II. Erzsébet, Isten kegyelméből, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője
Az angliai Londonban császármetszéssel született, VI. György király (akkor York hercege) és hitvese, Erzsébet királynő idősebbik lánya, kisebbik nővére a néhai Margit hercegnő.
A második világháború idején Erzsébet meggyőzte apját, hogy engedjék meg neki, hogy közvetlenül hozzájáruljon a háborús erőfeszítésekhez. Csatlakozott a Területi Segédszolgálathoz (ATS), ahol a 230873-as számú második alárendelt Elizabeth Alexandra Mary Windsor néven szerepelt. Sofőrnek képezték ki. Ez a képzés volt az első alkalom, hogy más tanulókkal együtt tanították. Azt mondják, hogy ezt nagyon élvezte, és ez az élmény arra késztette, hogy saját gyermekeit is iskolába küldje, ahelyett, hogy otthon taníttatta volna őket.
Elizabeth 1952-ben, apja halálát követően lépett trónra.
1947 novemberében feleségül ment Fülöp görög-dán herceghez. (Fülöp herceg lemondott a görög trónra való igényéről, és egyszerűen csak Phillip Mountbatten, RN hadnagyként emlegették, mielőtt a házasságkötés előtti éjszakán Edinburgh hercegévé nevezték ki.) Négy gyermekük született. Bár a királyi ház neve Windsor, mégis úgy rendelkeztek, hogy II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg leszármazottai a Mountbatten-Windsor személyes vezetéknevet viseljék. (A személyes vezetéknév megváltoztatására egy 1960-as tanácsi rendelet révén került sor. Forrás: B: Buckingham-palota.)
A királyi család többi tagjával kapcsolatos viták sorozata ellenére, különösen az 1980-as és 1990-es években (beleértve Fülöp herceg verbális baklövésekre való hajlamáról és gyermekei házassági nehézségeiről szóló széles körű tudósításokat), Erzsébet királynő továbbra is figyelemre méltóan ellentmondásmentes és széles körben elismert személyiség. Sikerült szinte tökéletesen tükröznie a brit közvélemény szerepével kapcsolatos elvárásait, egyetlen figyelemre méltó kivételtől eltekintve, amikor ő és a többi királyi családtag úgy érezte, hogy nem hatotta meg a Diana walesi hercegnő 1997. augusztus 31-én bekövetkezett halálát követő nyilvános gyászkitörés.
Személyiség és imázs
Az asszony egyszerre közszereplő és minden jel szerint rendkívül zárkózott személyiség. Soha nem adott sajtóinterjúkat, és a politikai kérdésekkel kapcsolatos nézetei nagyrészt ismeretlenek, kivéve azt a néhány kormányfőt, akikkel magánbeszélgetéseket folytat. Állítólag kevés közeli barátja van, ehelyett inkább a lovak és a corgik társaságát kedveli, amelyekben – sok más királyi családtaghoz hasonlóan – szakértőnek számít. Kiváló mimikusként is tartják számon, akinek az emberekről alkotott benyomásait első osztályúnak tartják. Egy brit impresszionista egyszer azt mondta, hogy ha eltörölnék a brit monarchiát, másnap felbérelné őt a műsorába, annyira jók az imitációi.
Egykori miniszterelnökei elismerően beszélnek róla. Amióta királynő lett, naponta átlagosan három órát tölt azzal, hogy “dobozol”, azaz elolvassa a különböző minisztériumoktól, nagykövetségektől stb. kapott állami papírokat. Mivel ezt 1952 óta teszi, valószínűleg annyit látott a világ dolgairól ebben az időszakban, mint bárki más, és így képes arra, hogy Tony Blairnek olyan észrevételeket tegyen, amelyeket Harold Wilson, Harold Macmillan, Ted Heath, Winston Churchill és sok más magas rangú vezető mondott neki, akikkel beszélt. Komolyan veszi az ezzel kapcsolatos felelősségét, egyszer megemlített egy “érdekes táviratot” a Külügyminisztériumból az akkori miniszterelnöknek, Winston Churchillnek, csak azért, mert miniszterelnöke nem vette a fáradságot, hogy elolvassa, amikor a dobozába került.
Politikai szerep
A miniszterelnökök nagyon komolyan veszik a vele való heti találkozókat. Egyikük azt mondta, hogy komolyabban veszi, mint a miniszterelnöki kérdéseket az alsóházban, mert jobban tájékoztatná és konstruktívabb lenne, mint bármi, amivel a diszpécseri páholyban szembesülne. Rendszeresen találkozik az egyes minisztereivel is. Még a republikánus nézeteket valló miniszterek is elismerően beszélnek róla, és értékelik ezeket a találkozókat. Naponta kap jelentést arról, hogy mi történik a Parlamentben, és gyakran találkozik a skót miniszterelnökkel is, akit (névlegesen) ő nevez ki. (Az edinburghi királyi palotát, a Holyroodhouse palotát, amely egykor skót királyok és királynők, például Mária, a skót királynő otthona volt, ma ismét rendszeresen használják, és a királyi család legalább egy tagja, gyakran a walesi herceg vagy a királyi hercegnő gyakran tartózkodik ott). A walesi közgyűlésről is kap jelentéseket.
