A mézet már a kőkorszak óta keresik táplálkozási és gyógyászati értéke miatt. Az ősemberek az idők kezdetétől fogva keményen dolgoztak azon, hogy vadon élő méhcsaládokat vadásszanak le, és megfosztották őket ettől a természetes édesítőszertől, így a méz a paleolit táplálkozás egyik értékes alapanyaga lett.

Itt van minden, amit a méz paleolit táplálkozásba való beépítéséről tudni kell.

A méz rövid története

A mézet már az ókori egyiptomi piramisok építése óta őrzik, és a régészek döbbenten fedezték fel, hogy az élelmiszer örökké eltartható. A méhészek már Kr. e. 2500-ban is kinyerték a mézet a kaptárakból Egyiptomban, legalábbis erre utalnak a barlangrajzok. Az ősi fáraók sírjaiban is találtak mézzel teli edényeket, amelyeket a túlvilágra vittek, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a méz valóban értékes volt a különböző embercsoportok számára a történelem során.

A diéta előnyei

A méz koleszterinszabályozó anyag, mivel képes csökkenteni a rossz koleszterinszintet, és egyetlen kis adaggal emelni az egészséges szintet. Ezenkívül a természetes energiaforrásként használt méz rendkívül előnyös a diéta szempontjából; a test üzemanyagát a májban lévő glikogénen keresztül nyerheti, és ez értékes, amikor felébred, hogy elkezdje a kora reggeli edzést. A mézet tulajdonképpen a legjobb szénhidrátnak tartják, amit bármilyen fizikai tevékenység megkezdése előtt, a nap bármely szakában fogyasszon.

Paleo étrendben takarékosan fogyasszon mézet

Noha a méz a természetben is előfordul, és számos egészségügyi előnnyel jár, a paleo étrendben takarékosan kell használni. A természetes méz tisztességes mennyiségű fruktózt tartalmaz, amely csak a májunkban metabolizálódik, ugyanúgy, ahogy az alkohol feldolgozása is. Ennek a természetes édesítőszernek a túlzott fogyasztása nyomást gyakorolhat a májadra, amelynek még keményebben kell dolgoznia, hogy felszívódjon a szervezetedben. Ez inzulinrezisztenciához, májbetegséghez, elhízáshoz és cukorbetegséghez vezethet.