk. Egy nagy dózis halálos lehet, de ugyanannak az anyagnak a legkisebb mennyisége is lehet teljesen biztonságos. A hatóságok ma valóban ezt a megközelítést alkalmazzák azon anyagok toxicitásának meghatározására, amelyeknek valószínűleg ki vagyunk téve. Az állatoknak addig adnak növekvő dózisokat, amíg valamilyen káros hatást nem mutatnak, és meghatározzák azt a maximális dózist testsúlykilogrammonként, amelynél már nem mutatkozik hatás. Ezt a dózist ezután elosztják egy további százas biztonsági tényezővel, hogy megkapják az emberekre vonatkozó biztonságos dózist. Ilyen módon jutnak el az olyan dolgok toxicitási adataihoz, mint az élelmiszer-adalékanyagok, a peszticidek és a koffein. A kísérleti állatokban rákot okozó anyagok sokkal ellentmondásosabbak, sok szakértő úgy véli, hogy az egyetlen biztonságos expozíciós szint a nulla expozíció.

Hiszi, hogy ezeket a toxicitással kapcsolatos elképzeléseket esetleg módosítani kell? A tudományos közösséget izgatja egy viszonylag új kutatási terület, az úgynevezett “hormesis”. A kifejezés, találóan, a görög szóból származik, melynek jelentése “izgatni”. A hormézis elméletének hívei szerint a szervezetben lévő méreganyagok apró dózisai teljesen másképp hatnak, mint a nagy dózisok, és akár még jótékony hatásúak is lehetnek! Ezek “gerjesztik” a szervezet immunrendszerét és javító mechanizmusait, ami lehetővé teszi, hogy jobban reagáljon a kémiai sérülésekre. A hormonháztartást először a sugárzással kapcsolatban figyelték meg. Miközben egyértelmű volt, hogy a sugárzás rákot okozhat, a kutatók azt is megtudták, hogy a rendkívül alacsony dózisok serkentik a DNS-javítást és késleltetik a rák kialakulását egerekben. Még néhány humán epidemiológiai adat is arra utal, hogy az alacsony dózisú sugárzásnak kitett embereknél csökken a rák kialakulásának kockázata.

Noha elsőre bizarrul hangzik az ötlet, hogy a kis dózisú toxinok jót tehetnek nekünk, valójában van rá bizonyíték. A testmozgás például bizonyosan megterheli a sejtjeinket. Az anyagcsere fokozódása szabad gyököket generál, amelyek nagyon károsak lehetnek. De tudjuk, hogy a szervezet alkalmazkodik, és végül hatékonyabb védelmi rendszert fejleszt ki. Így lehet ez bizonyos kémiai expozíciók esetében is. Akár hiszik, akár nem, a dioxinok, talán a leghírhedtebb méreganyagok közül, állatkísérletekben kimutatták, hogy kis dózisban lehetséges előnyös hatásuk van. Az alacsony dózisú dioxinnal etetett állatoknál valóban kevesebb májdaganat alakult ki, mint azoknál, amelyek egyáltalán nem voltak kitéve dioxinnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy alacsony dózisú dioxin tabletták szedésére kellene gondolnunk, mert a rák nem az egyetlen probléma a dioxinokkal kapcsolatban. Az a parányi mennyiség, amely rákellenes hatással bír, még mindig vezethet fejlődési és reprodukciós hatásokhoz.

Ha kiderül, hogy valóban van valami a hormonelméletben, akkor lehet, hogy újra kell értékelnünk, hogyan értékeljük a toxicitást. Kiderülhet, hogy legalábbis néhány, nagy dózisban veszélyes anyag esetében a teljes elimináció nem a legkívánatosabb út. Ki tudja? Egy nap talán alacsony dózisú arzéntablettákat fogunk szedni a betegségek kivédésére! Furcsább dolgok is történtek már. Végül is, nem azt sugallják-e most a kutatók, hogy egy élesztő anyagcseretermék, amely nagy dózisban nyilvánvalóan mérgező, kis mennyiségben fogyasztva hosszabb életet biztosíthat számunkra? Ez az élesztő anyagcseretermék természetesen az alkohol.

@JoeSchwarcz