A Hoshanah Rabbah, Szukot hetedik napja önálló félünnep.

Még mindig a Hol Hamoed (az ünnep köztes napjai) napjai között tartják számon, és a neve azt jelenti: “a nagy Hoshanah”. A hóshána egy hét liturgikus versből álló sorozat, amely Istent szólítja fel a zsidó nép megmentésére és megváltására, elsősorban eső küldésével.

A Hósháná Rabbát a Talmud rabbijai egy mini Jom Kipurnak tekintették, egy olyan napnak, amelyen az egész zsidó közösséget Isten megítéli, hogy méltó-e vagy sem az évszakos esőzésekre. Mind a hét hóshánot imát hét hákfot, azaz körmenetben mondják el a szentély körül.

A hét körmenet végén egy különleges szertartást végeznek, amelynek során a fűzfa ágait (az aravot) a földre ütik. Ez egy szimbolikus kísérlet arra, hogy megszabaduljunk minden megmaradt bűntől (a levelek ezeket a vétkeket jelképezik), amelyek befolyásolhatják Isten döntését az évszakos esők küldéséről.

A Hoshanah Rabbah előtti éjszakán sok zsidó sokáig fennmarad, hogy Tórát tanuljon – egyesek akár egész éjjel a Tórát tanulmányozzák. Hagyománnyá vált, hogy a Deuteronómium könyvét olvassák, egyrészt azért, mert az egész Tóra összefoglalójaként szolgálhat, másrészt azért, mert ez a Tóra utolsó könyve, és a zsidók mindenütt a Szimchát Tórán (két nappal Hoshanah Rabbah után) zárják le a Tóra olvasásának éves ciklusát. Egyesek zsoltárokat is mondanak, és a szefárd zsidók szelichot imát is mondanak.

A Hosáná Rabbát követő estén kezdődik a Sémini Atzeret ünnepe. Míg sok zsidó számára a Hoshanah Rabbah az utolsó nap, amikor az ember lerázza a lulávot és az etrogot, és a szukkában lakik, addig a hagyományos zsidók egy része a Sémini Atzeret idején is a szukkában lakik.