Az IMA által közzétett lista szerint legalább 500 orvos vesztette életét a COVID-19 elleni küzdelemben. A sajnálatos esemény sok kérdést vet fel, hogy ki a felelős a veszteségért. MUSBA HASHMI orvosokkal és szakértőkkel beszélget, akik elemzik a helyzetet, és elmondják, hogy meg lehetett volna-e menteni ezeket
Nem számít, milyen rosszul érzi magát az ember, de amint belépünk egy orvosi rendelőbe, és meglátjuk a sztetoszkóppal díszített fehér köpenyes férfit, minden fájdalom eltűnni látszik. Ilyen volt a hitünk az orvosokban, akiket egy olyan országban, mint a miénk, nem kevesebbnek tartanak, mint istennek. Úgy tűnik, hogy a világjárvány még inkább kiemelte az orvosok fontosságát, nem mintha korábban kevesebbnek tartották volna őket.
Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy körülbelül 515 orvos áldozta fel az életét a COVID-19 elleni küzdelemben. A kérdés itt az, hogy miért? Talán azért, mert a mi törékeny egészségügyi rendszerünk nem sokat tehetett volna a megmentésük érdekében, mert finoman szólva is ennyire felkészületlenek voltunk a küzdelemben.
Nem csak az orvosok, hanem több ápoló és más egészségügyi dolgozó is áldozatul esett a betegségnek, talán azért, mert nem volt megfelelő védőfelszerelésük. Bármi is volt az ok, a veszteség önmagában is hatalmas és szörnyű.
Dr. Shuchin Bajaj, az Ujala Cygnus Kórházcsoport alapító-igazgatója elmondja, hogy a legijesztőbb az, hogy az orvosok több mint 2500 családtagja is életét vesztette.
“Az orvosok a COVID elleni küzdelem frontvonalában voltak, és nem csoda, hogy több mint 500 orvos vált mártírrá ebben a háborúban. Az ijesztőbb az, hogy az orvosok több mint 2500 családtagja vesztette életét, mert az orvosok hazavitték a fertőzést. A kormány az egészségügyet hosszú idő óta a prioritások legaljára helyezte, és Indiában egyetlen választást sem úgy vívtak meg, hogy az egészségügy lett volna a fő napirend, ellentétben a nyugati országokkal, mint az USA, az Egyesült Királyság és az európai országok, ahol az egészségügy a legnagyobb választási program minden szavazáson” – mondja Bajaj.
Hozzáteszi, hogy az Egyesült Királyságban a nemzeti egészségügyi szolgálat volt a témája minden választásnak, ami az Egyesült Királyságban történt. “A legutóbbi választásokon Obama egészségügyi törvénytervezete volt a legnagyobb téma, amiért a republikánusok harcoltak. Az egészségügy volt a legnagyobb téma minden országban, kivéve Indiában. A kormány tényleg teljesen figyelmen kívül hagyta, és az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya Indiában alacsonyabb, mint a világ minden egyes országában. Rosszabb, mint az olyan országokban, mint Kambodzsa. Tehát senki sincs felkészülve, és a legszegényebbek közül a legszegényebbek magán egészségügyi intézményekbe járnak, és el kell adniuk házaikat és földjeiket, hogy hozzáférjenek az egészségügyi ellátáshoz. Az ellátási láncok teljesen megszakadtak, amikor a világjárvány lecsapott. Különösen a kormányorvosoknak kellett maszk és PPE nélkül dolgozniuk, és így kapták el a fertőzést. A fertőzöttség nagyon magas volt, mivel folyamatosan nagyon sok beteget láttak el. Ezért veszett oda annyi emberélet” – magyarázza.
