Királyi Japán

Az első kínai-japán háború

A koreai katonai kalandvágyat – bár a nacionalisták és alkalmanként a liberálisok is támogatták, akik a koreai reformerekkel együtt próbálták előmozdítani ügyüket – a kormány továbbra is ellenezte. Japán kereskedelmi jogokat szerzett a koreai Puszan (Busan), Wŏnsan és Inch’ŏn (Incheon) kikötőiben, és Kína válaszul arra kényszerítette Koreát, hogy alávesse magát egy olyan kereskedelmi megállapodásnak, amely nagymértékben előnyben részesítette a kínai kereskedőket. Ahogy Japán egyre határozottabban lépett fel Koreában, Kína késznek mutatkozott arra, hogy ellenálljon a Kína által legfontosabb mellékállamának tekintett ország ügyeibe való beavatkozásnak. 1883 után a kínai érdekeket Koreában Jüan Sikai képviselte, aki éberen figyelt a japán térnyerés jelentette veszélyre. Az 1882-es és 1884-es incidenseket, amelyek háborúhoz vezethettek volna Kína és Korea között, ehelyett kompromisszummal rendezték. Itō 1885-ben találkozott Li Hongzhang kínai államférfival Tianjinban, hogy kidolgozzanak egy megállapodást, amelyben sem Kína, sem Japán nem küld csapatokat Koreába a másik fél előzetes tájékoztatása nélkül.

Első kínai-japán háború
Első kínai-japán háború

There Stands No Enemy Where We Go: Surrender of Pyongyang, egy jelenet az első kínai-japán háborúból (1894-95), tus és szín, papír, Migita Toshihide, 1894; a New York-i Metropolitan Museum of Artban.

The Metropolitan Museum of Art, New York; Gift of Lincoln Kirstein, 1959, JP3177a-f, www.metmuseum.org

Az 1890-es évek elejére egyre világosabbá vált, hogy Koreában a kínai befolyás kezd dominánssá válni. Ugyanakkor a Meidzsi-vezetők nehezen tudták fenntartani az ellenőrzést az országgyűlés felett. 1894-ben a koreai tisztviselők megpróbálták elnyomni a Ch’ŏndogyót, egy szinkretikus őshonos koreai vallást, és követői egyesültek a parasztsággal egy lázadásban, amely a Tonghak-felkelés néven vált ismertté. A koreai király katonai segítséget kért Kínától a zavargások leverésére. Amikor a kínaiak erről tájékoztatták Tokiót, Japán gyorsan csapatokat vezényelt Koreába, és a lázadás leverése után sem mutatott hajlandóságot a visszavonulásra. A kínai és japán erők közötti ellenségeskedés először a tengeren, majd Koreában tört ki 1894 júliusában-augusztusában. Az első kínai-japán háború során Japán modernizált erői mindenütt győzedelmeskedtek. A japán haditengerészet elsüllyesztette vagy elfoglalta az észak-kínai flotta nagy részét, amelyet a bürokratikus hatékonyság hiánya és az ellátó szolgálatok korrupciója hátráltatott. Shimonosekiben 1895. április 17-én békeszerződést tárgyaltak Itō Hirobumi Japán és Li Hongzhang Kína részéről.

Kínai-japán háború
Kínai-japán háború

A kínai Zhenyuan csatahajó, amelyet a japánok foglaltak el a kínai-japán háborúban, 1895-ben.

A shimonoseki szerződés értelmében mindkét hatalom elismerte Korea függetlenségét, Kína pedig átengedte Japánnak Formosát, a Peszkadores (P’eng-hu-szigeteket) és a Liaodong-félszigetet. Emellett Japán megkapta az európai hatalmak által élvezett összes jogot, és jelentős új gazdasági engedményeket kapott; új szerződéses kikötőket nyitottak meg, és Japán két részletben 200 millió tael aranykártérítést kapott. Az 1896-ban aláírt kiegészítő kereskedelmi szerződés szabadságot adott Japánnak arra, hogy a kínai szerződéses kikötőkben kereskedelmet, gyártást és ipart folytasson. Emellett adómentességet biztosított Kínán belül az így előállított árukra. Miután éppen csak megszabadult a Nyugat által előírt egyenlőtlen szerződések alól, Japán még keményebb feltételeket szabott szomszédjának.

Az európai hatalmak még nem voltak felkészülve arra, hogy Japánt teljes mértékben egyenrangú félként fogadják a Kínában folyó imperialista hajszában. Németország, Franciaország és Oroszország arra kényszerítette Japánt, hogy adja vissza a Liaodong-félszigetet Kínának, amint a shimonoseki feltételek ismertté váltak, és a további kártérítések, amelyeket Japán kapott Kínától, alig enyhítették ezt a csapást. Oroszország 1898-ban arra kényszerítette Kínát, hogy bérbe adja neki ezt a félszigetet, ahol Port Arthurban (Lüshun; ma Dalian, Kína) fontos haditengerészeti támaszpontot alakított ki. A háború tehát bebizonyította, hogy bár a japán fegyverek elegendőek voltak az ázsiai győzelmekhez, Japán nyugati támogatás nélkül nem tudta azokat fenntartani. A háború mindazonáltal óriási presztízsforrásnak bizonyult Japán számára, és sok belső támogatást hozott a tokiói kormánynak. Megerősítette az olyan militaristák kezét is, mint Yamagata Aritomo. A következő években Yamagata sokat tett azért, hogy a hadsereget felszabadítsa a polgári ellenőrzés alól.

Yamagata Aritomo
Yamagata Aritomo

Yamagata Aritomo, 1894 körül.

Library of Congress, Washington, D.C. (Digital File Number: cph 3c19071)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.