Kit érdekel az angolnafű?

Egy kis víz alatti növényhez képest az angolnafű rengeteg jót tesz. Ezek a víz alatti rétek lehorgonyozzák az iszapot és az iszapot a fenékhez, tisztán tartva a környező vizeket. Ez azt jelenti, hogy a vízi élővilág egész sora virágozhat ott. A vízben lévő túl sok tápanyag és más, ember által okozott problémák azonban az utóbbi időben az angolnafű-ágyások méretének csökkenését okozták.

Ebben az Untamed Science videóban Jonas meglátogatja Dr. Eduardo Infantest a svédországi Göteborgi Egyetemről. Együtt veszik szemügyre a vízi növényeket fenyegető veszélyeket és a Zostera marina, azaz az angolnafű megmentésére tett helyreállítási erőfeszítéseket.

Az angolnafű: Mi ez, hogyan működik, és miért van szükségünk rá.

A zápfű, amelyet néha szubaquatic vegetation (SAV) néven is emlegetnek, körülbelül negyed hüvelyk (.63 cm) széles és akár három láb (91 cm) hosszú is lehet. Olyan vízben nő, amely 1 métertől 3 méterig terjedő mélységű lehet. Az angolnafű mindig víz alatt van, és gyökerei, az úgynevezett rizómák rögzítik a növényt a fenékhez. Sok szárazföldi fűhöz hasonlóan az angolnafű is úgy szaporodik, hogy tavasszal és nyáron több száz magot termel, amelyek az áramlással sodródnak, majd fokozatosan a fenékre kerülnek.

Amint a szárazföldön a fák és a bokrok megakadályozzák a talaj erodálódását, a rizómák a víz alatt az iszapot és az iszapot tartják meg. “Ha nem lenne parlagfű, akkor valóban elveszítenénk a víz tisztaságát, mert több iszap lenne a vízben” – mondta Dr. Infantes. “Az angolnafű eredetileg a szárazföldről származik, és a tengeri ökoszisztémában telepedett meg.”

Az angolnafű-ágyások számos szerepet játszanak a vízi ökoszisztémában. Egyes állatok számára az ágyások táplálékforrást jelentenek. Mások számára a sűrű növényzet biztonságos búvóhelyet képez az újonnan kikelt élőlények számára, víz alatti gyerekszobaként működve. A lepényhalak, a kagylók és a rákok mind használják az angolnafüvet életük egy bizonyos pontján. A parlagfű-ágyak nélkül ez a tengeri élet csökkenne, vagy akár el is tűnne.

Trouble in Paradise: Nem te vagy az oka, hanem én.

Sajnos az angolnafű-ágyakat világszerte veszély fenyegeti. A Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Szövetség (NOAA) szerint az amerikai torkolatok és part menti vizek 65%-a károsodott, és ezek a veszélyek többféle forrásból származnak: a hajócsavarok ledarálhatják a feneket; a kagylók kotrása fogazott gereblyéket használ, és felszaggatja az ágyásokat. A legnagyobb veszélyt azonban az eutrofizációnak nevezett folyamat jelenti.

Az eutrofizációt számos tevékenység okozza, de a legnagyobb mértékben a vízbe kerülő túlzott mennyiségű foszfor és nitrogén járul hozzá. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése foszfort termel a légkörben, amely végül a vízrendszerekbe kerül. Emellett a műtrágyát használó vízparti gazdaságok és házak is hozzájárulnak a nitrogénszint emelkedéséhez, amikor az eső a felesleges műtrágyát a part menti vizekbe mossa.

Azok a műtrágyák, amelyek a szárazföldön a növények növekedését ösztönzik, a vízben az algák növekedésével is pusztítást végezhetnek. Sűrű algaszőnyegek, úgynevezett algavirágzások alakulhatnak ki, amelyek megakadályozzák, hogy a létfontosságú napfény elérje az angolnafű-ágyakat. Amint az algák elterjednek, elkezdenek elpusztulni. Az algák bomlása felemészti a vízben lévő oxigén nagy részét, ha nem az egészet, és egy hipoxiának nevezett holt zónát hoz létre. Ekkor a parlagfű-ágy elpusztul, és vele együtt az ott élő vízi élővilág is. Ráadásul az iszap, amelyet a rizómák már nem tartanak a helyén, lebegni kezd a vízben, ami megnehezíti az angolnafű újratelepülését.

ANOAA szerint az eutrofizáció az óceánok elsavasodását is okozhatja. Ez azt jelenti, hogy a halak és kagylók növekedése lelassul, ami csökkenti a kereskedelmi és szabadidős halászat fogásait.

Hope on the Horizon

Míg a parlagfű-ágy pusztulásának problémája aggasztó, erőfeszítéseket tesznek a vízbe jutó tápanyagok visszafogására tisztítórendszerek és a farmok és a víz közötti pufferek segítségével. A drónfotózás lehetővé teszi a tudósok számára, hogy feltérképezzék azokat a területeket, ahol angolfüves rétek nőnek, hogy felmérjék növekedésüket vagy csökkenésüket, és hogy jobban felismerjék, mely területek szorulnak védelemre.

A közelmúltban Connecticutban végzett kísérletek azt mutatták, hogy az osztriga akvakultúra is szerepet játszhat a tápanyagcsökkentésben. Egy tanulmány kimutatta, hogy az osztrigákban zajló természetes szűrő táplálkozási folyamat annyi tápanyagot távolíthat el, mint a hasonló, több százmillió dollárba kerülő szennyvízfejlesztések.

Mindez jó hír az olyan tudósok számára, mint Dr. Infantes. Ő most azon dolgozik, hogy helyreállítsa az angolnafű-ágyakat Svédország partjainál. Bizonyos esetekben ez azt jelenti, hogy magokat gyűjt a meglévő parlagfű-ágyásokból, és máshová ülteti őket. Más esetekben a magokat a laboratóriumába hozzák, ahol elindítják őket. Az új hajtásokat később horgonyokhoz rögzítve visszahelyezi a vízbe, hogy megakadályozza az elsodródásukat. Ez a folyamat bátorítja Infantest.

“Ha elveszítesz egy erdőt, vissza akarod szerezni az erdőt. Tehát itt a réteket veszítjük el, és vissza akarjuk szerezni a réteket.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.