Szavai szerint tehát a felelősség teljes mértékben a kormányt terheli. “Soha nem állnak készen arra, hogy bármilyen egészségügyi kihívással megküzdjenek. Kényelmesen kiszervezték a magánegészségügybe. A kormánynak át kell gondolnia a prioritásait, és sokat kell dolgoznia az egészségügyön a kiadások növelésével, gondoskodnia kell arról, hogy az állami egészségügyi létesítmények ugyanolyan jók, ha nem jobbak legyenek, mint a magánellátás. Meg kell védenünk orvosainkat és ápolóinkat, mert minden egyes orvos több száz és ezer beteget kezel. Egy orvos életének elvesztése óriási veszteséget jelent a kormány számára, mivel milliókat költ egy orvos képzésére, hogy betegeket kezelhessen. És ha egy orvost életének fénykorában veszítünk el, az az egész közösség számára nagy veszteség. Ezért meg kell védenünk őket a jó minőségű maszkok, egyéni védőeszközök és jól felszerelt infrastruktúra biztosításával. Azt is biztosítanunk kell, hogy elegendő orvos álljon rendelkezésre, hogy egy orvosnak ne kelljen éjjel-nappal dolgoznia, és elegendő időt kapjon a pihenésre, hogy helyreállítsa immunitását, ami ma rendkívül fontos” – mondja Bajaj.
Navneet Bali parancsnok, az AHPI nemzeti összehívója elmondja, hogy a világjárvány kitörése óta hatalmas változás tapasztalható az egészségügyi ágazatban. “Amióta a COVID-19 világjárvány kitört, hatalmas változás tapasztalható a magán- és az állami egészségügyi ágazatban egyaránt. Sok szervezet jelentkezett, hogy segítsen, és sok vállalat is elkezdett lélegeztetőgépeket gyártani, amelyek nagymértékben segítettek a járvány leküzdésében. Biztos, hogy az egészségügyi infrastruktúrát illetően jobban kell teljesítenünk. Több munkaerőre is szükségünk van. Ezért a kormány által nemrégiben indított kétéves diplomát adó tanfolyamok nagyra értékelendők, mivel országunknak több szakképzett egészségügyi dolgozóra van szüksége” – mondja.
Az, hogy megmentjük magunkat ettől a vírustól, és gondoskodunk magunkról és családtagjainkról, hogy csökkentsük az egészségügyi dolgozók terheit, az egyik legjobb módja annak, hogy kifejezzük üdvözletünket és köszönetet mondjunk nekik – mondja. “A maszk viselése elengedhetetlen. Ne feledjük, hogy a gondatlan hozzáállásunk az egyik oka a halálos áldozatok számának növekedésének. Társadalmunknak több dolgot kell megtanulnia különböző szinteken. A járvány kitörése óta még olyan jelentésekkel is találkoztunk, hogy emberek rosszul viselkedtek az orvosokkal és bántalmazták őket. Ez sajnálatos, és arra enged következtetni, hogy már most is sokat kell tenni azért, hogy elismerjük orvosaink értékes hozzájárulását, és megadjuk nekik a szükséges tiszteletet. Nem ez az első alkalom, hogy világjárványnak vagyunk tanúi, de most itt az ideje, hogy tanuljunk a múltból és a jelenből is, és felkészüljünk a jövőre” – mondja Bali.
Dr. P Venkata Krishnan, belgyógyász szakorvos, Paras Hospital, Gurugram, elmondja, hogy ha az infrastruktúra a helyén lett volna, sok orvos életét megmenthettük volna. “Sok orvos életét meg lehetett volna menteni, ha az egészségügyi rendszerünk a helyén van. Az egészségügyi infrastruktúránkból sok minden hiányzik. Mindenekelőtt az egészségügyi szolgáltatásaink költségei nagyon alacsonyak a többi országhoz képest. Másodszor, a kormány nem tett megfelelő óvintézkedéseket az orvosok számára. A kormánynak meg kellett volna kérnie a kormánykórház 55 év feletti orvosait, hogy ne vállaljanak aktív szolgálatot, amíg a betegséget teljesen meg nem értik. Harmadszor, nem állt rendelkezésre elegendő védőfelszerelés az orvosok számára a frontvonalon. Ezért sok kormányorvos megbetegedett a betegség során. A kormánynak szociális és anyagi biztonságot kellene nyújtania az aktívan szolgálatot teljesítő orvosoknak. A kórházak hatalmas veszteségeket szenvedtek el a zárlat alatt, ami sok orvost arra kényszerített, hogy kint keressenek. Ennek eredményeképpen az egészségügyi szakembereket közvetlenül érte a járvány csapása, és ennek következtében rengeteg életet veszítettek” – mondja el.
