Celiac.com 05/17/2019 (Eredetileg 2010. 08. 10-én jelent meg) – A cöliákia kapcsán az immunrendszer sokféleképpen károsodik. A zsírok hiánya (a zsírfelszívódási zavarok miatt) korlátozhatja az eikozanoidok és más zsírfüggő immunrendszeri komponensek termelését. Az ásványi anyagok, például a cink, a réz, a vas, a szelén vagy a magnézium felszívódási zavarai szintén többféleképpen károsíthatják az immunműködést. A nem fémes elemek, például a jód felszívódási zavarai szintén károsíthatják immunfunkciónkat azáltal, hogy rontják a tímusz T-sejt termelését. A szivárgó bél, a kezeletlen cöliákia krónikus jellemzője autoimmunitást indukálhat és kimerítheti azokat az erőforrásokat, amelyek megvédenek minket a fertőzésektől és a mérgező anyagoktól. A Larazotid közelmúltbeli sikerei erősen arra utalnak, hogy a szivárgó bél az, ami a cöliákia gyökere, mivel sok cöliákiás kevés károsodás nélkül fogyaszthat glutént, ha ezt a gyógyszert szedi.
Malabszorpció
A sejtjeink három különböző energiaforrást tudnak felhasználni. Elégethetnek glükózt, szénhidrátokból, aminosavakat, fehérjékből, vagy zsírokat, amelyek lehetnek telített, egyszeresen telítetlen vagy többszörösen telítetlen zsírok. Ezek bármelyike vagy mindegyike felhasználható üzemanyagként sejtszinten. A cöliákiát régóta a zsírok felszívódási zavarának állapotaként jellemzik, pedig egyes zsírok nélkülözhetetlenek a túlélésünkhöz és a jólétünkhöz. Stephen Cunnane “A legkövérebbek túlélése” című, az emberi agy evolúciójáról szóló könyvében kiválóan érvel ezen esszenciális zsírok mellett. Kimutatja, hogy az emberi agy nem tud normálisan fejlődni az omega-3 zsírsavak megfelelő ellátottsága nélkül. Az immunrendszer számos elemének előállításához is szükségünk van zsírokra. Az omega 3 és omega 6 zsírsavakat azért kell fogyasztanunk és felszívnunk, mert a szervezetünk nem képes hatékonyan előállítani őket.
Hasonlóképpen, ahogy ismereteink bővültek, felismertük, hogy más tápanyagok, például az ásványi anyagok felszívódása is károsodhat a kezeletlen cöliákia esetén. (Néhány cöliákiában szenvedő ember a gluténmentes diéta bevezetése után még évekig küzd az ásványi anyagok felszívódási zavarával). A pótlásra nem reagáló vashiányos betegeknél ki kell vizsgálni a cöliákiát, mivel a kezeletlen cöliákiában gyakori a refrakter vashiány (1). A vas az immunfunkció fontos alkotóeleme, és Stephen J. Oppenheimer hét különálló dinamikát azonosított, amelyeken keresztül a vashiány veszélyeztetheti az immunfunkciót. Ezek a következők:
csökkent neutrofil funkció, amely vaspótlással visszafordítható; csökkent T-limfociták száma; csökkent T-limfocita válaszkészség; károsodott természetes ölősejt-aktivitás; károsodott interleukin 2 termelés; megváltozott makrofág migráció; megváltozott bőr túlérzékenység (2). A magnéziumhiányt a cöliákia összefüggésében a mellékpajzsmirigy károsodásában és az ebből következő csont demineralizációban szerepet játszó tényezőként azonosították. Rude és munkatársai kimutatták, hogy a magnéziumpótlás önmagában is visszafordítja ezt a problémát (3).
Hasonlóképpen, az ásványi anyagok felszívódási zavarai akadályozhatják a cink-, réz- és szelénellátásunkat, amelyek mindegyike negatív hatással lehet az immunrendszerre. Már enyhe cinkhiány is károsíthatja a T-sejteket, zavarhatja a tímusz hormonális szabályozását, valamint a tumor nekrózis faktor és a természetes ölősejtek aktiválódását (4). Korábban már beszámoltam arról, hogy a természetes ölősejtek a szervezet első védelmi vonala a rosszindulatú daganatok ellen (5). A természetes ölősejtek segítenek megvédeni bennünket a különböző fertőző ágensekkel szemben is.
A nem fémes elemek, például a jód felszívódásának hiánya szintén károsíthatja az immunműködést. Nemcsak a pajzsmirigynek van szüksége jódra a megfelelő működéshez, az egészséges tímuszmirigy nagy jódtartalékokat tartalmaz, és az immunfunkciók széles köre igényel jódot. A jód antibakteriális felhasználása hosszú múltra tekint vissza, és ezt az elemet már a XIX. század elején felfedezték. Bár az iparosodott világban a jódot ma már a legtöbb konyhasóhoz hozzáadják, a harmadik világot továbbra is jódhiány sújtja, ami megelőzhető szellemi visszamaradottságot okoz. E fontos tápanyag felszívódásának elmaradása az immunrendszer számos aspektusának zavarát okozhatja, és a pajzsmirigyműködés károsodásán keresztül károsíthatja a hőszabályozást. A pajzsmiriggyel kapcsolatos további problémák a kezeletlen cöliákiásokhoz a molekuláris mimikri nevű folyamat által kiváltott autoimmunitáson keresztül is érkezhetnek (erről bővebben később), ami egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel a szivárgó bélrendszer szintén pusztítást okozhat az immunrendszerben.
