A rendszergondolkodás a problémák megközelítésének egy olyan módja, amely azt a kérdést teszi fel, hogy egy rendszeren belül – amely lehet egy ökoszisztéma, egy szervezet vagy valami szétszórtabb, például egy ellátási lánc – a különböző elemek hogyan befolyásolják egymást. Ahelyett, hogy a felmerülő egyedi problémákra reagálna, a rendszergondolkodó a rendszeren belüli más tevékenységekkel való kapcsolatokra kérdez rá, időbeli mintákat keres, és a kiváltó okokat kutatja.

A globális problémák megértéséhez hasznos rendszergondolkodási modell a jéghegymodell. Tudjuk, hogy egy jéghegynek csak a teljes tömegének 10 százaléka van a víz felett, míg 90 százaléka a víz alatt. De ez a 90 százalék az, amire az óceáni áramlatok hatnak, és ami a jéghegy viselkedését a csúcsán kialakítja. A globális kérdéseket ugyanígy lehet tekinteni.

A gondolkodás szintjei

1. Az eseményszint

Az eseményszint az a szint, amelyen jellemzően érzékeljük a világot – például amikor egy reggel arra ébredünk, hogy megfáztunk. Bár az eseményszinten észlelt problémák gyakran egyszerű átállítással kezelhetők, a jéghegymodell arra ösztönöz bennünket, hogy ne feltételezzük, hogy minden probléma megoldható a tünet egyszerű kezelésével vagy az eseményszinten történő átállítással.

2. A mintaszint

Ha közvetlenül az eseményszint alá nézünk, gyakran mintákat veszünk észre. Idővel hasonló események történtek – lehet, hogy több megfázást kaptunk el, amikor nem pihentünk eleget. A minták megfigyelése lehetővé teszi számunkra az események előrejelzését és megelőzését.

3. A struktúra szintje

A minta szintje alatt található a struktúra szintje. Amikor azt kérdezzük: “Mi okozza az általunk megfigyelt mintázatot?”, a válasz általában valamilyen struktúra. Az új előléptetési politika miatt megnövekedett munkahelyi stressz, az a szokás, hogy stresszhelyzetben rosszul étkezünk, vagy az egészséges élelmiszerforrások kényelmetlen elhelyezkedése mind struktúrák lehetnek, amelyek szerepet játszanak abban, hogy megfázunk. John Gerber professzor szerint a struktúrák a következők lehetnek:

1. Fizikai dolgok – például automaták, utak, közlekedési lámpák vagy terepviszonyok.
2. Organizációk – például vállalatok, kormányok és iskolák.
3. Politikák – például törvények, rendeletek és adóstruktúrák.
4. Rituális – megszokott viselkedések, amelyek olyannyira berögzültek, hogy nem tudatosak.

4. A mentális modell szintje

A mentális modellek azok a hozzáállások, hiedelmek, erkölcsök, elvárások és értékek, amelyek lehetővé teszik a struktúrák további működését. Ezek azok a hiedelmek, amelyeket gyakran tudat alatt tanulunk a társadalomtól vagy a családunktól, és amelyeknek valószínűleg nem vagyunk tudatában. Mentális modellek, amelyek szerepet játszhatnak abban, hogy megfázunk, lehetnek: az a meggyőződés, hogy a karrier mélyen fontos az identitásunk szempontjából, hogy az egészséges ételek túl drágák, vagy hogy a pihenés a motiválatlanoknak való.

A szintek összerakása

Nézze meg az alábbi ábrát, hogy a Jéghegy-modellt a megfázás egy esetére alkalmazva láthassa.