Az albertai Endiangban, a prérifarkasok vidékének szívében nem könnyű az élet a rövid lábú, alacsony IQ-val rendelkező, pufók állatoknak. Így amikor négy évvel ezelőtt a feleségével együtt a farmjuk állományát töltötték fel, ráugrottak egy apróhirdetésre, amelyben egy kis nyáj izlandi juhot árultak.

“Ezek nem “továbbfejlesztett fajták”, tehát ugyanazokkal a juhokkal van dolgunk, amelyek a viking időkben is futkároztak Izlandon. Inkább olyanok, mint a vad hegyi juhok” – mondja Somerville, az Iceland Sheep Breeders of North America megbízott elnöke. “Láttam, ahogy ezek a juhok kutyákat vesznek fel. Biztos vagyok benne, hogy egy prérifarkassal is elbánnának.”

De nem vadak. Sőt, a 28 éves Somerville biztos benne, hogy okosabbak, mint a hagyományos kereskedelmi juhok, és bízik bennükÂ; néha leül a karámjuk közepére, és a kezében tartja hét hónapos kisfiát, miközben a juhok az arcuk körül szuszognak.

Sok oka van annak, hogy egyre többen – elsősorban farmerek és kötögetők – ragaszkodnak az izlandi juhokhoz. A fajta, finom szemcsés húsával és gyapjas bundájával, amely egyszerre légiesen könnyű és robosztus, megőrizte a mezőgazdasági világ egyik legtisztább vérvonalát, és romantikus és vad történelmet hordoz.

A juhtej, a hús és a bőr nélkül viking őseinek élete lehetetlen lett volna, mondja RagnheiÁ°ur EirÁksdÁ³ttir, a reykjavíki kötőtanár és egykori ápolónő. “Ezek nélkülözhetetlenek voltak az itteni túléléshez” – mondja. Három évvel ezelőtt indította el a Knitting Iceland nevű utazási vállalkozást, amely elsősorban amerikai és kanadai kötögetőknek szól.

“Az óráimon sokat beszélek a juhokról, a kultúránkról, a gazdákról és az örökségünkről” – mondja. “Ha csak egy gombolyag fonalat mutatsz be valakinek, annak nincs akkora hatása, mint ennek a történetnek, annak, hogy egy nemzet egész öröksége követi azt a gombolyag fonalat.”

Az izlandi juh egy ősi észak-európai fajta, EirÁksdÁ³ttir szerint a modern fajtáknál valamivel kisebb, amelynek kétrétegű bundája egyedülállóan alkalmas a hideg és nedves körülményekhez. Izlandon elsősorban a húsáért tenyésztik, de a gyapjú értékes melléktermék. A belső réteg, vagy thel, szigetelő, szuperkönnyű és nagyon légáteresztő, míg a külső réteg, vagy tog, hosszú, erős és víztaszító. Ezt a két réteget együtt kártolva keletkezik a lopi, a sokoldalú gyapjú, amelyet a lopapeysa, a koncentrikus gyűrűkből álló, jellegzetes, hagyományos izlandi pulóver kötéséhez használnak.

EirÁksdÁ³ttir szerint manapság divatos, hogy a turisták szuvenírként izlandi pulóvert visznek haza, ami azt jelenti, hogy a szerény lopapeysa gyorsan státuszszimbólummá válik.

“Itt mindenki viseli: csecsemők, öregemberek a kikötőben, hipszterek, akik kapucnis pulcsi helyett lopipulóvert hordanak” – mondja nevetve.

A nyár csúcspontján, az éves vágás előtt az izlandi juhok száma háromszorosa az emberi populációnak, körülbelül 500 ezer. A nyáron szabadon kóborolhatnak, és mindenütt jelen vannak a sziget kopár, sziklás tájain, néha hatalmas hegyeket másznak meg ehető mohák és gyógynövények után kutatva, ahol csak apró fehér, fekete és barna foltokként láthatók több ezer méter magasan a levegőben.

