FIGYELMEZTETÉSEK

Az ÓVALLÁSOK szakasz részeként szerepel.

FIGYELMEZTETÉSEK

Hypothalamus-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely szuppressziója

A helyi kortikoszteroidok szisztémás hatásai közé tartozhatnaka visszafordíthatatlan HPA tengely szuppresszió, a Cushing-szindróma megnyilvánulásai,a hiperglikémia és a glükozuria.

Pediatriai alanyokon végzett vizsgálatok a Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) alkalmazása után reverzibilis HPA tengely szuppressziót mutattak ki . A gyermekbetegek a nagyobb bőrfelület-testtömeg arányuk miatt a felnőtteknél fogékonyabbak lehetnek a Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) ekvivalens dózisainak szisztémás toxicitására .

A nagy felületen vagy elzáródás alatt álló területeken helyi kortikoszteroidot alkalmazó betegeknél a HPA tengely időszakos értékelését kell fontolóra venni. Ezt kozintropin (ACTH1-24)-stimulációs teszt (CST) alkalmazásával lehet elvégezni.

Ha a HPA tengely szuppresszióját észlelik, az alkalmazás gyakoriságát csökkenteni kell, vagy a gyógyszert vissza kell vonni, vagy egy kevésbé hatásos kortikoszteroidot kell helyettesíteni. A glükokortikoszteroid-hiány jelei és tünetei jelentkezhetnek, ami kiegészítő szisztémás kortikoszteroidok alkalmazását teszi szükségessé.

Kísérő bőrfertőzések

Ha bőrfertőzések vannak jelen vagy alakulnak ki, megfelelő gombaölő, antibakteriális vagy vírusellenes szert kell alkalmazni. Ha nem jelentkezik azonnal kedvező reakció, a Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) alkalmazását fel kell függeszteni, amíg a fertőzést megfelelően nem kontrollálják.

Bőrirritáció

A Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) helyi bőrreakciókat okozhat.

Ha irritáció alakul ki, a Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) alkalmazását abba kell hagyni és megfelelő terápiát kell alkalmazni. Az allergiás kontakt dermatitist kortikoszteroidokkal általában a gyógyulás elmaradásának megfigyelésével diagnosztizálják, nem pedig a klinikai súlyosbodás észlelésével. Az ilyen megfigyelést megfelelő tapaszvizsgálattal kell alátámasztani.

Nonklinikai toxikológia

Karcinogenezis, mutagenezis, a termékenység károsodása

Nem végeztek vizsgálatokat a Locoid Lipocream fotokokrossz vagy bőrkarcinogén potenciáljának meghatározására.

A hidrokortizon-butirát két in vitro genotoxicitási teszt (Ames-teszt és L5178Y/TK+ egér limfóma teszt) és egy in vivo genotoxicitási teszt (egér mikronukleusz teszt) eredményei alapján nem mutatott mutagén vagy klasztogén potenciált.

A hím és nőstény patkányokon végzett termékenységi és általános szaporodási teljesítményt vizsgáló vizsgálat során nem figyeltek meg a termékenység károsodására vagy a párzási teljesítményre gyakorolt hatásra utaló jeleket, legfeljebb 1,8 mg/kg/nap (0,7x MTHD) szubkután dózisban. Az anyai állatokra gyakorolt enyhe hatások, mint például a táplálékfogyasztás csökkenése és a testtömeg-gyarapodás későbbi csökkenése, 0,6 mg/kg/nap (0,2X MTHD) dózisoknál jelentkeztek.

Használat speciális populációkban

Várandósság

C. terhességi kategória: Terhes nőkön nincsenek megfelelő és jól ellenőrzött vizsgálatok. Ezért a Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a potenciális előny igazolja a magzatra jelentkező potenciális kockázatot. A kortikoszteroidok laboratóriumi állatokban teratogénnek bizonyultak, ha szisztémásan, viszonylag alacsony dózisban adták be őket. Egyes kortikoszteroidokról kimutatták, hogy teratogén hatásúak a laboratóriumi állatok bőrön történő alkalmazása után.

Megjegyzés: Az emberi expozíció állati többszörösére vonatkozó számítások ebben a címkében a testfelület összehasonlításán alapulnak egy felnőtt (pl., mg/m²/nap dózis-összehasonlítások), feltételezve a hidrokortizon-butirát krém maximális helyi emberi dózisának (MTHD) 100%-os emberi perkután felszívódását (25 g).

