Az “energiapszichológia” legismertebb formái a kognitív és expozíciós technikákat kombinálják a kiválasztott akupunktúrás pontok (akupontok) kopogtatásával történő stimulálásával. A legtöbb klinikus, aki megtanul és alkalmaz egy akupunktúrás kopogtatási protokollt, inkább integrálja a megközelítést a meglévő klinikai kereteibe, mintsem önálló terápiaként alkalmazza. A módszer rendkívül ellentmondásos, hatékonysága, állítólagos gyorsasága és magyarázó modelljei mind megkérdőjeleződtek. Ennek ellenére a klinikai környezetben és önsegítő módszerként való alkalmazása folyamatosan bővül, mióta több mint három évtizede bevezették. Ez a tanulmány áttekinti a módszerrel kapcsolatos legmarkánsabb kritikákat, és bemutatja a kutatásokat és empirikusan megalapozott elméleti konstrukciókat, amelyek ezekkel foglalkoznak. Több mint 100 szakmailag lektorált eredményvizsgálat – amelyek közül 51 randomizált, kontrollált vizsgálat – nyújt bizonyítási alapot a módszerrel kapcsolatos állítások és kritikák értékeléséhez. Ez az áttekintés arra a következtetésre jut, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy az akupunktúra-alapú energiapszichológiai protokollok gyorsan és hatékonyan hoznak jótékony eredményeket a szorongás, a depresszió, a PTSD és valószínűleg más állapotok kezelésében. Olyan mechanizmusokat is javasolnak, amelyek révén az akupunktúrás kopogtatás ezeket a kezelési eredményeket eredményezheti.