A bioanyagok szakirodalmában gyakran találkozunk a biokompatibilitás kifejezéssel. A definíció azonban kissé homályos, és gyakoriak a kétértelműségek azzal kapcsolatban, hogy mi is a biokompatibilitás. Hogyan definiálják tehát a biokompatibilitást, és mit takar ez a tulajdonság?

A biokompatibilitás a kontextuális gazdaszervezet-válaszra utal

A bioanyagok kutatásában már korán kísérleteket tettek egy anyag biokompatibilitásának meghatározására. Ma a leggyakrabban használt definíció a következő: “egy anyag képessége arra, hogy egy adott alkalmazásban megfelelő gazdaszervezeti reakcióval működjön.”

Ezt a definíciót közelebbről megvizsgálva a “megfelelő gazdaszervezeti reakció” azt jelenti, hogy az anyag, mint minimális követelmény, nem vált ki nemkívánatos reakciókat, például toxikus reakciókat abban a szövetben, ahol az anyagot elhelyezik. A “megfelelő” azonban utalhat arra a kívánalomra is, hogy legyenek bizonyos pozitív reakciók, mint például a gyógyulási folyamat elősegítése és az anyag vagy eszköz működőképességéig eltelt idő lerövidítése.

A fenti meghatározás “egy adott alkalmazásra” is utal, ami azt jelenti, hogy a biokompatibilitás kontextusfüggő. Például egy bioanyag lehet biokompatibilis a csontban, de nem a vérben és fordítva, vagy lehet biokompatibilis egy adott szövetben való rövid távú alkalmazás esetén, de ugyanabban a szövetben való hosszú távú alkalmazás esetén nem.

Mennyire biokompatibilis az anyag?

Megjegyzendő, hogy a “biokompatibilitás” minősége szürke terület lehet, ahol nem feltétlenül a “vagy-vagy” kérdéséről van szó. Az egyik anyag lehet biokompatibilisebb, mint a másik egy adott alkalmazásban, de mindkettő biokompatibilisnek minősülhet. Például, ha két konkrét anyag jól működik csontrögzítő anyagként, de az egyik gyorsabban gyógyul be funkcionális állapotba, mint a másik, akkor azt mondhatjuk, hogy az utóbbi biokompatibilisebb.

Az eszközök biokompatibilitása

A fenti értekezés az egyes (bio)anyagokra vonatkozik. Helyénvaló a biokompatibilitás fogalmát kiterjeszteni az olyan eszközökre is, mint az implantátumok, a pacemakerek és a gyógyszerfelszabadító eszközök, amelyek egynél több anyagból állnak, és ezek biokompatibilitásáról beszélni. Például egy két anyagból álló eszköz esetében mindkét anyagnak biokompatibilisnek kell lennie abban a szövet(ek)ben, ahol elhelyezik. Továbbá, nem szabad, hogy negatív kölcsönhatás legyen az anyagok vagy az általuk kiváltott szöveti reakciók között. Ekkor beszélhetünk biokompatibilis eszközről.

Biokompatibilitás a szövettechnológiában és más kontextusokban

Általában, amikor biokompatibilitásról beszélünk, implicit módon olyan anyagokra vagy eszközökre gondolunk, amelyeket embereken történő orvosi felhasználásra szánunk. A fenti definíciók és viták azonban kiterjeszthetők más területekre is, például az állatorvoslásra vagy a szövettechnológiában használt sablonokra és állványokra.

Az előrehaladás során várhatóan élesebb vagy módosított definíciókkal kell számolnunk

Amint egyre többet tudunk meg az élő szövetek (bio)anyagokra adott biológiai reakcióiról, néhány kétértelműség feloldódik, és a definíciók élesebbé válnak. Nagy szükség és vágy van arra, hogy képesek legyünk in vitro biokompatibilitási vizsgálatokat végezni, majd az ilyen adatokból megjósolni a biokompatibilitást in vivo, a valós alkalmazásban. Ez azonban még nem így van.

Töltse le a szöveget pdf formátumban az alábbiakban.

.