Kavargás a Csukcs-tengerben

Kavargás a Csukcs-tengerben

Június 18, 2018JPEG

Függetlenül a téli jégtakaró mennyiségétől, az alaszkai partoknál minden tavasszal a fitoplankton virágzása kelti életre a vizeket. Ezek a virágzások a kék és zöld tengervíz feltűnő mintázatát alkothatják, mint például ezen a képen, amelyet 2018. június 18-án készített a Csukcs-tengerről a Landsat 8 operatív földfelszíni képalkotó (OLI).

“Az évnek ebben az időszakában elég rendszeresen látunk virágzásokat a Csukcs-tenger déli részén” – mondta Kevin Arrigo, a Stanford Egyetem biológiai oceanográfusa. A virágzások rendszeressége és egyszerű szépségük azonban meghazudtolja ennek az ökoszisztémának a komplexitását.

Karina Giesbrecht, a Victoria Egyetem doktorjelöltje szerint a diatómák jellemzően a fitoplanktonok első típusa, amely minden tavasszal virágzik a sarkvidéki tengeri jég felbomlása után. A diatómák az algák mikroszkopikus formái, amelyek szilikahéjjal és rengeteg klorofillal rendelkeznek, és az egyik leggyakoribb fitoplankton-típus az óceánban. Más típusok, mint például a coccolithophorák, alkalmazkodtak a zordabb körülményekhez, és akkor jelennek meg, amikor a tápanyag kezd kifogyni. A Csukcs-tenger déli részén, a Bering-szorostól északra azonban kicsit összetettebbek a körülmények.

A Bering-szorosból két fő víztömeg áramlik a déli Csukcs-tengerbe. Az egyik típus, az úgynevezett “Bering-tengeri víz” hűvös, sós és tápanyagokban gazdag. Ez a víz táplálja a legtöbb fitoplankton, elsősorban a diatómák növekedését, amelyek valószínűleg a fő okai az itt látható színes zöld víznek. (Az üledékek is hozzájárulhatnak az élénkzöld területekhez.)

“A Bering-szoros nagyszerűen keveri a tápanyagokat a felszíni vizekbe, ahol sok fény áll a fitoplanktonok rendelkezésére a növekedéshez” – mondta Giesbrecht. “Ez a keveredés, majd az áramlatok lelassulása, ami akkor következik be, amikor a víz kilép a Bering-szorosból, azt jelenti, hogy a diatóma virágzás a Csukcsföld déli részének ezen részén boldogan folytatódik legalább július végéig.”

A tengervíz második tömege az úgynevezett “alaszkai parti víz”, amely melegebb, kevésbé sós és tápanyagban szegény. A diatómák növekedése általában alacsonyabb ezekben a vizekben, de a coccolithophorák jól boldogulnak itt. A képen látható egyes területek tartalmazhatják ezt a fajta planktont, amely arról ismert, hogy kalcium-karbonátos páncéllemezeivel tejes türkiz árnyalatot kölcsönöz a víznek.

Míg a szakértők arra számítanak, hogy a virágzás évről évre következetesen megjelenik ezekben a vizekben, a méret kevésbé következetes, és ennek oka nem világos.

“A fitoplankton biomassza és növekedés évközi változékonysága a sarkvidéki régiókban rendkívül nagy” – mondta Giesbrecht. “Nehéz összekapcsolni a környezeti változásokat a fitoplanktonban bekövetkező változásokkal anélkül, hogy ne lenne sokkal több mintavétel az év során, és a mintavételezés ne folytatódna sok éven keresztül.”

NASA kép: Norman Kuring/NASA’s Ocean Color Web, a U.S. Geological Survey Landsat-adatainak felhasználásával. A cikket Kathryn Hansen írta.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.