2018. március 18-án, közel 22 órakor egy önvezető Volvo elütött és megölt egy gyalogost, egy Elaine Herzberg nevű nőt. Herzberg halála volt az első gyalogos halálos áldozat, akit önvezető autó érintett. Az önvezető autó egy tesztjármű volt, egy olyan autó, amelyet az Uber tesztelt Arizonában. Nem tudta megállapítani, hogy a nő gyalogos, kerékpáros vagy egy másik autó volt-e, és azt sem tudta megjósolni, hogy merre megy. A videón látszott, hogy az önvezető autó vezetője, aki “biztonsági tartalékként” működött, az ütközés idején nem az utat nézte. Ehelyett a “The Voice” egyik epizódját nézte.

A baleset hatására az Uber ideiglenesen leállította önvezető autóinak tesztelését Tempe-ben, San Franciscóban, Pittsburghben és Torontóban, és jogi eljárások hulláma vette kezdetét. Az embereket arra is késztette, hogy újra megvizsgálják a kérdést: ki a hibás egy önvezető autóval történt balesetben?

A Herzberg halálát okozó ütközés ügyében a felelősség megoszlott a biztonsági vezető, az Uber, az önvezető autó, az áldozat és Arizona állam között.

A Columbia Egyetem új tanulmányában a kutatók az önvezető autóval való ütközéssel kapcsolatos felelősség problémájával foglalkoztak. Ki a hibás – a sofőr, az autó, a gyártó vagy valaki más? A kutatók egy játékelméleti modellt dolgoztak ki, amely szabályozta a sofőröket, az önvezető autó gyártóját, magát az autót és a törvényhozókat. A kutatók célja az volt, hogy az optimális felelősségi forgatókönyvet találják ki, ugyanakkor biztosítsák, hogy egyik fél se használja ki a másikat.

Megállapították, hogy az önvezető autók emberi “sofőrjei” nagy bizalmat helyeztek az “intelligens” autóba, egészen odáig mentek, hogy több kockázatot vállaltak. Dr. Xuan (Sharon) Di, a tanulmány vezető szerzője szerint: “Azt találtuk, hogy az emberi sofőrök kihasználhatják ezt a technológiát azzal, hogy figyelmetlenül vezetnek és több kockázatot vállalnak, mert tudják, hogy az önvezető autókat úgy tervezték, hogy konzervatívabban vezessenek”.

Az eredményeik szerint a felelősség pontos megosztása különböző esetekben az optimális forgatókönyvhöz vezetett, amely megakadályozza, hogy az emberi vezetők vagy üzemeltetők önelégülté váljanak, miközben biztosítja, hogy az autókat biztonságosra fejlesztették. Egy ilyen politika fejlődne, többek között akkor, amikor egyre több önvezető autó kerül az utakra. Az eredmények segítenek annak meghatározásában is, hogy a jogalkotók hogyan alkalmazkodhatnának ehhez az új környezethez, és hogyan lehetne a gyártókat (támogatásokkal és szabályozással) arra ösztönözni, hogy olyan autókat fejlesszenek ki, amelyek felülmúlják a kizárólag ember által vezetett autókat, ösztönözve a biztonságot még a megnövekedett gyártási költségek mellett is.