Közvetett kalorimetria

A közvetett kalorimetria az O2-fogyasztást és a CO2-termelődést méri. Feltételezve, hogy az összes oxigént a lebomló tüzelőanyagok oxidációjára használják fel, és az így keletkező összes CO2-t visszanyerik, kiszámítható a termelt energia teljes mennyisége. Világosnak kell lennie, hogy az “energiatermelés” a tápanyagok kémiai szabad energiájának az ATP kémiai energiájává történő átalakítását jelenti, plusz némi energiaveszteséget az oxidációs folyamat során.A légzési indirekt kalorimetria vagy indirekt kalorimetria (IC), ahogy a legtöbb szerző ismeri, egy nem invazív és nagyon pontos módszer az anyagcsererátára, amelynek hibaaránya 1% alatt van. Magas reprodukálhatósággal rendelkezik, és arany standard módszernek tekintik. Ez a módszer lehetővé teszi a BEE és a REE becslését, valamint azon energiaszubsztrátok azonosítását, amelyeket a szervezet egy adott pillanatban túlnyomórészt metabolizál. A módszer a makrotápanyagok oxidációja során keletkező hő közvetett mérésén alapul, amelyet az oxigénfogyasztás (O2) és a szén-dioxid-termelés (CO2) egy bizonyos ideig tartó megfigyelésével becsülünk meg. A kaloriméter egy gázgyűjtővel rendelkezik, amely alkalmazkodik az alanyhoz, valamint egy olyan rendszerrel, amely percről percre méri az O2 és a CO2 mennyiségét és koncentrációját. Egy egyirányú szelepen keresztül a kaloriméter összegyűjti és számszerűsíti az alany által belélegzett O2 és a kilélegzett CO2 mennyiségét és koncentrációját. A térfogat elérése után a nyugalmi energiaköltséget a Weir-formulával számítják ki, és az eredmények a rendszerhez csatlakoztatott szoftverben jelennek meg. Egy másik használt képlet:

M = V O 2 ( R Q – 0,7 0,3 e c + 1 – R Q 0,3 e f ) {\displaystyle M=VO_{2}\left({\frac {RQ-0,7}{0,3}}e_{c}+{\frac {1-RQ}{0,3}e_{f}e_{f}\right)}

{\displaystyle M=VO_{2}\left({\frac {RQ-0.7}{0.3}}e_{c}+{\frac {1-RQ}{0.3}}e_{f}\right)}

ahol RQ a légzési hányados (a termelt CO2 mennyiség és az elfogyasztott O2 mennyiségének aránya), e c {\displaystyle e_{c}}}

e_c

21,13 kilojoule (5,05 kcal), a szénhidrát oxidációja során literenként oxigénre felszabaduló hő, és e f {\displaystyle e_{f}}

{\displaystyle e_{f}}

19,62 kilojoule (4,69 kcal), a zsírra vonatkozó érték. Ez ugyanazt az eredményt adja, mint a Weir-képlet RQ = 1 esetén (csak szénhidrátok elégetése), és majdnem ugyanazt az értéket RQ = 0,7 esetén (csak zsír elégetése).⊅∑′

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.