Noha a konvenció kötelezi arra, hogy ne avatkozzon közvetlenül a politikába, szolgálati ideje, az a tény, hogy Sir Winston Churchill óta minden miniszterelnök bizalmasa volt, valamint a világ vezetőinek ismerete azt jelenti, hogy amikor véleményt nyilvánít, bármennyire is óvatosan, szavait komolyan veszik. Emlékirataiban Margaret Thatcher így írja le a királynővel való heti találkozóit:
“Bárki, aki azt képzeli, hogy ezek a találkozók puszta formaságok vagy társadalmi finomságokra korlátozódnak, téved; csendesen üzleti jellegűek, és Őfelsége az aktuális kérdések félelmetes ismeretével és széleskörű tapasztalatával áll elő”.
A hetvenes évek végének rodéziai vitája kiemelkedő példája annak, hogy a királynő finoman befolyásolta a politikát. 1973-ban Lord Grenville rodéziai látogatásáról szóló jelentése kezdetben lehangolta az akkori munkáspárti kormányt, mivel csak csekély elmozdulásról számolt be az Ian Smith-rezsim részéről. A királynő azonban egy James Callaghannel a Buckingham-palotában tartott állami vacsorán folytatott beszélgetés után a magántitkárán keresztül megjegyezte, hogy bár a mozgás mértéke csekély, de minden mozgás változást jelent a korábbiakhoz képest, és a változás kezdetét jelezheti. A külügyminisztériumi jelentések sokéves olvasásán alapuló megfigyelése (beleértve azokat az éveket is, amikor ezek a munkáspárti miniszterek nem voltak hivatalban) nagy hatással volt a munkáspárti kormány meggyőzésére, hogy ne szakítsa meg a kapcsolatot a Smith-féle Rodéziával. Ez a kapcsolatfelvétel volt a gyümölcse annak, amiből végül a Lancaster House-i megállapodás született, amely Zimbabwét hozta létre. Amikor Margaret Thatcher, aki köztudottan Ian Smith-párti nézeteket vallott, miniszterelnök lett, félő volt, hogy ezeket a kapcsolatokat visszaveszik, de az egyik Thatcher-kabinetminiszter szerint a királynő és Thatcher külügyminisztere, Lord Carrington “mámorító keveréke” megtartotta őt az előző munkáspárti kormány által kidolgozott folyamathoz.
Bár politikai nézeteit nyilvánosan soha nem fejtette ki, úgy tartják, hogy középső, sőt kissé balközép nézeteket vall. Közelebb állt Harold Wilsonhoz, mint Edward Heathhez, és minden bizonnyal közelebb állt Tony Blairhez, mint Margaret Thatcherhez. Thatcher kormányzása idején egy meg nem nevezett forrás a Buckingham-palotában arról számolt be, hogy a királynő aggódott amiatt, hogy a Thatcher-kormány jobboldali politikája megosztja Nagy-Britanniát és árt a Nemzetközösségnek. Az észak-írországi nagypénteki megállapodást dicsérő nyilatkozata Észak-Írországban panaszokat váltott ki a Demokratikus Unionista Párt egyes unionistái körében, akik ellenezték a megállapodást, beleértve az ír kormánynak adott szerepet, a brit szimbólumok leminősítését Észak-Írországban és a Sinn F驮 jelenlétét az észak-ír végrehajtó testületben.
Külkapcsolatok
Személyes barátsága olyan vezetőkkel, mint Nelson Mandela, Mary Robinson, Bill Clinton és mások, kivételesen jól informálttá tette őt a világ dolgairól. Az ilyen kapcsolatok alkalmanként rendkívül hasznosnak bizonyultak Nagy-Britannia számára. John Major miniszterelnökként egyszer nehézségekbe ütközött egy Nemzetközösségi Konferencián egy bizonyos Nemzetközösségi vezetővel való együttműködés. A királynő, aki ismerte ezt a vezetőt, sejtette, hogy problémák adódhatnak, és tájékoztatta brit miniszterelnökét arról, hogy a vezetővel közös az érdeklődésük a sport iránt. Major ezt az információt arra használta fel, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki a két férfi között, ami végül mindkét ország javára vált. Hasonlóképpen ő kezdeményezett, amikor Mary Robinson ír elnök Nagy-Britanniába kezdett látogatni, és azt javasolta kormányának, hogy hívja meg ír kollégáját, hogy udvariassági látogatást tegyen nála a palotában. Az ír kormány lelkesen támogatta az ötletet. Az eredmény egy ír elnök első úttörő látogatása volt, aki találkozott a brit uralkodóval.