A közelmúltban a központ azt mondta, hogy nincs adatbázis az elhunyt orvosokról, Dr. Amitabha Ghosh, vezető tanácsadó – belgyógyászat, Columbia Asia Hospital, Palam Vihar, Gurgaon, van egy véleménye erről. “Fogalmam sincs arról, hogy a Központ mit mondott az elhunyt orvosok listájával kapcsolatban. De ha ilyen megjegyzés hangzott el, és ha igaz, akkor sajnálatos” – véli.
Az egészségügyi infrastruktúránk javítása érdekében szerinte növelni kellene az éves költségvetést. “Csak akkor leszünk képesek több munkaerőt biztosítani és szisztematikusabban végrehajtani a dolgokat” – teszi hozzá Ghosh.
Dr. Anand Bansal, az Action Group of Hospitals orvosi igazgatója elmondja, hogy a hibáztatás helyett itt az ideje, hogy arra koncentráljunk, hogy ne veszítsünk több életet ebben a küzdelemben.
“Sajnálatos, hogy sok orvosunkat vesztettük el a járvány elleni küzdelemben, de a hibáztatás helyett bizonyára önvizsgálatra van szükségünk, és közösen kell dolgoznunk a megoldáson. Az óra szükségessége, hogy biztosítsuk orvosaink biztonságát, és a legjobb kezelési lehetőségeket is biztosítsuk, hogy minél hamarabb megszabaduljunk ettől a fertőzéstől. Biztosítani kell számukra PPE-készleteket, jó minőségű maszkokat és kedvező munkakörnyezetet a betegek kezeléséhez. A társadalomnak is meg kell tanulnia tiszteletben tartani az orvosok utasításait és a kormány iránymutatásait, és abba kell hagynia a feledésbe merülést” – állítja.
Az infrastruktúra – mondja – elsődleges az egészségügyben, különösen, ha a magánszektorról van szó, az ágyakon és a megfelelő gyógyszereken kívül elegendő helynek kell lennie a kórház egyéb igényeinek kielégítésére. Vegyük például, ha egy orvos egy magánkórházban teljesít szolgálatot, és nem tud hazamenni, akkor megfelelő helynek és intézkedéseknek kell lennie ahhoz, hogy pihenhessen és éjszakázhasson a kórházban. A kórházakban használt életmentő berendezésekre, például lélegeztetőgépekre és vizsgálati készletekre is támogatást kellene nyújtani. A kormánynak nagyon gazdaságos áron kellene lélegeztetőgépeket biztosítania; a plazmaadományozást jutalmazni és széles körben ösztönözni kellene a társadalomban. “Ne feledjük, hogy a világjárványok kitörése soha nem jár riasztással, csak annyit tehetünk, hogy levonjuk a tanulságokat a történelemből, és holisztikus megközelítéssel dolgozunk” – mondja Bansal.
A legkevesebb, amit tehetünk a frontvonalban dolgozókért, hogy tiszteletet tanúsítunk irántuk, és katonának tekintjük őket, ha nem többnek. “Ők is azért harcolnak hazánk ellenségével, hogy megmentsék az életünket, miközben az övékét kockáztatják. A kormánynak gondoskodnia kellene a biztonságukról, a biztonságukról és meg kellene jutalmaznia őket a munkájukért. A társadalomnak meg kellene tanulnia tisztelni őket. A közelmúltbeli sajnálatos híradások az orvosokkal szembeni erőszakról a lezárás során kiábrándítóak és szívszorítóak voltak; a társadalmunknak is tanulnia kell az egészet. Maradjunk otthon, amennyire csak lehet, tartsunk társadalmi távolságtartást és viseljünk maszkot nyilvános helyeken. Ha megóvjuk magunkat ettől a vírustól, az orvosaink tiszteletét is növelni fogja, és ez egy apró jele lesz az irántuk érzett szeretetünknek” – mondja Bansal.