1516-ban Jakob Fugger Gazdagnak, egy gazdag kereskedőnek a németországi Augsburgban jótékony ötlete támadt. Egy olyan helyet akart létrehozni a város rászoruló katolikus munkásai számára, ahol adósságmentesen élhetnének együtt, anélkül a stressz nélkül, hogy egy drága helyen, túl alacsony fizetésből próbálnának boldogulni. Azonnal elkezdődött a Fugger által Fuggerei névre keresztelt, Augsburg városán belüli fallal körülvett város építése, ahol mindössze évi egy Rheinischer Guldenért (ma körülbelül 0,88 euró, és az akkori munkásoknak körülbelül egyhavi fizetése) a lakók lakást kaptak, és azt a biztonságot, hogy nem kell küzdeniük a pénzért.
A Fuggerei úgy lett kialakítva, hogy a lehető legjobban kihasználja a tulajdonát. Azonos, vörös tetővel fedett épületek, mind kétszintesek, minden emeleten egy-egy lakással, nyolc egyenes sáv mentén épültek, hét kapuval a falakban. 1523-ra 52 ház épült, és a komplexum folyamatosan bővült további házakkal, egy főtérrel és egy templommal.
A Fuggereiben élésnek azonban feltételei is voltak. Katolikusnak kellett lenni, alacsony jövedelemmel és adósság nélkül, és a társadalom tiszteletreméltó tagjának kellett lenni. Naponta háromszor kellett imádkozni a Fuggerei családért. Este tízre haza kellett érned, amikor a városkapuk bezárultak, különben díjat kellett fizetned a bejutásért. Fugger 1521-ben a városnak adományozta a komplexumot, azzal a kikötéssel, hogy a Fugger család továbbra is birtokolja és működteti azt, és hogy a Fuggerei örökre szól, a bérleti díjak, szabályok és előírások változatlanul maradnak.
Most, közel 500 évvel később a Fuggerei a világ legrégebbi szociális lakóparkja. Rászoruló augsburgi lakosoknak ad otthont, akik még mindig 0,88 eurót fizetnek évente – csakhogy ma már mintegy 150 lakója van minden korosztályból és családi állapotból, 67 épületben és 147 500-700 négyzetméteres lakásban. Az érdeklődő bérlőknek legalább két éve Augsburgban kell élniük ahhoz, hogy lakást igényelhessenek. Ezután a felvett lakóknak továbbra is be kell tartaniuk az 1500-as évekből származó eredeti szabályokat, és naponta három imát (a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát és a Nikaiai hitvallást) kell elmondaniuk Jakob Fuggerért és a Fugger család jelenlegi tulajdonosaiért. Emellett egy részmunkaidős munkát kell végezniük a közösségben. Ilona Barber rezidens, aki öt éve él a Fuggerei házban, a túrafelvételi pultnál dolgozik, de más lehet éjjeliőr vagy kertész.
A rezidensség ezen követelményei megérik, mondja Barber, és nem befolyásolják túlságosan az életét. “Az itt élés nyugalmat adott nekem” – mondja. “Mielőtt idejöttél, nem volt elég pénzed, és meg kellett próbálnod túlélni, hogy kifizesd a lakbért és az életed kiadásait. Itt azonban nyugodt lehetsz. Olyan dolgokat engedhetsz meg magadnak, amiket korábban nem tudtál megvenni. Ez megnyugtató.”
Astrid Gabler, aki a Fugger Alapítvány PR-jával foglalkozik, azt mondja: “A Fuggerei olyan otthon szeretne lenni a lakói számára, ahol mindenki biztonságban érezheti magát. De a Fuggerei több, mint egy olcsó tető a fejünk felett. A lakóknak mindenekelőtt sikeres életet kell élniük a rászorultság ellenére. A lakók nagyon gyakran említik, hogy itt végre megnyugvást találtak a gondjaiktól és problémáiktól. Vannak, akik szélsőséges körülmények között költöznek be a Fuggereihez, összeszedik erejüket, és egy bizonyos idő után ismét kiköltözhetnek.”
A Fuggerei az elmúlt 500 év során számos figyelemre méltó lakója volt. Az egyik ilyen volt a 48 éves Dorothea Braun, aki 1625-ben bekövetkezett korai haláláig élt ott. Braun volt az augsburgi boszorkányüldözés első áldozata. Az Ochsengasse 52. szám alatti kapuház felső szintjén lakott, és ápolónőként dolgozott a Fuggerei gyengélkedőjében. Saját 11 éves lánya vádolta meg boszorkánysággal. Braunt addig kínozták, amíg be nem vallotta. 1625. szeptember 26-án az augsburgi bíróság elítélte, lefejezték és elégették a holttestét.
