Szerkesztői megjegyzés: Az Amerikai Építészek Intézete (American Institute of Architects) 2020. február 4-én délután közleményt adott ki erre a cikkre reagálva. Az oldal alján olvasható.

Míg az országot az elnök elleni vádemelési per kötötte le, egy washingtoni pletyka csendesen pezsgett egy lehetséges végrehajtási rendeletről, amely, ha megvalósul, mélyen befolyásolná a szövetségi építészet jövőjét.

A RECORD birtokába jutott a rendelet látszólag előzetes tervezetének, amelynek értelmében a Fehér Ház előírná a szövetségi építészet 1962-ben kiadott Irányadó alapelveinek átírását, hogy az új és korszerűsített szövetségi épületek esetében “a klasszikus építészeti stílus legyen az előnyben részesített és alapértelmezett stílus”. A “A szövetségi épületek újra széppé tétele” címet viselő rendelettervezet azzal érvel, hogy az alapító atyák a “demokratikus Athén” és a “köztársasági Róma” klasszikus modelljét választották a főváros korai épületeihez, mert ez a stílus szimbolizálta az új nemzet “önkormányzati eszményeit” (persze arról nem is beszélve, hogy ez volt az uralkodó stílus a korban).

A tervezet elítéli a General Service Administration (GSA) Design Excellence Program keretében megvalósuló építészet minőségét, mivel az nem képes “nemzeti értékeinket újra integrálni a szövetségi épületekbe”, amelyeket túl gyakran “a brutalizmus és a dekonstruktivizmus befolyásolt”. A dokumentumtervezet külön említi a San Franciscó-i U.S. Federal Buildinget (2007, a Morphosis tervezője), a texasi Austinban található U.S. Courthouse-t (2012, a Mack Scogin Merrill Elam Architects tervezője), valamint a Wilkie D. Ferguson, Jr. U.S. Courthouse Miami-ban (2007, Arquitectonica tervezte), mert “kevés esztétikai vonzerővel bír.”

A Fehér Ház nem válaszolt a végrehajtási utasítással kapcsolatos megkeresésre.

Most, a múlt héten lemondott posztjáról a GSA főépítésze és a Design Excellence Program igazgatója, David Insinga.

A néhai Daniel Patrick Moynihan szenátor által írt eredeti vezérelvek azt írták elő, hogy a szövetségi építészetnek “vizuális tanúságot kell tennie az amerikai kormányzat méltóságáról, vállalkozásáról, lendületéről és stabilitásáról”. A dokumentumtervezet ugyanezeket a szavakat használja – méltóság, vállalkozó szellem, lendület és stabilitás -, miközben kijelenti, hogy a brutalista és dekonstruktivista stílusok “nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, és nem használhatók.”

Most Moynihan vezérelvei azt is előírják, hogy “kerülni kell a hivatalos stílust”, és hogy az új épületeknek tükrözniük kell a korukat. “A tervezésnek az építész szakmától a kormányzat felé kell áramlania, és nem fordítva” – áll az irányelvekben. “A kormánynak hajlandónak kell lennie némi többletköltséget fizetni a szövetségi épületek tervezésének túlzott uniformizálásának elkerülése érdekében.”

Az ezen elvek radikális felforgatásának mechanizmusa, a klasszikus és hagyományos regionális építészet előmozdítása érdekében (a spanyol gyarmati stílus például olyan helyeken lenne megengedett, mint Florida), egy elnöki bizottság lenne a szövetségi építészet újraszépítéséért. Tagjai közé tartozna a GSA Középületügyi Szolgálatának biztosa és az Egyesült Államok Szépművészeti Bizottságának legalább egy, az elnök által kijelölt tagja. Ez a bizottság, amely az ország fővárosának nagy részében jóváhagyja az építészetet és a formatervezést, hét szakértőből áll, akiket az elnök nevez ki négyéves időtartamra.

Trump elnök első kinevezése 2018 novemberében Justin Shubow, a klasszikus építészet előmozdításával foglalkozó National Civic Art Society elnöke volt. Honlapja azt állítja, hogy “a kortárs építészet nagyjából kudarc”, és a szervezet küldetésének tekinti, hogy “segítsen az építészetnek visszatérni a modernizmus előtti gyökereihez”. A dokumentumtervezet nyelvezete nagyrészt megegyezik Shubow szervezetének weboldalával, és nagymértékben merít a City Journalban tavaly nyáron megjelent Catesby Leigh “Miért van szüksége Amerikának klasszikus építészetre” című cikkéből. Leigh a National Civic Art Society 2018-2019-es kutatási ösztöndíjasaként szerepel a listán.

Shubow a Frank Gehry által tervezett washingtoni Eisenhower-emlékmű (amelyet végül idén májusban nyitnak meg) elleni kitartó ellenállásáról vált ismertté. Trump elnök két legutóbbi, tavaly decemberben kinevezett tagja a Képzőművészeti Bizottságnak James C. McCrery II, AIA, a National Civic Art Society alapítója és vezetőségi tagja, valamint az Indiana állambeli Duncan G. Stroik, AIA építész, akinek munkáit “a klasszikus építészet időtlensége és a hagyományos városok humanizmusa inspirálja” – olvasható a bizottság honlapján. A Bizottság négy másik tagjának megbízatása jövő decemberben jár le.

Ingatlanfejlesztőként Trump építészeti ízlése a modernizmus üveg és acél, bár gyakran csillogó stílusban – az 1983-as New York-i Trump-toronytól kezdve, amelyet a néhai Der Scutt tervezett a Poor, Swanke, Hayden & Connell-től, a 2009-es chicagói Trump International Hotel and Towerig, amelyet az akkor a SOM-nál dolgozó Adrian Smith tervezett. Amikor Trump az 1990-es években megvásárolta a New York-i Columbus Circle-en lévő Gulf and Western épületét, Philip Johnsont és Costas Kondylist bízta meg, hogy a homlokzatát bronzszínű üveggel nyúzzák újra, ami arra késztette a néhai Herbert Muschamp kritikust, hogy kijelentse, ez egy nemzetközi stílusú felhőkarcoló, amelyet aranylamé partiruhába öltöztettek.

Megy-e egyáltalán a klasszikus formanyelv bevezetéséről szóló végrehajtási utasítás az új szövetségi építészetben? A Fehér Háznak bizonyára van fontosabb dolga is. De ha ez megtörténik, akár csendben, akár másképp, a hatása óriási lenne.

Az Amerikai Építészek Intézete (AIA) a következő nyilatkozatot adta ki erre a történetre reagálva:

“Az AIA határozottan ellenzi a szövetségi építészetre vonatkozó egységes stílusrendeleteket. Az építészetet az adott közösségekhez kell tervezni, amelyeket szolgál, tükrözve gazdag nemzetünk változatos helyeit, gondolkodását, kultúráját és éghajlatát. Az építészek elkötelezettek amellett, hogy tisztelegjenek a múltunk előtt, valamint tükrözzék a jövőbeli fejlődésünket, védve a gondolat és a véleménynyilvánítás szabadságát, amely a demokráciához elengedhetetlenül szükséges.”