A tavaszi nyírásból származó gyapjú durva, és általában szőnyegek készítésére használják, míg az értékes lopi gyapjú az őszi nyírásból származik. Az országnak csak egy ipari fonodája van, az Ástex, amely egy 1800 juhtenyésztőből álló szövetkezet társtulajdonában van. A mintegy 1000 tonna nyers bundából a gyár körülbelül 454 tonna kézi kötés és nemezelésre alkalmas gyapjút állít elő – ennek körülbelül 60 százalékát belföldön értékesítik.

Amikor Noelle Sharp chicagói kötő- és szálművész felvételt nyert egy három hónapos izlandi rezidenciára, nem számított arra, hogy a semmi közepén egy juhfarmon fog lakni. De ott fedezte fel először a lopi kötés örömeit.

Noelle Sharp

“Vannak ezek a nagyszerű szálak, amelyek eléggé szálkásak. Én nem fonott lopival dolgozom, és kellett pár hét, mire hozzászoktam, mert olyan volt, mintha levegővel kötnék” – mondja Sharp. “Ráadásul van ez az öntisztuló tulajdonsága, ezért azt mondták nekem, hogy egy izlandi pulóvert évente csak egyszer kell kimosni. Erről még sosem hallottam korábban.”

Az Illinois-ban élő Sharp azt mondja, hogy a lopi az egyetlen szál, amelyet nem Amerikában gyártanak. Bár itt nehéz lehet megtalálni – ő közvetlenül Izlandról rendeli a sajátját -, azt mondja, hogy a kötészeti körökben kultikus népszerűségre tesz szert. “Ami a divatot illeti, idén Izland óriási divat” – mondja Sharp, aki online árulja munkáit “Néha, amikor nyilvánosan kötök, kötők jönnek oda hozzám, és megkérdezik: “Ez lopi, és honnan szerezted?””

Hulda HÁ¡konardÁ³ttir, az Ástex marketingmenedzsere szerint a lopi Észak-Amerikába történő értékesítése az exportpiacuk mintegy 20 százalékát teszi ki, és 2009 óta 30 százalékkal nőtt az értékesítés. Szerinte a növekedés egy része annak köszönhető, hogy a kötők egyre nehezebben találnak tiszta kötőgyapjút a műselyem és akril keverékek helyett, amelyek általában olcsóbbak.

De Sharp szerint ennél többről van szó: a gyapjúnak van egyfajta hitelessége, a mezőgazdasághoz és a juhokhoz való kötődés érzése, amely az anyagban rejlik. “Izlandon találkoztam ezzel a szövőnővel, aki szövést és kötést tanít. A fahiány miatt az idősebb emberek a fonalat birkacsontok köré tekerték, és azokat használták orsóként. Volt egy egész tálnyi csontja, amik köré fonalat tekert. Nagyon vikinges volt” – mondja Sharp.

És aztán, mondja, ott van a szag. “Mindenféle gyapjú kerül a műtermembe, és néha olyan illata van, mint egy csodálatos izlandi juhnak, nagyon meleg és földes” – mondja. “Még ha élénk színek is vannak, akkor is érzed, hogy nem szennyezik festékkel vagy ilyesmivel. Tényleg meg kell érezned az illatát. Olyan illata van, mint egy birkának. Más gyapjúnak nincs semmi illata.”

A hazai termesztésű lopi iránti kereslet kielégítése kihívást jelentett, mondja Somerville, különösen mivel “nem lesznek milliomosok a gyapjú és a gyapjú eladásával”. Ennek ellenére rendszeresen kap hívásokat más gazdáktól, akik többet szeretnének megtudni a fajtáról, és jelenleg 300 olyan gazda van Észak-Amerikában, aki bejegyzett tulajdonosa az izlandi juhoknak. Végül is, ahogy ő mondja: “Néha az ember csak valami olyasmit szeretne, ami önellátóbb.”

Az ingyenes izlandi pulóver kötésmintáért kattintson ide