Leaky Gut
Jon Meddings úgy jellemezte a gyomor-bél traktust, mint egy hosszú csövet, amely a testünkön keresztül fut, és amely a külső környezetből származó anyagokat tartalmazza (6). A bőrünkkel ellentétben a bélben csak egy sejtréteg véd minket a külvilágtól. Ezeknek a sejteknek szelektíven fel kell szívniuk a tápanyagokat ebből az anyagból, miközben védőgátat kell képezniük a táplálékunk azon összetevőivel szemben, amelyek árthatnak nekünk. Ezek a tápanyagok a hámsejteken keresztül szívódnak fel, és a sejtek másik oldalán a véráramba kerülnek.
A glutén által kiváltott szivárgó bél olyan állapot, amelyben a béllumenben túlzott mennyiségű zonulin termelődik. Ez a fehérje a bélhámsejtekhez kötődik, amelyek a beleket bélfalazzák. A hámsejtek távolabb kerülnek egymástól, rést hagyva a sejtek között, így a hámgát túloldalán lévő anyag bejuthat a véráramba. E rések méretétől függően különböző méreganyagok, az ételeinkből származó fertőző anyagok, megemésztetlen és részben megemésztett ételmaradékok, sőt még a beleinkben élő barátságos baktériumok is eljuthatnak a véráramba és azon túlra.
Akár az élelmiszerekből származó részleges vagy teljes fehérjék, akár a külső környezetből származó mikrobák, akár a beleinkből származó barátságos baktériumok formájában, a véráramba kerülve immunrendszerünk ezeket a fehérjéket idegenként ismeri fel. Antitesteket termelünk, hogy megtámadjuk és elpusztítsuk őket. Ha ugyanazok a fehérjék többször érkeznek a keringésbe, akkor a szérumunkban megemelkednek a kifejezetten ezekre a fehérjékre érzékenyített antitestek. A fehérjeszerkezetek rendkívül változatos aminosav-sorozatokat tartalmazhatnak. Talán a hatékonyság érdekében ezek a szelektív antitestek az idegen fehérjeszerkezetnek csak egy szegmensét ismerik fel, az aminosavak egyetlen szekvenciája formájában. A molekuláris mimikri elmélete szerint ez vagy egy nagyon hasonló aminosav-sorozat megtalálható a saját szöveteink egy részét alkotó fehérjékben. Ha megemelkedett az antitestek szintje, amelyek egy ilyen aminosav-sorozat megtámadására készülnek, akkor ezek a saját szöveteinket is megtámadják. Ez a folyamat autoimmun betegséget eredményez.
Mivel nehéz megjósolni, hogy az immunrendszer milyen aminosav-sorozatot fog választani, nem tudjuk megjósolni, hogy az immunrendszerünk mely saját szöveteket fogja megtámadni. Mindazonáltal, ha a molekuláris mimikri elmélete helyes, a glutén a zonulin termelésére gyakorolt hatása miatt az autoimmunitás számos formájának hátterében állhat.
Cöliákia vs. gluténérzékenység
Úgy tűnik, hogy a nagyobb veszélyt inkább a cöliákia jelenti, mint a nem cöliákiás gluténérzékenység, mivel a cöliákiás betegeknek nemcsak a szivárgó bélrendszerből eredő összes problémával kell megküzdeniük, hanem a felszívódási zavarokkal járó összes problémával is. Anderson és munkatársai azonban arról számolnak be, hogy a gluténérzékenyeknél nagyobb volt az összes okból bekövetkező halálozás, valamint a non-Hodgkin-limfóma és az emésztőrendszeri rákos megbetegedések jelentősen megnövekedett aránya, mint a cöliákiás betegeknél (7). Ezek a sajnálatos adatok annak a sok orvosnak és más egészségügyi szakembernek a közvetlen következményei lehetnek, akik következetesen arra ösztönzik betegeiket, hogy továbbra is fogyasszanak glutént, annak ellenére, hogy a gliadinellenes antitestek formájában egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ezek a betegek immunreakciót fejtenek ki az étrendjükben leggyakrabban előforduló élelmiszerrel szemben. Peter Green, a Columbia Egyetem orvosprofesszora felszólított, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet “a bélgyulladás és a gluténérzékenység kisebb fokaira” (8).
Források:
Farhad Zamani, Mehdi Mohamadnejad, Ramin Shakeri, Afsaneh Amiri, Safa Najafi, Seyed Meysam Alimohamadi, Seyed Mohamad Tavangar, Ardeshir Ghavamzadeh, Reza MalekzadehGluten sensitive enteropathy in patients with iron deficiency anemia of unknown originWorld J Gastroenterol 2008 December 28; 14(48): Oppenheimer Stephen J, Iron and Its Relation to Immunity and Infectious Disease. The American Society for Nutritional Sciences Supplement, Journal of Nutrition. 2001;131:616S-635S. Rude RK, Olerich M. Magnéziumhiány: lehetséges szerep a gluténérzékeny enteropátiához társuló csontritkulásban. Osteoporos Int. 1996;6(6):453-61. Prasad AS. Cink és immunitás. Mol Cell Biochem. 1998 Nov;188(1-2):63-9. Hoggan R. A búza-, rozs- és árpafehérjék mint karcinogén segédanyagok figyelembevétele. Med Hypotheses. 1997 Sep;49(3):285-8. Meddings J. National Conference, Canadian Celiac Association, Calgary, Alberta, Canada, 1999 Anderson LA, McMillan SA, Watson RGP, Monaghan P, Gavin AT, Fox C, Murray LI Malignancy and mortality in a population-based cohort of patients with coeliac disease or ‘gluten sensitivity’. World J Gastroenterol 2007 January 7; 13(1): 146-151 Green P H R, Mortality in Celiac Disease, Intestinal Inflammation, andGluten Sensitivity. JAMA. 2009;302(11):1225-1226.