Ezt előre kellett volna látnom! Köszönöm, Klára olvasó. A gabonák a fűfélék magjai. A zöldségek… nos, nincs szigorú definíciója annak, hogy mi a zöldség. Zöldség lehet egy növény bármely ehető része, ami nem a) a mag vagy b) az érett petefészek. A magtermő növények érett petefészke az, amit tudományos értelemben “gyümölcsnek” nevezünk, ha tudtok követni. Így már érthető, hogy a paradicsomot és a tököt miért sorolják a gyümölcsök közé, és nem a zöldségek közé: van magjuk.

Akkor miért nem gyümölcs a kukorica? Nem az egyes szemek a magok? Rendben okoska, de igen, azok. De csak akkor, ha szárítva vannak. Ami azt jelenti, hogy amikor egy kukoricafül kiszárad, az technikailag egy gyümölcs, ahol az egyes szemek a magok, a csép pedig a petefészek. Ezt megelőzően azonban, vagyis amikor a magok nyers vagy “tejes” állapotban vannak, nem magok, hanem egy mag nélküli, ehető szerkezet, ami zöldségnek minősül.

Ha tehát a magok magvakká válnak, az nem azt jelenti, hogy a kukorica mégiscsak gabona? Oké okos pöcs, igen, így van. Tekintve, hogy a kukorica vad őse, a teosinte egy fűféle, ez sokak szemében gabonává teszi a kukoricát.

Akkor miért ragaszkodom ahhoz, hogy a kukoricát zöldségnek nevezzem? Részben azért, mert a magok intuitíve inkább tűnnek számomra “ehető struktúráknak”, mint magvaknak. De konkrétabban a kukorica táplálkozási profilja miatt. A kukorica A-, C- és E-vitamint tartalmaz, de a B-vitaminok többsége hiányzik belőle – ami a zöldségekre jellemző. A kukoricában kevés a valódi gabonafélék által biztosított fehérje, különösen a lizin és a triptofán. Tehát számomra, ha úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy is beszél, mint egy kacsa, akkor én a vegetáriánusok oldalán állok… úgy értem, a zöldségesek oldalán.

Persze vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a kukorica mindhárom dolog: gyümölcs ÉS zöldség ÉS gabona. De ezek az emberek egyszerűen csak bolondok. Úgy értem… őrültek.