Szisztémás embrió- és magzati fejlődési vizsgálatokat végeztek patkányokon és nyulakon. Vemhes nőstény patkányoknak 0,6, 1,8 és 5,4 mg/kg/nap hidrokortizon-butirát szubkután dózisokat adtak a 6-17. vemhességi napon. Az anyai toxicitás jelenlétében az 5,4 mg/kg/nap (2X MTHD) adagolásnál észlelt magzati hatások közé tartozott a csontosodási eltérések és a csontozatlan sternebra fokozott előfordulása. Az 5,4 mg/kg/nap és 1,8 mg/kg/nap (2X MTHD, illetve 0,7X MTHD) dózisoknál nem észleltek kezeléssel összefüggő hatást az embriómagzati toxicitásra vagy teratogenitásra.

0,1, 0,2 és 0,3 mg/kg/nap hidrokortizon-butirát szubkután dózisokat adtak vemhes nőstény nyulaknak a 7-20. vemhességi napon. Az abortusz megnövekedett előfordulását észlelték 0,3 mg/ttkg/nap (0,2X MTHD) esetén. Anyai toxicitás hiányában a magzati testtömeg dózisfüggő csökkenését észlelték 0,1 mg/kg/nap (0,1XMTHD) dózisoknál. Az embyrofetális toxicitás további mutatói (az alom méretének csökkenése, az életképes magzatok számának csökkenése, a beültetés utáni veszteség növekedése) 0,2 mg/kg/nap (0,2X MTHD) dózisoknál jelentkeztek. A vizsgálatban észlelt további magzati hatások közé tartozott a késleltetett csontosodás, amelyet 0,1 mg/kg/nap dózisnál észleltek, valamint a magzati rendellenességek (elsősorban csontrendszeri rendellenességek) megnövekedett előfordulása, amelyet 0,2 mg/kg/nap dózisnál észleltek. Ebben a vizsgálatban nem állapították meg azt a dózist, amelynél az embriofetális toxicitásra vagy teratogenitásra vonatkozóan nem figyeltek meg kezeléssel összefüggő hatásokat.

Kiegészítő szisztémás embriofetális fejlődési vizsgálatokat végeztek patkányokon és egereken. Vemhes nőstény patkányoknak 0,1 és 9 mg/kg/nap hidrokortizon-butirát szubkután dózisokat adtak a 9-15. vemhességi napon. Az anyai toxicitás jelenlétében 9 mg/kg/nap (3XMTHD) dózis esetén a magzati halálozás és a magzati reszorpció növekedését, valamint a farokcsigolyák csontosodásának számának növekedését észlelték. 0,1 mg/kg/nap (0,1X MTHD) adagban nem észleltek kezeléssel összefüggő hatást az embriómagzati toxicitásra vagy teratogenitásra.

0,2 és 1 mg/kg/nap hidrokortizonbutirát szubkután dózisát adták vemhes nőstény egereknek a 7-13. vemhességi napon. Anyai toxicitás hiányában 1 mg/kg/nap (0,2XMTHD) dózis mellett a nyaki bordák megnövekedett számát és egy magzatnál bütykös lábakat észleltek. Az 1 és 0,2 mg/kg/nap (0,2X MTHD, illetve 0,1XMTHD) dózisoknál nem észleltek kezeléssel összefüggő hatásokat az embriofetális toxicitásra vagy teratogenitásra.

A hidrokortizon-butirát krémmel nem végeztek helyi embriofetális fejlődési vizsgálatokat. Helyileg alkalmazott embrionális magzati fejlődési vizsgálatokat végeztek azonban patkányokon és nyulakon hidrokortizon-butirát kenőcskészítménnyel. Az 1%-os és 10%-os hidrokortizon-butirát kenőcs helyi adagjait vemhes nőstény patkányoknak a 6-15. vemhességi napon, illetve vemhes nőstény nyulaknak a 6-18. vemhességi napon adták be. A magzati reszorpciók dózisfüggő növekedését észlelték nyulaknál (0,2-2X MTHD), patkányoknál pedig 10%-os hidrokortizon-butirát kenőcs dózisnál (80X MTHD) jelentkezett magzati reszorpció. Patkányoknál az 1%-os hidrokortizon-butirát kenőcs dózisnál (8 MTHD) nem észleltek kezeléssel összefüggő hatást az embyrofetális toxicitásra. Ebben a vizsgálatban nem állapították meg azt a dózist, amelynél a hidrokortizon-butirát kenőcs helyileg történő alkalmazása után a kezeléssel nem összefüggő hatásokat észleltek az embriómagzati toxicitásra nyulakban. A kezeléssel összefüggő teratogenitásra gyakorolt hatást nem észleltek 10%-os hidrokortizon-butirát kenőcs dózisban patkányokon vagy nyulakon (80X MTHD és 2X MTHD, illetve).

