Lisztharmat, a növények betegsége, különösen a hűvös, nedves régiókban, amelyet az Oomycota törzs több gombaszerű organizmusa okoz. A lisztharmat fehér, szürke, kékes vagy ibolyaszínű lisztharmatfoltok nedves időben főként a levelek alján alakulnak ki. A levél felső felületén a fakózöldtől a sárgáig vagy barnáig terjedő halványzöld vagy barna területek alakulnak ki, szemben a lisztharmattal. A fertőzött levelek gyakran elhervadnak, elszáradnak és korán elhalnak. A szárak, virágok és termések néha fertőzöttek. A magoncok elhervadhatnak és összeeshetnek. Kertészeti növények, bokros gyümölcsök, zöldségek, valamint bizonyos fák, cserjék, szántóföldi növények és gyomok fogékonyak. A lisztharmatot általában a Sclerospora oomyceta nemzetség tagjai okozzák, de más kórokozók közé tartoznak a Bremia, Peronospora, Phytophthora, Plasmopara és Pseudoperonospora fajok is.

A lisztharmat elkerülhető az egynyári virágok és zöldségek rotációjával, valamint a túlöntözés, a túlzsúfoltság és a rossz vízelvezetésű talaj kerülésével. További elkerülési intézkedések az ellenálló fajták termesztése, a betegségtől mentes vetőmagok vetése, a beteg részek és növényi hulladékok eltávolítása, a gyomok irtása és a talaj kiegyensúlyozott termékenységének fenntartása. A réz vagy a maneb vagy a zineb fungicidek valamelyikének alkalmazása sok lisztharmat ellen hatásos, de figyelembe kell venni a zöldségeken visszamaradó mennyiséget.