A fülzúgás a hang (például csengés, zúgás, zúgás vagy zümmögés) érzékelése külső hangforrás hiányában.

A fülzúgás lehet állandó vagy időszakos, egyenletes vagy lüktető. Érzékelhető az egyik fülben vagy mindkét fülben, vagy a fej közepén. Egyesek még azt is gondolhatják, hogy a zaj külső forrásból jön, és keresik az eredetét, amíg rá nem jönnek, hogy a hang valójában bennük keletkezik!

A tinnitus nagyon gyakori, és minden korcsoportban jelentkezik, mivel az emberek mintegy 30%-a tapasztal tinnitust élete egy bizonyos pontján. Általában a fülzúgás elmúlik, de az emberek 10%-ánál a fülzúgás tartósan fennáll.

Elképzelhető, hogy ismeri azt az élményt, amikor egy éjszakai szórakozás, egy jó zene élvezete után cseng a fülében. Talán soha nem is gondolt rá, mivel a hang általában magától eltűnik. De mi van akkor, ha reggel felébred, és még mindig cseng a füle? És mi lenne, ha a csengés soha nem szűnne meg?

A tinnitus világszerte a felnőtt lakosság 10-15%-át érinti, és jelenleg nem áll rendelkezésre gyógyszeres terápia a piacon. Ennek oka, hogy csak korlátozottan értjük, hogyan alakul ki a fülzúgás, és mi akadályozza meg, hogy elmúljon.

A hallás poklába vezető út: Zenészek és a süketség veszélye

A Leicesteri Egyetemen végzett munkám a jelenlegi tudásbeli hiányosságok pótlására összpontosít — és Dr. Thomas Tagoe, egyik korábbi PhD-hallgatóm, akit az Action on Hearing Loss finanszírozott, izgalmas felfedezéseket tett, amelyeket nemrégiben publikáltak a The Journal of Experimental Neurology című folyóiratban. A felfedezés nem csodaszer a fülzúgás ellen, de feltárja a kialakulásának hátterében álló mechanizmusok egy részét, és utat nyit a lehetséges kezeléshez.

Phantomhangok

A jelek keletkezése és továbbítása az agyban állandó változásoknak van kitéve. A jelek különösen a “plaszticitás” néven ismert folyamat során felerősödhetnek vagy lehangolódhatnak. Amikor a jelek felerősödnek, azt “hosszú távú potenciálásnak” nevezik, egy olyan folyamatnak, amely döntő fontosságú a tanulás és az emlékek tárolásának képességében.

Az, hogy a fülzúgás egy fantomhang, amely a külvilágban nem létezik, de érzékeljük, arra utal, hogy valahol az agyban vannak olyan sejtek, amelyek hamis jelet generálnak egy nem létező hangra adott válaszként. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a hallási jelek a belső fülben lévő csigahártyáról a háti csigamagnak nevezett agyi struktúrába jutnak. Így azt kutatva, hogyan alakul ki a fülzúgás, és mi akadályozza meg, hogy elmúljon, itt kezdtük: a háti cochleáris magban.

A fülzúgás okát új helyre vezetik vissza

A háti cochleáris magban lévő sejtek képesek felerősíteni a jeleket. Thomas korábbi, laboratóriumban kapott eredményei alapján jó okunk volt feltételezni, hogy ez a képesség a hangos hangnak való többszöri kitettség után károsodhat. Ha ez igaz, akkor ez erős bizonyíték lenne arra, hogy a dorzális cochleáris magot hamis jelgenerátorként vonja be, és ezáltal terápiás beavatkozás célpontjává válna.

Azért, hogy ezt teszteljük, egy olyan kutatási programot terveztünk, amely egy állatmodellben fülzúgást idézne elő. Ennek során a hangos hangnak való többszöri kitettség élményét hoztuk létre, teszteltük a jelerősítő kapacitás korlátait, és végül felmértük, hogy ez kulcsfontosságú-e a tinnitusnak nevezett hamis hallási jel generálásában.

A gyanúnk beigazolódott: a hangos hangnak való kitettség megakadályozta, hogy a háti cochleáris mag a bejövő jeleket felerősítse. Ami még ennél is érdekesebb volt, hogy a hangos hangexpozíció felcsavarta a tárcsákat, telítette a jelátvitelt, és nem hagyott több helyet a jel további fokozására. A hangos hangnak való kitettség tehát megváltoztatta az agy plaszticitását, és a dorzális cochleáris magot veszélyeztetett állapotban hagyta.

Mi váltja ki a fülzúgást?

A fülzúgás gyakoribb a halláskárosodásban szenvedőknél, amelyet a cochlea vagy a hallóideg károsodása okoz. A fülzúgás oka lehet a hangos zajnak való kitettség (azonnal egy robbanásból vagy hosszú időn keresztül többszörösen megtapasztalt zaj), a hallóideget károsító gyógyszerek, középfülproblémák (például fertőzések és érdaganatok) és az öregedés következtében fokozatosan kialakuló halláscsökkenés.

A fülzúgás lehet a Meniere-kór tünete is, amely a belső fül egyensúlyi mechanizmusának zavara. Egyes gyógyszerek, mint az aszpirin, bizonyos antibiotikumok, malária elleni gyógyszerek, rákellenes és görcsoldó szerek szintén kiválthatják a fülzúgást vagy ronthatják annak észlelését. A fülzúgás élménye egyesek számára elviselhető, mások számára pedig bosszantó és fájdalmas lehet.

A sötétség a hallás javításának kulcsa

A mi akusztikai túlterheléses modellünkben a fülzúgás egy átmeneti halláscsökkenési időszakot vagy “nehezen halló” élményt idéz elő, amikor az egész világ mintha lehalkította volna a hangerejét. Ebben az időszakban a háti cochleáris mag sejtjei a jelük fokozásával próbálják kompenzálni ezt az alacsony környezeti hangerőt.

Ez a beavatkozás sikeres, de mire az átmeneti halláscsökkenés megszűnik, a jelfokozás “memóriaként” tárolódik a háti cochleáris magban, és ezt az emléket nem könnyű elfelejteni. Ennek a forgatókönyvnek a következménye a fülzúgás, a külső inger hiányában érzékelt hamis jelgenerálás. Röviden, kimutattuk, hogy a fülzúgás a folyamatos fájdalmas tanulás állapota.

Megmutattuk, hogy a fülzúgás egy meghatározott hangfrekvenciánál, a hangos hangexpozíció megtapasztalása után kezdődik. Még jobb, ha megmutattuk, hogy a magas magnéziumtartalmú diéta megakadályozhatja, hogy a háti cochleáris mag a tárcsákat teljesen felfelé fordítsa, és ezt memóriaként rögzítse. Ezzel a beavatkozással meg tudtuk akadályozni a fülzúgás későbbi észlelését.

A következő lépés olyan gyógyszerek azonosítása, amelyekkel megelőzhető a fülzúgás kialakulása, és vissza is fordítható. Most már van egy jó kiindulópontunk, és olyan gyógyszereket keresünk, amelyek képesek megemelni a magnéziumkoncentrációt az agyban, vagy utánozni annak hatását. Amíg azonban ez a munka nem fejeződik be, a jól bevált óvintézkedésekre – a zajterhelés korlátozására vagy a fülvédő viselésére – kell hagyatkoznunk.