Bevezetés

A Diprotodontia rend a erszényesek legnagyobb rendje. Ez a rend 11 családot és több mint 110 fajt képvisel, köztük kengurukat, wallabikat, oposszumokat, koalákat, siklókat és wombatokat. Ez a rend méretét és élőhelyét tekintve nagyon változatos.

osztályozás

királyság

állatvilág

törzs

kordata

altörzs

Vertebrata

osztály

mammalia

.

Rend

Diprotodontia

Családok

• Acrobatidae (tollfarkú siklók)
• Burramyidae (törpeposzmók)
• Hypsiprymnodontidae (patkánypókok)
• Hypsiprymnodontidae (patkánypók-kenguruk)
• Macropodidae (kenguruk, wallabik)
• Petauridae (csuklós szárnyas siklók)
• Phalangeridae (oposszumok)
• Phascolarctidae (koalák)
• Potoroidae (patkánykenguruk)
• Pseudocheiridae (gyűrűsfarkúak, siklók)
• Tarsipedidae (mézes oposszumok)
• Vombatidae (wombatok)

Meghatározó jellemzők

A Diprotodontia rend tagjai első pillantásra nagyon különböznek egymástól. Az oposszum például nagyon másképp néz ki, mint a kenguru. A koala nagyon másképp néz ki, mint a sikló. Azonban mindezeknek a nagyon különböző állatoknak van két közös központi jellemzője, amelyek meghatározzák a diprotodontákat.

Amint azt a diprotodonták elnevezésből már sejthettük, az egyik meghatározó jellemző ezeknek az állatoknak a fogaihoz kapcsolódik. A Diprotodontia minden tagja nagy metszőfogpárral rendelkezik az alsó állkapcson. A legtöbb diprotodontának 3 pár metszőfoga van a felső állkapocsban, és néhányuknak van egy második pár kis metszőfoga az alsó állkapocsban. A diprotodontáknak nincsenek szemfogaik, helyette üres helyük van ott, ahol ezeknek a fogaknak kellene lenniük. Ez az egyedi fogazati mintázat az állatok táplálkozásával magyarázható. A diprotodonták növényevők, így az éles elülső fogakat az elfogyasztandó fű- és levéldarabok feldarabolására használják. A szemfogak hiánya egyszerűen azért van, mert nincs szükségük ezekre a fogakra. A szemfogakat általában a hús tépésére használják, így az ilyen típusú fogaknak a növényevőknél nincs hasznuk.

A második meghatározó jellemző a hátsó végtagok szindaktíliának nevezett állapota. A szindaktilia “összenőtt ujjakat” jelent, és az embernél a szövettanilag összenőtt vagy összenőtt ujjak orvosi megnevezése. A diprotodontáknál a lábak második és harmadik ujja a karom kivételével teljesen összenőtt.

Habitat

A kétéltűek csak Ausztráliában, Új-Zélandon, Új-Guineában és a környező szigeteken őshonosak. A legkülönbözőbb szárazföldi élőhelyeken találhatók meg, amelyek nagymértékben különböznek egymástól. A füves területektől kezdve az erdőkön át egészen a hegyekig, ahol az év nagy részében havazik. E rend számos tagja a sajátos élőhelyükhöz alkalmazkodva fejlődött ki. Jó példa erre a siklóernyősök extra bőrlebenyei. A siklók általában erősen erdős területeken élnek, és ezek a bőrlebenyek vitorlaként működnek, lehetővé téve számukra a fáról fára való “siklást”. Ez sokkal kevesebb energiát használ fel, mintha ugrálnának vagy másznának fel a fákra. Az ilyen típusú alkalmazkodás másik érdekes példája az oposszumoknál megfigyelhető előrehúzható farok. Ez a farok lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén lógjanak a fákról.

Táplálkozás

A kétéltűek főként növényevő étrendet követnek, bár egyes fajokról ismert, hogy étrendjük kiegészítéseként rovarokat is fogyasztanak. Egyes diprotodonták érdekes alkalmazkodási módokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy olyan levelekből és lombokból álló étrenddel is boldoguljanak, amelyek nagyon kevés tápértéket biztosítanak. Egyes fajok hosszabb emésztőrendszert fejlesztettek ki, hogy a levelekből a lehető legtöbb tápanyagot tudják felszívni. Más diprotodonták olyan szokásokat fejlesztettek ki, amelyek csökkentik a szükséges energiamennyiséget. A koala például a nap több mint 80%-ában alszik, hogy energiát takarítson meg.

Szaporodás és életciklus

A diprotodonták és az összes erszényes állat talán legismertebb jellemzője a többi emlőshöz képest egyedülálló szaporodásuk. Az erszényesek fejlődésének modelljeként tekintsük a kengurut. Az erszényesek vemhességi ideje nagyon rövid, jellemzően 28 és 35 nap közötti. Ekkor az utód mindössze néhány centiméter hosszú, és teljesen vak, de még képes az anya erszényéhez kúszni. Az anya nem sokat tesz azért, hogy segítse a kicsinyét az erszényhez jutni, kivéve, hogy a nőstény kengurukat néha megfigyelik, amint felnyalják az utat, amelyet a kicsiny követni fog. Ez azonban nem azért történik, hogy a kicsinyeket irányítsa, ahogyan azt gondolnánk, hanem azért, hogy a kicsinyek ne száradjanak ki teljesen, mielőtt elérnék az erszényt.

Amikor az utód végül eléri a célját, az anya egyik cicájához tapad, ahol körülbelül 70 napig marad, és nem tud elszabadulni. A 70 nap elteltével az ivadék önként elengedheti magát, és újra a mellbimbóhoz csatolódhat. Az erszényben töltött 100 nap elteltével a fejlődő jojó elkezd mozogni, és a 130. nap körül már ki tudja nyitni a szemét. Amíg a fejlődő utód az erszényben van, az anya gondoskodik róla, rendszeresen megtisztítja az erszényt és megnyalja a kölyköt. A feltételezések szerint az anya nyalogatása serkenti a kölyök bőrén keresztül történő salakanyag-kiválasztást. Az anya lenyalja ezt a salakanyagot az ivadékról, ami tulajdonképpen az anya által a tejfejlődésbe fektetett víz körülbelül egyharmadát hasznosítja újra.

Az erszényben töltött 4-5 hónap után előbújik a kölyök feje. Azonban csak 6 hónapos korában merészkedik ki először teljesen az anyja erszényéből. Körülbelül 8 hónapos koráig a fiatal jojó az anyja erszényét használja melegség és táplálkozás céljából, amíg az anya meg nem akadályozza, hogy a jojó bejusson az erszényébe, és össze nem zárja azt, amikor az megpróbál bejutni. A joey még további 4 hónapig, körülbelül 1 éves koráig szoptatja az anyjától.

A fiatal kenguru körülbelül 2 éves korában éri el az ivarérettséget, és akár 20 évig is élhet.

Az erszényesek szaporodási anatómiájukban is különböznek a placentáris emlősöktől. Mind a hímek, mind a nőstények ivarszervei elágazóak. A nőstényeknek két oldalsó vaginájuk van, amelyek a spermiumok felfelé szállítására szolgálnak, de nem arra, hogy a kicsinyeket lefelé szállítsák. A szülés egy pszeudo-vaginális csatornán keresztül történik, amely rövidített útként szolgál a külvilág felé. Ez a csatorna minden egyes szüléskor megnyílik és bezáródik. A hímek kétágú pénisszel rendelkeznek, amely illeszkedik a nőstények páros vagináihoz.