Az eseményt követően Mary Robinson hivatalos látogatásra kapott meghívást Nagy-Britanniába. Azóta a walesi herceg, a yorki herceg, a királyi hercegnő, Wessex grófja és Edinburgh hercege mind ellátogatott Írországba, sokan Uachtarᩮként utaznak az ír elnökkel való találkozásra. Az egymást követő ír elnökök és taoisigh (miniszterelnökök) szintén meglátogatták a Buckingham-palotát, míg McAleese elnök – szakítva a precedensekkel – 2002-ben részt vett egy jelentős királyi eseményen, Erzsébet királynő, az anyakirálynő állami temetésén (aki egyúttal Írország utolsó királynője is volt). Nagyok a várakozások, hogy a királynő a közeljövőben állami látogatást tesz Írországban az ír elnök vendégeként. (Mary McAleese egyszer nyilvánosan bókolt a királynőnek, akit még elnökké válása előtt ismert, amikor egy ír újságinterjúban “dote”-nak (kedves személyt jelentő szeretetkifejezés) nevezte őt).
2003. január 2-án a királynő az Egyesült Királyságbeli kormánya tanácsát követve elutasította a jamaikai rastafariánusok rabszolgaságért való kártérítési igényét, miután a rastafariánusok 2002-es jamaicai látogatásuk alkalmával a királynőhöz fordultak. A rasztafári testvéreknek címzett levelében, amelyről a jamaikai média széles körben beszámolt (lásd például ezt a beszámolót a Jamaica Gleanerben), így írt: “A Nemzetközi Büntetőbíróság alapszabálya szerint a rabszolgasorba taszítás ma elkövetett cselekményei… az emberiség elleni bűncselekménynek minősülnek. De a történelmi rabszolga-kereskedelem nem volt emberiség elleni bűncselekmény vagy a nemzetközi joggal ellentétes abban az időben, amikor az Egyesült Királyság kormánya elnézte azt… A nemzetközi jog egyik alapelve, hogy az eseményeket a bekövetkezésük idején hatályos jog alapján kell megítélni. Sajnáljuk és elítéljük a rabszolga-kereskedelem igazságtalanságait, de ezek a szégyenletes tevékenységek a múltba tartoznak. A mai kormányok nem vállalhatják a felelősséget azért, ami több mint 150 évvel ezelőtt történt…. keresi a rabszolga-kereskedelem valamennyi áldozatára való megemlékezés módját. A cél az, hogy kifejezzük a rabszolgasággal kapcsolatos mélységes sajnálatunkat, miközben pozitívan tekintünk a jövőbe”.
A királynő 2002-ben ünnepelte aranyjubileumát, trónra lépésének 50. évfordulóját.
Más címek
Az Egyesült Királyság királynője mellett trónra lépésekor Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika (1961-ig), Pakisztán (1956-ig) és Srí Lanka (1972-ig) királynője is volt. Uralkodása során volt még:
Ghána királynője (1957-1960)
Nigéria királynője (1960-1963)
Tanzánia királynője (1961-1962)
Sierra Leone királynője (1961-1971)
Jamaika királynője (1962-től napjainkig)
Trinidad és Tobago királynője (1962-1976)
Uganda királynője (1962-1963)
Kenya királynője (1963-1964)
Malawi királynője (1964-1966)
Málta királynője (1964-1974)
Gambia királynője (1965-1970)
Barbados királynője (1966-tól jelenleg)
Guyana királynője (1966-1970)
Mauritius királynője (1968-1992)
Fidzsi királynője (1970-1987)
Bahama-szigetek királynője (1973-jelen)
Grenada királynője (1974-jelen)
Pápua Új-Guinea királynője (1975-jelen)
Salamon-szigetek királynője (1978-jelen)
Saint Lucia királynője (1979-jelen)
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek királynője (1979-jelenleg)
Antigua és Barbuda királynője (1981-től napjainkig)
Belize királynője (1981-től napjainkig)
Saint Kitts és Nevis királynője (1983-tól napjainkig)
1965 és 1970 között az ottani fehér kisebbségi kormány Rodézia királynőjének is kikiáltotta, bár ezt a tisztséget soha nem fogadta el.
Fehérvári címer
A királynő viseli negyedszer, I. és IV. Anglia, II. Skócia, III. Észak-Írország címerét, amely az Egyesült Királyság királyi címereként szolgál. Ez a pajzs Viktória királynő óta változatlan.
Erzsébet királynő és Fülöp herceg gyermekei
Charles Philip Arthur George (sz. 1948. nov. 14.), walesi herceg, házas (1981. júl. 29.) és elvált (1996. aug. 28.) Lady Diana Frances Spencer (1961-1997)
Anne Elizabeth Alice Louise (sz. 1950. aug. 15.), királyi hercegnő, házas (1973. nov. 14.) és elvált (1992. ápr. 28.) Mark Anthony Peter Phillips kapitány (sz. 1948); házasodott (1992. dec. 12.) Timothy Laurence parancsnok
Andrew Albert Christian Edward (sz. 1960. febr. 19.), York hercege, házasodott (1986. júl. 23.) és elvált (1996. máj. 30.) Sarah Margaret Ferguson (sz. 1959)
Edward Anthony Richard Louis (sz. 1964. márc. 10.), Wessex grófja, házasodott (1999. jún. 19.) Sophie Rhys-Jones (sz. 1965)

.