1681-ben Franz Mozart beköltözött a Mittlere Gasse 14. számú házba. A kőművesnek végül híres leszármazottja lesz – ő Wolfgang Amadeus Mozart zeneszerző dédapja. Franz 1694-ben halt meg a Fuggerei házban. A komplexum jelenlegi leghíresebb lakója egy Hardy nevű bűvész, aki 2016-ban költözött oda. Hardy eredetileg azért kezdett el bűvészkedni, hogy beszédhibáját gyógyítsa, és munkájával hírnévre tett szert – de jövedelme még mindig belefér a Fuggerei követelményeibe.
A mai Fuggerei körbejárása során a látogatók nemcsak a történelmi komplexumot, hanem annak néhány különlegesebb aspektusát is megismerhetik, például a csengőhúzókat. Minden épület nagyjából ugyanúgy néz ki, és az ajtók is egyformák, így a lakók a múltban megpróbáltak rossz lakásba belépni. Ennek eredményeképpen minden egyes lakásajtót kovácsoltvas csengőhúzóval szereltek fel, amelyek mindegyike más-más formájú, így a lakók szó szerint érezhették, hogy a megfelelő ajtónál vannak. A látogatók láthatnak kézi szivattyús kutakat, amelyeket a lakosok az 1700-as évektől kezdve használtak a vízszerzéshez, néhány eredeti gótikus címszámot az 1500-as évekből, egy öntöttvas szökőkutat 1744-ből, egy iskolát, egy kórházat, egy éttermet és sörkertet, valamint egy templomot.
A Fuggerei komplexum három múzeummal rendelkezik. Az egyik egy modelllakás az Ochsengasse 51-ben, amely azt mutatja be, hogyan néz ki ma egy teljesen berendezett lakás. Minden lakásban van egy hálószoba, egy nappali, egy teljes konyha és egy fürdőszoba zuhanyzóval vagy káddal. Az alsó szinten lévő lakásokhoz a hátsó udvaron egy kerti udvarrész tartozik, a felső szinten lévő lakások pedig a padlástér használatát biztosítják. Egy másik múzeum, a hivatalos Fuggerei Museum, a Mittlere Gasse 13/14 alatt található történelmi apartman. Ez az egyetlen eredeti állapotában megőrzött lakás. A háromszobás térben látható faanyagok, egy konyha fatüzelésű kályhával, amely megosztja a fűtést a nappalival, és egy hálószoba található. A Fuggerei Múzeum része egy 2006-os bővítés is, amely a Fugger család és a Fuggerei komplexum történetét tárgyalja. A harmadik múzeum 2008-ban nyílt meg: egy konzervált második világháborús bunker. A Fuggerei falain belül található légvédelmi óvóhelyet a háború alatt építették a lakók számára. A “A Fuggerei a második világháborúban – rombolás és újjáépítés” című kiállítás bemutatja, hogy a háború alatt a Fuggerei mintegy 75 százaléka elpusztult, valamint az azt követő újjáépítési folyamatot.
A Fuggerei fenntartása bonyolult feladat volt a közel 500 éves története során. A komplexum finanszírozása többször is átkerült; kezdetben egy alapítvány kamatjövedelméből finanszírozták, a 18. század óta pedig az erdészeti beruházások biztosítják a pénzt a fenntartásra és a működtetésre. A Fugger család, amely Jakob óta immár a 19. generációban van jelen, még mindig felelős a Jakob által 1520-ban, a Fuggerei megnyitásakor létrehozott alapítvány és bizalom fenntartásáért. A felvételi feltételeket és szabályokat folyamatosan az idő egyedi körülményeihez igazították – most például a lakóknak részmunkaidős munkát kell vállalniuk a komplexumban, és nem kell díjat fizetniük azért, ha este 10 óra után jönnek be, ráadásul van egy adminisztrációs csapat, amelynek gondoskodnia kell az aktuális üzleti és lakhatási igényekről, beleértve a szociális nevelési tanácsadást is. Gabler szerint a rugalmasság, az elkötelezettség és a lakókra vonatkozó továbbra is szigorú szabályok tartják a komplexum sikerét.
“A Fuggerei egyedülálló a világon” – mondja Gabler. “Egy látogatás lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk egy különleges közösségbe és annak értékeibe. Ez egy fontos része Augsburg és a Fugger család történelmének, és a Fuggerei megmutatja a fejlődésüket. Sőt, látogatóink megtapasztalhatják a békét és a spiritualitást.”