Patkányokon végeztek peri- és posztnatális fejlődési vizsgálatot. Vemhes nőstény patkányoknak 0,6, 1,8 és 5,4 mg/kg/nap hidrokortizon-butirát szubkután adagokat adtak a 6. vemhességi naptól a 20. szoptatási napig. Az anyai toxicitás jelenlétében dózisfüggő magzati súlycsökkenést észleltek 1,8 mg/kg/nap (0,7X MTHD) dózisoknál. A kezeléssel összefüggő magzati toxicitásra gyakorolt hatást nem észleltek 0,6 mg/kg/nap (0,2X MTHD) adagolásnál. Az ivarérés késleltetését 5,4 mg/kg/nap (2X MTHD) mellett észlelték. Nem észleltek kezeléssel összefüggő hatást a nemi érésre 1,8 mg/kg/nap mellett. Nem észleltek a kezeléssel összefüggő hatást a viselkedés fejlődésére vagy a későbbi reprodukciós teljesítményre 5,4 mg/kg/nap mellett.

Szoptató anyák

A szisztémásan alkalmazott kortikoszteroidok megjelennek az emberi tejben, és elnyomhatják a növekedést, zavarhatják az endogén kortikoszteroidtermelést, vagy egyéb nemkívánatos hatásokat okozhatnak. Nem ismert, hogy a kortikoszteroidok helyi alkalmazása elegendő szisztémás felszívódást eredményezhet-e ahhoz, hogy kimutatható mennyiségek jelenjenek meg az emberi tejben. Mivel sok gyógyszer kiválasztódik az emberi tejbe, óvatosságra int, ha a Locoid Lipocream-et (hidrokortizon-butirát) szoptatós nőnek adják.

GYermekeknél történő alkalmazás

A biztonságosság és a hatékonyság 3 hónaposnál fiatalabb gyermekbetegeknél nem bizonyított.

A nagyobb bőrfelület-testtömeg arány miatt a gyermekbetegeknél a felnőtteknél nagyobb a HPA tengely szuppressziójának kockázata, amikor helyi kortikoszteroidokkal kezelik őket. Ezért náluk a kezelés megvonása után nagyobb a glükokortikoszteroid-elégtelenség és a kezelés alatt a Cushing-szindróma kockázata is.

A Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) napi háromszori, legfeljebb 4 héten át alkalmazott, a testfelület legalább 25%-át érintő mérsékelt vagy súlyos atópiás dermatitiszben szenvedő 86 (5 hónap és 18 év közötti) gyermekkorú személyt két külön vizsgálatban vizsgálták a HPA-tengely szuppresszióját. A betegség súlyossága (közepesen súlyos vagy súlyos atópiás dermatitisz) és az adagolási rend (naponta háromszor) ezekben a HPA tengelyre vonatkozó vizsgálatokban különbözött attól a vizsgálati populációtól (enyhe vagy közepesen súlyos atópiás dermatitisz) és az adagolási rendtől (naponta kétszer), amelyre a Locoid Lipocream (hidrokortizon-butirát) ebben a populációban javallott. A 82 értékelhető alany közül ötnél (6,1%) mutatkozott szuppresszió, ahol a HPA tengely szuppresszió meghatározásának kritériuma a 18 mikrogramm per deciliter alatti vagy azzal egyenlő szérum kortizolszint volt a kozintropinstimulációt követően. A szupprimált alanyok életkora 5 hónap és 16 év között volt, és a felvételi időpontban a BSA 25-95%-a volt érintett. Ezek az alanyok nem mutattak semmilyen klinikai tünetet vagy tünetet a HPA-axisszupresszió bizonyítéka ellenére. Az első kontrollvizsgálaton, körülbelül egy hónappal a kezelés befejezése után, a kozintropin-stimuláció eredményei egy alany kivételével minden alany esetében visszaálltak a normális szintre. Ez utóbbi alany a kezelést követő 65 napra helyreállította a mellékveseműködést.

Cushing-szindrómáról, lineáris növekedési elmaradásról, késleltetett súlygyarapodásról és intrakraniális hipertóniáról is beszámoltak helyi kortikoszteroidokban részesülő gyermekbetegeknél. A mellékvesekéreg-szuppresszió megnyilvánulásai a gyermekbetegeknél az alacsony plazma kortizolszintek és az ACTH-stimulációra adott válasz hiánya. Az intrakraniális hipertónia megnyilvánulásai közé tartoznak a kidudorodó fontanellák, a fejfájás és a kétoldali papillödéma.

Geriátriai alkalmazás